előfizetésem
Hírlevél
Ha a szüleid nem tudták kimutatni az érzelmeiket, te is sérülten fogsz szeretni
A gyermekkori érzelmi kommunikáció hiánya felnőttkorban is megmutatkozhat. A szülőktől kapott minta jobban befolyásolja a felnőttkori kötődéseket és az érzelmi tudatosságot, mint bármi más. Kutatások szerint, ha nem volt körülöttünk érzelmi biztonsági háló gyerekként, később bizonytalanná, súlyosabb esetben az érzelmek kifejezésére csak nehezen képes felnőtté válhatunk. Ezen azonban lehet dolgozni, hiszen soha nem késő a fejlődéshez!
Tóth Laura pszichológussal jártunk utána, miért is érdemes az érzelmi kifejezés tudatosságával komolyabban foglalkozni.
A szülőktől kapott érzelmi minta rendkívül fontos – ebben mindannyian egyetérthetünk, hiszen kutatások százai bizonyítják, mennyire fontos az az egészséges érzelmi közeg, amit gyermekként megtapasztaltunk. Többek között ennek a segítségével leszünk bátrak, magabiztosak, jókedvűek, nyitottak, barátságosak, kedvesek, együttműködőek és optimisták is, de a stresszel és bármilyen más nehézséggel is könnyebben megbirkózunk, ha egy stabil érzelmi biztonsági háló vesz körbe minket.
Az önmagunkkal való szembenézéshez idő kell - És ezt nem lehet megspórolni
Ennek hiánya azonban erősen befolyásolja, illetve vissza is veti a gyermekkori érzelmi fejlődést és az énképet, létrehozva ezzel a legfőbb kommunikációs forma, az érzelmi kommunikáció hiányát – amire pedig nagy szükség van gyerekként. Segítségével nemcsak a személyiségünket fejleszthetjük, de barátságokat is építhetünk, kapcsolatokat is teremthetünk, álmodozhatunk és vágyhatunk a többre és a jobbra. Hiányával viszont befelé fordulóvá, csendessé, negatívvá válhatunk, ami később akár az egész felnőttkorunkra rányomhatja a bélyeget, ha nem vigyázunk.
A gyermekkori traumák hatása
Tóth Laura szerint a gyermekkorban átélt érzelmi nehézségek és az ebből fakadó érzelemkifejezési nehézségek sok esetben egészen korán megmutatkozhatnak a személyiségben. „Ha valaki már a gyermekkorában elkezd túlzottan alkalmazkodni, visszahúzódni, vagy valamilyen feltűnő változás következik be az addigi viselkedéséhez, kommunikációjához képest, akkor nagy rá az esély, hogy a gyermek valamilyen érzelmi nehézségen ment keresztül.
Az ebből fakadó érzelemkifejezési nehézség viszont sokszor csak felnőttként válik nyilvánvalóvá, mikor egy érzelmileg megterhelő helyzetbe kerülünk. Ilyenkor az ember gyakran nem is tudja, hogy pontosan mit érez, csak azt, hogy valami nincs rendben. A szorongás, az őrlődés vagy az indokolatlannak tűnő bűntudat mögött pedig gyakran áll egy gyermekkori elnyomott érzés.” Ez az érzés pedig lényegében bármilyen gyermekkori traumából eredhet: a jelentéktelennek tűnő eseményektől kezdve az iskolai stresszhelyzeteken át egészen nagy családi konfliktusokig.
Ha pedig a szülő nem segít ezeknek a feldolgozásában (akár azért, mert maga sem tudja, hogyan kezelje és dolgozza fel ezeket a helyzeteket), akkor a gyermek sem fogja megtanulni, hogy mire, hogyan reagáljon az életében. Úgy is mondhatnánk, hogy ha egy gyermek a szüleitől sorozatosan látja az érzelmi kifejezéstelenséget és az érzelmi egysíkúságot, akkor azt nagyon gyorsan el fogja tanulni, és ő is pont ugyanúgy fog reagálni a saját életében előforduló helyzetekre.
Hogy lehet, hogy a mérleg rendben van, én mégis fáradt, puffadt és gyenge vagyok?
A későbbi, felnőttkori érzelemkifejezésünk teljességét (vagy éppen hiányát) tehát főként az fogja megadni, amit a szüleinktől láttunk gyermekkorunkban. Ezt természetesen rengeteg tanulmány alátámasztja. A WHO kutatásai szerint a gyermekkori traumákból eredő érzések nagyban befolyásolják azt, hogyan érzünk, gondolkodunk és működünk majd felnőttként: ha például egy gyermeket bántalmazott egy felnőtt, ő is nagyobb valószínűséggel fog bántalmazni gyermekeket felnőttként – így akármilyen szomorúan is hangzik, az erőszak generációról generációra fog öröklődni.
Generációról generációra öröklődő nehézségek
A gyermekkori érzelmek nélküli kommunikációval kapcsolatban is pont ugyanez a helyzet: ha egy gyermek nem tudott őszintén, önfeledten kommunikálni a szüleivel, valószínűleg ő sem lesz erre képes felnőttként. Ha pedig gyermekként valaki nem sokat hallotta a szüleitől azt, hogy mennyire szeretik, nagy eséllyel ő sem fogja sokat mondani azt felnőttként a gyermekeinek. Szimplán azért, mert úgy látta, hogy így helyes, ez volt számára a normális, a minta.
