előfizetésem
Hírlevél
Felejtsük már el, hogy az anyaság és a karrier két ellentétes világ
„Anyaság vagy karrier?” – mintha egy nő életében kizárólag ez a két ösvény létezne: vagy beleáll a GYED után az otthonmaradó „jó anya” szerepébe, vagy karrieristaként visszatér a munka világába, aki a gyerek helyett az önéletrajzát dédelgeti. Mintha a két szerep összeférhetetlen lenne. Pedig igenis jól megfér egymás mellett az anyaság és a munka.
Sosem fogom elfelejteni, amikor szülés után néhány héttel szembe jött velem Tuza Dorottya cikke, amelyben feketén fehéren szerepelt: a friss anyák a gyermeknevelés során olyan új készségekre tesznek szert, amellyel növelhetik értéküket a munkaerőpiacon. „A csecsemő gondozása mellett az ember megtanul priorizálni, gyorsan és hatékonyan dönteni, ami a későbbiekben jól jön a munka során is” – mondta a cikk szakértője, Dr. Szijjártó Linda, akinek ez az egy mondata elég volt ahhoz, hogy a szülés után viszonylag hamar, viszonylag több önbizalommal folytassam a munkát.
Azóta közel fél év telt el, és már látom: jó döntést hoztam. De ez nem mindenki számára ilyen egyértelmű.
Mikortól dolgozom? Magánügy!
A közbeszédben észrevétlenül is működik egy makacs ellentét: anyák kontra karrieristák. Két egymást kizáró világ. Két tábor, amely amellett, hogy nagyon különböző, nem ritkán egymás ellen is fordul. Világosan emlékszem rá, mennyire meglepődtek a barátnőim, amikor látták, hogy egyszerre gondozom a kicsit és teljesítem a megbízóm által támasztott elvárásokat, mindezt jókedvűen. Hitetlenkedve kérdezték: jó-jó, de tényleg élvezed?
Mire félve feleltem: nagyon is. Féltem, mert tudtam, hogy a társadalom nem ezt várja, a társadalom szemében ugyanis a dolgozó kisgyermekes anya egy idegen fogalom. Szijjártó Linda munka és- szervezet szakpszichológus szerint ez a beidegződés nem újkeletű. „A mai nők sok esetben már megtehetnék, hogy ne kelljen választaniuk az anyaság és a kettőre közt, például az otthoni munkavégzés vagy a kötetlen munkaidő lehetővé tennék, hogy a gyermekvállalás után is aktívan dolgozhassanak, ha szeretik a munkájukat és szeretnének visszatérni.
Csakhogy a társadalmi normák és kulturális elvárások nem változtak olyan gyorsan, mint a munkavégzés technikai feltételei. A sztereotípiák pedig továbbra is erősen hatnak, és sok nőre ma is komoly lelki, családi és munkahelyi nyomás nehezedik a döntései miatt” – mondja, majd hozzáteszi, hogy ezek a sztereotípiák gyakran akkor aktiválódnak, amikor valaki eltér a megszokott vagy elvárt szereptől. Vagyis akkor, amikor valaki gyerek mellett dolgozik, vagy ha valaki a karrier miatt nem vállal gyereket, esetleg szülés után túl korán vagy túl későn megy vissza dolgozni.
Faragó Ági: Az első lépés, hogy megengedőbbek legyünk saját magunkkal
A környezet pedig máris véleményezi a döntést. „Te dolgozni akarsz? Akkor a gyereked nem fontos?”; „Nem dolgozol? Akkor minek tanultál?”; „Várandós vagy, és még dolgozol? Hogy bírod egyáltalán?” Csakhogy ez magánügy. Szijjártó Linda elmondása szerint a közvetlen környezet ilyenkor, sokszor nem is tudatosan, de gyorsan reagál visszajelzésekkel, kérdésekkel vagy hallgatással. Pedig az, hogyan döntünk a karrier és gyereknevelés kérdéseiben, személyes döntés, ami leginkább ránk és a szűk családunkra tartozik.
„A női identitást a társadalom ma is elsősorban a gondoskodás köré szervezi. Ha valaki ettől eltér, például intenzívebb karrier utat választ, akkor könnyen vált ki ítélkező reakciókat, ami bűntudatot, önértékelési zavart okozhat és hosszú távon kiégéshez is vezethet.”
