előfizetésem
Hírlevél
A legtöbb PCOS-sel élő nőnél egy másik krónikus betegség is jelentkezik, amit nem vesznek komolyan
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a termékeny korú nők nagyjából tíz százalékát érinti. Mégis rengetegen évekig bolyonganak diagnózis nélkül, miközben a tünetegyütteseket különálló, „kis” problémákként kezeljük, úgy, mint a pattanásokat, a haskörfogatot, a kimaradó ciklusokat, a törékeny önértékelést vagy a gyomorrontásra fogott hasfájásokat. Az irritábilis bél szindrómára (IBS) pedig még csak gondolni sem merünk, holott a legtöbb nő esetében a PCOS-el együtt jelentkezik.
A két leggyakoribb női krónikus betegség, az IBS és a PCOS között jóval szorosabb az összefüggés, mint ahogy azt a rendelőkben elbeszélve megtapasztaljuk. Miközben egyik ajtónál „idegbéllel”, a másiknál „hormonproblémával” lépünk be, ugyanaz a gyulladás, ugyanaz a stresszrendszer és ugyanaz az inzulinterhelés dolgozik a háttérben. Ezt a látszólag szétszórt történetet próbálja egyben látni Fiona McCulloch természetgyógyász orvos is 8 lépés a PCOS visszafordításához című könyvében, amely magyarul is megjelent, és amelyben a PCOS-t fix diagnózis helyett sokféle megjelenésű spektrumként írja le.
„Tíz éve IBS-es vagyok, és mellékesen PCOS-es is”
„Tizenhat évesen azt mondták, majd beáll a ciklusom. Huszonegy voltam, amikor megkaptam az IBS-diagnózist. Huszonnyolc, mire valaki először leírta, hogy PCOS” – meséli Dorka (32), aki ma már egyszerre él együtt mindkét betűszóval. A története ismerős forgatókönyvet követ. A nőgyógyászatban a szabálytalan menstruációt sokáig „alkatinak”, „stressznek” vagy „ráér még”-nek minősítik.
A gasztroenterológián az évek óta fennálló hasfájás, puffadás, hasmenés IBS-címkét kap, legtöbbször azzal, hogy „idegi alkat” vagy „túlérzékeny bél”. A két kórkép ritkán kerül egy asztalra, holott a biológia egészen mást sugall. Fiona McCulloch szerint a PCOS egyik központi jellegzetessége a krónikus, alacsony fokú gyulladás.
„Ez olyan háttérállapot, amely egyszerre érinti a petefészket, a zsírsejteket, az inzulinérzékeny szöveteket és az immunrendszert. Ez a fajta gyulladás közvetlenül fokozza a tesztoszteron termelését a petefészekben, és inzulinrezisztenciát idéz elő a szervezetben.”
Szakértői szerint a leggyakoribb női betegségek, mint a PCOS, IR vagy az endometriózis, megfelelő diétával tünetmentessé tehetők
Tehát nem arról van szó, hogy az ember „külön” PCOS-es és „külön” IBS-es, hanem arról, hogy egy gyulladásos, hormonális és anyagcsere-zavar különböző szervekben különböző hangon szólal meg. A hasban görcsként, a ciklusban kimaradásként, a tükör előtt pedig szégyenérzetként.
Az immunrendszer és a hormonok játéka
A könyv egyik legfontosabb része ott kezdődik, ahol a legtöbb nőgyógyászati rendelés véget ér, történetesen a bélrendszerben. „Az immunvédekezés nagy része közvetlenül a vékonybél sejtjei alatt zajlik, a bélhez kapcsolódó limfoid szövetben. Ideális esetben a bélfal gátat képez a béltartalom és az immunsejtek között, a tápanyagok felszívódnak, minden más bent marad a bélcsatornában” - tudjuk meg Fionatól, ahogyan azt is, hogyha ez a gát meglazul, akkor a félig emésztett ételrészecskék, baktériumok, vegyületek átcsorognak oda, ahol nincs helyük. Az immunsejtek ezt támadásnak érzékelik, és gyulladásos anyagokat bocsátanak ki.
