A modern kor láthatatlan járványa, ami mindannyiunkat érint

Gondoljunk csak bele, mennyi inger ér minket egyetlen napunk leforgása alatt. Nehéz lenne csupán összeszámolni is, nemhogy feldolgozni minden információt. Ébredés után végigpörgetjük a közösségi oldalakat, munkába menet és zenehallgatás közben átolvassuk a híreket, mindenhol hirdetések vesznek körül, és még csak ekkor érkezünk meg a munkahelyünkre. Egyes kutatások szerint a mai embert huszonnégy óra alatt éri annyi inger, mint egy középkorban élőt egész életében. Az információáradat pedig további ingeréhséget szül, így kialakítva a FoMO-t, vagyis a kimaradástól, lemaradástól való félelmet.

Szabó-Kiss Ágnes pszichológussal beszélgettünk ennek az igencsak aktuális jelenségnek a kialakulásáról, hatásairól és feloldási lehetőségeiről.

Csak ne hagyjatok egyedül!

A „Fear of Missing Out”, vagyis FoMO mozaikszó napjainkban sokak szótárában áll kiemelt helyen, amely bár nem kizárólag, de jelentős mértékben a közösségi média térnyerésének számlájára írható. „A közösséghez való tartozás legalább annyira fontos alapszükségletünk, mint az evés, az alvás vagy a struktúrához való ragaszkodás. Az evolúciós fejlődés során az életben maradáshoz elengedhetetlen volt egy csapathoz, csordához tartozni, és aki kegyvesztetté vált, azt hátrahagyták.

Érthető tehát az erős késztetés, hogy kapcsolódjunk, részt vegyünk a közösségi eseményeken és megosszuk egymással az élményeket” – emelte ki Szabó-Kiss Ágnes. Hozzátette, hogy a közösséghez tartozás tudata növeli az önbizalmat, a nyitottságot, a magabiztosságot és csökkenti a szorongást, illetve az érzelmileg megterhelőbb időszakokban erőforrásként szolgál, hiszen nem egyedül kell küzdenünk. A FoMO jelenség egyik legelső kutatója, Andrew Przybylski brit pszichológus úgy definiálta a fogalmat, mint erős, átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk. És sokan épp ezt érezzük, amikor otthon bekuckózva lapozgatjuk az Insta sztorinkat.

Az illóolajok titkos szuperképességei, amiket még a nagymamáink sem ismernek

A digitális önkifejezés hatása

Az internet széleskörű elterjedésének hozadéka, hogy sokkal több információnk van mindenről, mint korábban bármikor. Azonnal értesülhetünk a világ eseményeiről vagy épp arról, melyik ismerősünk mit csinál. A tudás pedig sokszor válthat ki félelmet vagy szorongást. „Az X és Y generáció tagjaira jellemző, hogy az életük jelentős részét megosztják valamelyik szociális média platformon. Egy-egy felületen akár többezer ismerősünk is lehet, akiknek a napi bejegyzéseit »csekkoljuk«, de

az emberi agy szociális kapacitása ennél jóval korlátozottabb.

Mint arra korábban Robin Dunbar brit antropológus rámutatott, átlagosan mindössze tíz-húsz érzelmileg minőségi kapcsolatot tudunk kényelmesen fenntartani” -mondta a pszichológus. A közösségi médiából szerzett rengeteg információ nagyban hozzájárul a FoMO kialakulásához, például azzal, hogy azonnal értesülünk róla, ha valahová nem hívtak meg minket. A jelenség viszont ettől függetlenül is létezne, csak kevésbé dominánsan.

„A digitális önkifejezés a valódi – személyközi - társadalmat és az énképet másolja. A Facebook alapítója is azzal hódította meg a világot, hogy ráérzett arra az alapvető emberi működésre, hogy azokról szeretnénk információkat megtudni, akiket legalább látásból ismerünk, így annak a profilját követjük, akivel valamilyen kapcsolatban állunk, vagy szeretnénk állni.”

Szeptemberben az álmaid közelebb kerülnek hozzád – te pedig önmagadhoz: Megérkezett Selenvie előrejelzése

Miért érdemes róla beszélni?

A FoMO hatására egy folyamatos ingerkeresési spirálba kerülünk, amely erősíti a digitális függőséget, a szorongást, a kényszerességet, rontja a teljesítményt és az alvás minőségét. Sokszor még a vásárlási szokásainkat is befolyásolja, főleg a nagy akciókat célzó időszakok, amikor a tudat, hogy olcsóbban lehet valamit megvenni, növeli a lemaradás érzését, így akkor is megvesszük, ha nincsen rá szükségünk.

„A FoMO több szempontból is ártalmas. Egyrészt elveheti a tartalmas pillanatok átélésének örömét, a kikapcsolódás és a másokkal közös szórakozás élményét, mivel azon kezdhetünk el szorongani, hogy ha valami helytelen dolgot mondunk vagy teszünk, akkor legközelebb nem hívnak meg minket. Felerősíti azt a viselkedést, hogy valamilyennek lennünk kell ahhoz, hogy elfogadjanak, ezáltal minden erőfeszítésünkkel azon leszünk, hogy megfeleljünk ennek az elvárt képnek.

Másrészt a félelem, hogy kizárnak valahonnan, elfelejtenek, elveszítjük a barátainkat előnytelenül befolyásolhatja az egzisztenciális szorongás tüneteit, és egy negatív spirálba lökhet, amely felerősítheti a depressziót, csökkenti a motivációt.” A szakember elmondta, hogy az eddigi kutatások szerint a FoMO jól korrelál az ADHD-val. Akik valamilyen figyelemhiánnyal vagy hiperaktivitással küzdenek, azok nagyobb valószínűséggel szenvednek ettől a jelenségtől.

Minél több ingerrel vesszük körbe magunkat, annál több dopamin termelődik a szervezetben, és minél többet használjuk az okos eszközeinket, kiváltképp a közösségi médiát, annál több olyan impulzus ér minket, amely a FoMO mögött meghúzódó szükségletre játszik rá, és elhiteti velünk, hogy még több eseményre vágyunk. Akik egyébként is nehezen maradnak nyugton, még többet akarnak majd közösségben lenni, függetlenül a valódi szükségletüktől.

A szülők jelentős része még csak nem is hallott ezekről az online veszélyekről

Hogyan segíthetek magamon?

A pszichológus kiemelte, hogy fontos tudatosítani magunkban, hogy a közösségi oldalakat mi használjuk, és nem ezek használnak minket. Érdemes megvizsgálni a képernyőidőnket, akár apponként is. Emellett nézzük meg, hogy nem hanyagoljuk-e el a hobbijainkat: mennyit sportolunk, hogyan alszunk, hogyan étkezünk, vannak-e hangulatingadozásaink. Ha valamelyik területen problémák adódtak, akkor érdemes átgondolni, hogy mit is szeretnénk: a digitális közösség hamis illúzióját, ahol mindenki csak a legszebb pillanatait osztja meg, vagy a határainkat meghúzva rendszert vezetni a mindennapjainkba és olyan barátokkal körülvéve tölteni az időnket, akik valódi közelséget jelentenek.