Láthatatlan verseny
A helyzet különösen nehéz, mert a nyomás nem csak kívülről, hanem a szülői közösségben is megtapasztalható. „Egymást is képesek vagyunk megszégyeníteni. Ha valaki karriert épít, gyakran önzőnek bélyegzik, míg aki hosszabb ideig marad otthon a gyerekével, azt a tudásának elpazarlásával vádolják” – mondja a szakértő, majd megjegyzi, hogy egy evolúciós gyökerű mechanizmus is működik a háttérben: hajlamosak vagyunk megerősíteni saját döntéseink helyességét azzal, hogy leértékeljük a másik választását.
„Így aki a gyermeknevelésre helyezi a hangsúlyt, könnyen kritizálhatja azt, aki a munkájára fókuszál, és fordítva. Ez azonban önvédelemből és nem rosszindulatból fakad.” Nem véletlen, hogy sokan nem önazonosan, hanem külső elvárások, családi vagy munkahelyi nyomás hatására hozzák meg a döntés a visszatérésük időpontjáról és módjáról. Ezért kiemelten fontos, hogy a döntéseink értékalapúak legyenek, tükrözzék valódi igényeinket és lehetőségeinket, és ne a megszokások vagy a társadalmi nyomás vezérelje őket.
„Így fel kell tenni magunknak a kérdést: mi fontos most nekem? Nem az számít, mit gondoltam régen, vagy mit gondolnak mások, hanem hogy most, ebben az élethelyzetben mit szeretnék, mi van összhangban a belső értékeimmel, mi támogatja a családomat és mi az, ami fenntartható számomra mentálisan, érzelmileg vagy időben” – mondja Szijjártó Linda. Amennyiben a döntés valóban belülről fakad, akkor az már önmagában védhet az ítéletekkel szemben. De ha kívülről jön, akkor sokkal nagyobb az esély a belső feszültségre.
Egyensúlyban a pelenkacserék és e-mail-ek között
Van, aki a babája délutáni alvása alatt válaszol céges e-mailekre. Van, aki tudatosan hátrébb lép a munkahelyi feladatoktól. És van, aki egy kisgyerek mellett kezdi újraépíteni a karrierjét. Egy közös van bennük, mindegyik történet mögött valódi, nehéz döntések állnak. A szervezetpszichológus szerint azonban nem szabad végérvényesnek kezelni ezeket a döntéseket.
„A külső ítéletek ellen a legfontosabb védelem az önazonos döntés, ám ezt nem elég csak egyszer meghozni. Újra és újra vissza kell térni hozzá és feltenni a kérdést: ez a döntés még mindig igaz rám? Az önazonosság olyan, mint egy folyamatos párbeszéd önmagunkkal és épp ettől tudunk rugalmasak és erősek maradni” – magyarázza a szervezetpszichológus. A kérdés már csak az, hogy mit kezdjünk a véleményekkel?
„A rugalmasság kulcsfontosságú. Az élethelyzetek változnak, és ezzel együtt változhatnak a prioritások is. Nem kell szégyenkezni, ha máshogy gondolkodunk egy kérdésről, mint egy éve, a lényeg, hogy a döntést saját értékeink és motivációink diktálják és ne a környezet elvárásai.” Ezen kívül segíthet, ha tudunk töltődni. A stresszkezelés és a kapcsolódás másokkal nagyon sokat adhat: egy közösség, barátok vagy egy támogató szakmai közeg formájában. Itt fontos kimondani, hogy ha a munkahelyen tartósan nem biztonságos a légkör, lehet, hogy váltani kell. Ha túl nagy a nyomás, lehet, hogy segítséget kell kérni, mert nem kell mindent egyedül kibírni.
Egyedülálló anyaként is van esély a szerelemre
Közös nevező? Létezik
Ahelyett, hogy tovább éleznénk az ellentéteket, inkább közös pontokat kellene keresni. Mert lehet, hogy más élethelyzetben vagyunk, de a döntéseink mögött ugyanaz a vágy húzódik: harmóniában élni a magunk módján. Ehhez persze szükség van arra is, hogy a társadalom nagy többsége elfogadóbb legyen.
„A társadalmi narratíváknak változniuk kell: meg kell értenünk, hogy a női identitás nem egyetlen sablon szerint értelmezhető. Ugyanúgy rendben van, ha valaki otthon marad a családjával, mint ha valaki dolgozik, vagy ha éppen a karrierjére fókuszál gyerekvállalás helyett. El kell engednünk a csak anya vagy csak ambiciózus címkéket, mert egy nő egyszerre lehet anya, ambíciózus nő, de lehet az is, hogy egyik szerephez sem kapcsolódik. Mindegyik út értékes és fontos.”
