előfizetésem
Hírlevél
Kutatások bizonyítják, ez a tevékenység csodaszerként hat a mentális egészségedre
Lehet, hogy a játékot a gyerekkor természetes velejárójának gondoljuk, valójában azonban egész életünket meghatározó fejlődési és lelki folyamatokért felelős. A játék nem puszta időtöltés, hanem az önismeret, a kreativitás, a rugalmasság és a problémamegoldás egyik legerősebb motorja.
A gyerekek nem puszta időtöltésből játszanak, hanem azért, mert a játék a fejlődésük természetes, velük született mozgatórugója. Sokan azonban nem is gondolnák, hogy a játék – mint önfeledt, felszabadító tevékenység – felnőttkorban is kulcsszerepet kaphat a mindennapi életben. Drelyó Ágnes pszichológus segítségével annak jártunk utána, hogyan formálja személyiségünket a játék, és miért lenne fontos, hogy felnőttként se veszítsük el képességünket az önfeledt cselekvésre.
Nem puszta időtöltés – a játék alapvető funkciói
A játék és a játszás mint tevékenység soha nem öncélú. Mindig valamilyen fontos funkciót gyakoroltat a gyermek idegrendszerével és pszichés működésével. A kisgyerekek a saját testük, mozgásuk, képességeik és határaik megismerése érdekében játszanak. A játék révén szembesülnek ugyanis először azzal, hogy képesek hatást gyakorolni a környezetükre. A cselekvés és a sikeresség élménye pedig endorfintermeléssel jár, amit a gyerek újra és újra át akar élni.
„Ez egy olyan erős program, amely az ösztöneink által van generalizálva, és folyamatosan fut bennünk. Amikor egy kisgyerek végre meg tud fogni egy csörgőt, eléri a földön lévő játékot vagy sikerül neki egy új mozdulatsor, akkor olyan mennyiségű endorfin szabadul fel, amely újabb cselekvésre ösztönzi. Ha ez a program nem létezne, ha a gyermekekben nem lenne megfelelő belső késztetés a fejlődésre” – mondja a pszichológus.
Felnőttként is szükségünk van a mesékre, méghozzá a mentális egészségünk érdekében
A játék „próbateret” biztosít. Olyan kísérleti környezetet, ahol nincs valódi kockázat: a gyerek nem sérül meg, nem érheti komoly kudarc, nem fenyegeti valós veszély. Ebben a biztonságos közegben könnyebben engedi el magát: mer kísérletezni és új megoldásokat kipróbálni. „A játék az énfejlesztés egyik legfontosabb eszköze. Egy kisgyermek nem azért játszik, mert épp ráér, hanem azért, mert a játék az idegrendszer és a gondolkodás természetes működési módja. Ugyanolyan elemi szükséglet, mint az étel vagy a mozgás” – teszi hozzá Drelyó Ágnes.
Egy egyszerű puzzle vagy társasjáték során a kisgyermek folyamatosan problémákat old meg – és ezzel nem csupán szórakozik, hanem fejlődik is. Fejlődik a kreativitása, a logikus gondolkodása, a memóriája, valamint a figyelme, miközben megtanulja értelmezni a világ működését. Mindez ráadásul valós következmények nélkül történik: a kudarc nem fáj, nem jár valódi veszteséggel,
így a gyermek megtanulhatja a hibát úgy értelmezni, mint a fejlődés természetes részét.
Együttműködés, empátia és konfliktuskezelés
A gyermekkort elhagyva a játék jellemzően egyre inkább több személyes, szociális tevékenységgé válik. A társasjátékok, a közös sportok vagy akár az udvari szerepjátékok során a gyerek megtanulja az együttműködés szabályait, és azt, hogyan kell alkalmazkodni másokhoz, vagy hogyan kezelje a konfliktusokat. „Egy társas tevékenység során bele kell helyezkednem a másik állapotába. Meg kell értenem, hogy az én adott cselekvésem milyen hatást gyakorol rá. Ezáltal az empatikus képességem is fejlődik” – magyarázza a pszichológus.