„A gyermekkori érzelemkezelési mintáink – különösen a szülőkkel való kapcsolat minősége – alapvetően meghatározzák azt, hogyan viszonyulunk felnőttként az érzéseinkhez. Ha gyerekként az érzelmeket el kellett rejtenünk, vagy azt tanultuk, hogy azok túl sokak vagy zavaróak másoknak, akkor nagy eséllyel felnőttként is nehézséget okoz majd az érzelmek felismerése és kifejezése.
Sok nő kliensemnél látom, hogy a saját érzéseik helyett inkább mások igényeit figyelik, ami gyakran egy tanult önvédelmi stratégia a részükről az érzelmi állapotuk védelme érdekében. A biztonságos kötődés hiánya, a szülő elérhetetlensége, illetve a gyermekkorban tapasztalt szülői érzelmek minimalizálása tehát hosszú távú nyomot hagy bennünk” – mondja a pszichológus.
Exkluzív interjút adott nekünk Chloé Lecareux, a „tipikus párizsi lány”
Szerencsére ezt a családi fészekből kilépve, többféle ingernek, kapcsolatnak és tapasztalásnak engedve időben fel lehet ismerni – tehát nem arról van szó, hogy a felnőttkori érzelmek megélése a gyermekkorban átélt élmények miatt örökre sérüljön. „Az érzelmeink kimondása nemcsak önismereti, hanem kapcsolati szempontból is kulcsfontosságú. Ha megtanuljuk felismerni és kimondani, amit érzünk, az segít elkerülni a feszültségek felhalmozódását és a félreértéseket – nemcsak önmagunkban, hanem másokkal is. Emellett
az érzelemkifejezés kulcsszerepet játszik a mentális jóllétben és egy biztonságos kapcsolat kialakításában is.
Szerencsére ez egy tanulható, fejleszthető készség, még akkor is, ha a gyermekkori minta mást mutatott.” De vajon hogy sajátíthatjuk el az érzelmek egészséges kifejezését, ha gyermekkorunkban erre egyáltalán nem láttunk jó példát? Például úgy, hogy tudatosan fejlesztjük magunkat érzelmileg.
„Az érzelmeink tudatos fejlesztése egy folyamat, amelyhez önreflexió, önmegfigyelés és gyakorlás is szükséges. Az olyan eszközök, mint az érzelemkerék, a testpásztázás vagy akár a napközbeni »becsekkolás« mind-mind segítenek kapcsolódni a belső világunkhoz. Nagy segítség lehet egy biztonságos kapcsolati tér jelenléte is (legyen az egy baráti beszélgetés vagy egy terápiás közeg), ahol megtapasztalhatjuk, hogy az érzéseinknek van helye, és el lehet őket bírni. A legfontosabb azonban az, hogy ne ítélkezzünk magunk felett: az érzelmi fejlődés nem sprint, hanem egy hosszú, de nagyon értékes út.”
Az érzelmi fejlettség edukációját mindig megéri elkezdeni
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor valaki hiába próbálkozik, egyedül nem képes a gyermekkori érzelmi nehézségek feldolgozására. Ezek főként akkor jelenthetnek nagy gondot, ha az adott személy folyton érzelmi gátakba ütközik a mindennapjai során (pl. nem képes megélni a szerelmet, nem képes barátságokat kötni, másokhoz kapcsolódni, másokban megbízni stb.). Ha például a gyermekkori traumákon való túllépés azért nem megy, mert sokszor még napközben, sőt az álmokban is előjön, akkor érdemes segítséget kérni.
Csernus Imre új könyve ezúttal sem kímél: épp ezért van rá szükségünk
Ugyanez igaz akkor is, ha a felnőttkori stresszszint rendkívül magas, és olyan dolgok is elviselésre kerülnek, melyek nem normálisak (pl. megfélemlítés, megalázás, bántalmazás, akár a saját szülőktől, családtagoktól, főnöktől), csak azért, mert gyermekként már hozzászoktak ehhez. Ide sorolható még azoknak a nagy érzelmi csalódásoknak a feldolgozása is, melyek bizalmi problémák kialakulásához vezettek. Ilyenkor az érzelmek szabályozásának problémája megkeserítheti a hétköznapokat, és tönkreteheti a kapcsolatokat – vele együtt pedig a jövőképünket, az életünket is, ezért mindenképpen érdemes rájuk figyelni és segítséget kérni, ha hasonlókat tapasztalunk.
„Ha úgy érezzük, hogy gyakran nem értjük, mit érzünk, vagy ha az érzéseink túl intenzívek, esetleg teljesen hiányoznak, akkor érdemes szakemberhez fordulni. A pszichológus ugyanis nemcsak az érzelmi minták tudatosításában segít, hanem abban is támogat, hogy új, egészségesebb viszonyt alakíts ki az érzelmeiddel. Több ez a problémamegoldásnál: egyfajta érzelmi (újra)kapcsolódást élhetsz majd át önmagaddal, amit bármilyen élethelyzetben és bármilyen életkorban érdemes elkezdeni.”