Ezek a gyulladásos folyamatok a teljes hormonrendszert és az emésztőrendszert felkavarják. Ezért a szerző is hangsúlyozza, hogy az áteresztő bélből kiinduló gyulladás tovább súlyosbíthatja a PCOS-ben már meglévő tüneteket. Ezen a ponton ér össze a két diagnózis: az irritábilis bél szindrómára emlékeztető panaszok (puffadás, görcsök, székelési zavarok, különféle ételérzékenységek) és a PCOS hormonális zavara. „Ha a bél gyullad, az immunrendszer hosszú távon túlpörög, a stresszrendszer aktiválódik, az inzulinérzékenység romlik, a test pedig minden szinten reagál.”
Glutén, tej, cukor, mint gyulladásfaktor
Az utóbbi években a közösségi médiát elárasztották a „PCOS-diéta”, „IR-barát étrend”, „glutén- és tejmentes élet” címkék. Nehéz szétválogatni, mi a marketing és mi az, ami valóban élettani logikára épül. Fiona McCulloch ebben kapaszkodót ad. „A PCOS-t nem lehet egyetlen diétával gyógyítani, viszont nagyon jól reagál az étrendi változtatásokra. Szerinte ez az egyik női egészségügyi kórállapot, amely a leglátványosabban javulhat megfelelő táplálkozás mellett.”
Nem minden kenyér ellenség: ezek segíthetnek, ha IBS-ed van
A szakértő ezért maga is a teljes értékű, természetes élelmiszerek felé tolja a pácienseket, miközben kizárja a tejtermékeket és a hozzáadott cukrot. De a gluténra is érdemes figyelni, és mérsékelten fogyasztani. „Amikor valaki egy hónapra elhagyja a glutént, és közben jobban lesz, tehát kevesebb puffadást érez, kevésbé fáj a hasa, csökken a bőrtünete, rendeződik a ciklusa, akkor érdemes hosszú távon is óvatosnak lennie vele. Ugyanakkor nem mindenkinél szükséges drasztikus kizárás, de a megfigyelés és a tudatos tesztelés elkerülhetetlen.”
Amikor a kortizol is beszáll a játékba
Érdekesség, hogy a PCOS-sel élő nők egy része úgy működik, mintha állandó vészhelyzetben élne: a mellékvesék fokozottan termelik a kortizolt, a szervezet pedig folyamatos „üss vagy fuss” üzemmódban van. Ez a stresszválasz nem csak lelki tünetekben jelenik meg – szorongás, alvászavar, délutáni összeomlás –, de biokémiai következményekkel is jár. A magas kortizolszint rontja az inzulinérzékenységet, és további hormonális zavarokat okoz.
„A gyulladás, a kortizol és az inzulin hármas szövetsége magyarázza azt is, miért olyan gyakori a depresszió és a szorongás a PCOS-es nők körében. A hangulatzavar tehát nem gyenge jellemre utal, ez inkább a hormonális és immunológiai állapot egyenes következménye.” A már említett fiatal nő, Dorka például éveken át úgy gondolta, hogy egyszerűen „túl stresszes” és „rossz alvó”.
Csak utólag, a diagnózis után kezdett el azon gondolkodni, hogy az éjszakai felriadások, a reggeli szapora szívverés és a délutáni cukoréhség ugyanannak a stressz–inzulin–hormon rendszernek a részei. Viszont nem mindenki számára egyértelmű. Arról nem is beszélve, hogy a PCOS-szel kapcsolatos beszéd még mindig a meddőségre, a túlsúlyra és a „nőiesség elvesztésére” szűkül. Ezért is van szükség azokra a szakemberekre, mint Fiona McCulloch, aki egyszerre veszi komolyan a termékenységgel kapcsolatos félelmeket és azt az alapvető tényt, hogy a PCOS nem egyenlő élethosszig tartó ítélettel. Ő maga is PCOS-sel él, és gyakorló orvosként több ezer pácienssel dolgozott már együtt.