A gyerekterápiákban alapvető eszköz, hogy a gyermek „kijátssza” magából a feszültségeket. Egy felnőtt már képes verbalizálni az érzéseit, de a gyerekeknél a játék jelenti a természetes kommunikációs csatornát: ezen keresztül tudja megmutatni félelmeit, vágyait, konfliktusait. „A játék teret biztosít a trauma feldolgozására, az érzelmek megértésére. A pszichológia nagyon épít a játékterápiára, mint módszerre” – mondja Drelyó Ágnes.
Tízezrek egy játékért, amiről nem is tudod, hogy fog kinézni: a Labubu-mánia
Miért fontos a játék felnőttkorban is?
A felnőttek számára a játék nem csupán szórakozás, hanem a kiégés megelőzésének egyik kulcsa lehet. Számos kutatás bizonyítja, hogy azok a felnőttek, akik rendszeresen végeznek olyan tevékenységet, amely játékos, könnyed és tét nélküli, sokkal kiegyensúlyozottabbak, kreatívabbak és stressztűrőbbek. „Ha valakinek nem túl szerencsések a munkahelyi körülményei, és nem tud ott feltöltődni, akkor nagy jelentősége van annak, hogy a munka után találjon olyan tevékenységet, amely számára tét nélküli játék. Ilyen lehet egy csapatsport, a tánc, a kézművesség vagy bármilyen hobbi, amely felszabadít és kikapcsol.”
A sportban például hasonló funkciók működnek, mint gyermekkorban: pozitív megerősítést ad, sikerélményt biztosít, és segít levezetni az élet más területeiről érkező negatív energiákat. A sikerélmény itt is endorfint szabadít fel, és motivációt teremt a folytatáshoz.
A kreativitás és az önfeledtség ereje
A kreatív emberek sokszor azért képesek kiemelkedő teljesítményekre, mert munkájukra nem puszta kötelességként tekintenek, hanem játékos, örömteli tevékenységként. Így képesek felülkerekedni a kudarcfélelmen, és szorongás nélkül újra és újra nekifutni egy feladatnak. „A kreatív emberek nem félnek a következményektől. Nem félnek veszíteni, mert tudják integrálni a kudarcot. Számukra nincs jelentősége, ha valami nem sikerül, mert újra nekifognak, amíg el nem érik a célt. Ha végeztek a dologgal, és már nem lelik a tevékenységben örömüket, akkor pedig egyszerűen elengedik azt, hiszen ez nem minősítheti őket.”
Felnőttként nehezebb elérni ezt az állapotot, mert sok tevékenységnek már tétje van. Mégis megtanulható! Egy új hobbi, mint például a fotózás, a tánc, a rajzolás, a sakk vagy akár egy nyelvtanfolyam is megtaníthat minket arra, hogy elengedjük a szorongást és a maximalizmust. „A lényeg, hogy ne görcsösen teljesíteni akarjunk, hanem egyszerűen csak csináljuk. Érzelmi flexibilitásra van ugyanis szükség. Belefér a hibázás, hiszen abból tanulunk. Az önfeledtség a lényeg: amikor képesek vagyunk a tudatunkat egy kis időre önmagunkon kívülre helyezni.”
A flow megtalálása – így tanuljunk meg újra játszani
A felnőttkori játék alapja a flow élmény megtalálása: amikor annyira belefeledkezünk valamibe, hogy nem nézzük az órát, nem akarunk megfelelni senkinek, és egyszerűen jól érezzük magunkat. Keressünk olyan tevékenységeket, amelyek örömet okoznak, és amelyekben a saját tempónkban fejlődhetünk. Ne akarjuk folyamatosan kontrollálni magunkat vagy a teljesítményünket. Szeressük magunkat akkor is, amikor hibázunk, hiszen a hibák nem hátráltatnak, hanem előre visznek bennünket. A játék – legyen az gyermekkori vagy felnőttkori – a fejlődés, a kreativitás, a kapcsolódás és a lelki egészség egyik legfontosabb eszköze. Ha megtanuljuk újra beépíteni a mindennapjainkba, közelebb kerülhetünk az önfeledtséghez, a belső szabadsághoz, valamint egy kiegyensúlyozottabb élethez.
