előfizetésem
Hírlevél
Ideje, hogy átkeretezd magadban, a mindenmentes élet a legszebb öngondoskodás
A legtöbb ember számára az evés öröm. Ünnep. Kapcsolódás. Otthon. Gyerekkor. Biztonság. De vannak, akiknek az evés nemcsak élvezet, hanem harc is. Olyan, amit nem látsz kívülről. Olyan, amit nem lehet pusztán akaraterővel „leküzdeni”. Vajon hányan vagyunk, akik nem azért választjuk a „mindenmentest”, mert nem szeretnénk enni – hanem mert csak így élhetünk igazán?
A mindenmentes élet nemcsak a tányérunkon hoz változást. Átírja a kapcsolatainkat, az önmagunkról alkotott képünket, az ünnepeinket, a szokásainkat, a komfortzónánk határait. De minden egyes „nem”-mel, amit kimondunk - egy szelet tortára, egy tál tésztára, egy pohár tejre - egyre több „igen”-t mondunk magunkra. Arra, hogy érdemesek vagyunk az egészségre. Hogy a testünk nem ellenség, hanem társ.
Amikor a lemondás új ajtókat nyit
Az első hetek nehezek. Az ismerős ízek hiánya, a rutinok megbomlása, a megszokott örömforrások eltűnése fájdalmas lehet. Ez az a furcsa gyász, amiről nem beszélünk. Nem sírunk miatta hangosan- de ott van. Amikor újra és újra nemet mondunk. Magunkért. Aztán egyszer csak történik valami. Elkezdjük felfedezni az új világot. Új ízeket. Új alapanyagokat. Új szokásokat. Megtanulunk másképp főzni, másképp vásárolni. És lassan, nagyon lassan, de újra örömmé válik az evés. Másfajta örömmé. Tudatossággá, jelenlétté, odafigyeléssé.
Jerkovics Boglárka: „A cöliákia nem gyógyítható, de gluténmentes diétával tünetmentesen élhetünk”
És ebben az új világban újra rátalálunk önmagadra. Arra a nőre, aki már nem engedi, hogy mások elvárásai irányítsák. Aki meri szeretni és védeni magát. Aki nem kér bocsánatot azért, mert mást választ. Ez a mindenmentes élet valódi ajándéka: nem csak az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, hanem az is, hogy végre nem bántjuk magunkat a megszokás nevében. Hogy nem engedjük be automatikusan azt, ami nem szolgál minket. És ez a határ - ez a tudatos, szeretetteljes önvédelem - az, ami igazán felszabadít.
Mert ha nem eszünk meg valamit, az nem azért van, mert félünk tőle. Hanem mert tiszteljük magunkat annyira, hogy nem tesszük ki a testünket többé olyan megpróbáltatásoknak, amiket megelőzhetünk. A mindenmentes élet egy választás.
Nem az üres tányér története, hanem a megtöltött életé.
Olyané, ahol mi vagyunk a középpontban. Ahol nem bocsánatkérés, hanem önbecsülés van minden döntés mögött.
Nemet mondani is lehet szeretet
Sokan úgy gondolják, hogy a mindenmentes élet egy hosszú lista arról, mit nem lehet. Nem ehetsz ezt, nem ihatsz azt, nem mehetsz oda, ahol nincs „neked való” étel. Mintha az egész élet egy tiltás lenne, egy állandó korlátozás. De mi lenne, ha a mindenmentes élet nem a megvonás, hanem az öngondoskodás eszköze lenne? „A mindenmentes étrend (amely a gyakorlatban sokszor a gluténmentes, tejmentes, tojásmentes és cukormentes étrendet jelenti) gyakran tűnhet lemondásnak. Dietetikusként kifejezetten fontosnak tartom, hogy ilyen esetben már az első percben megtanítsam a páciensek számára, hogy hogyan lehet egy ilyen étrend változatos és izgalmas” – fejtette ki Vincze Vivien dietetikus.
A “mentes” étrend nem büntetés a szakértő elmondása szerint, hanem sokkal inkább tudatos döntés. Ha valaki azért hagy el bizonyos összetevőket, mert azok rontják az mindennapi életminőséget (pl. puffadást, hasmenést, különböző bőrproblémákat, stb. okoznak), akkor ez nem megvonás, hanem a test jelzéseire való odafigyelés, öngondoskodás.
A fitnesztársadalom már évekkel ezelőtt felfedezte a csirke-rizs-brokkoli háromszög áldásos hatását, amivel csak egyetlen probléma van: egysíkú
Hiszti vagy segélykiáltás?
„Ne dramatizálj.” „Ugyan, más is eszi, neked mi bajod lehet?” „Biztos csak beképzeled magadnak.” Ezek a mondatok, sajnos, sokak számára ismerősen csengenek. Pedig a test nem hazudik. A tünetek nem szeszélyes hangulatok, hanem a szervezet kétségbeesett jelzései, hogy valami nincs rendben. „Sokszor találkozhatunk azzal a jelenséggel hogy ha valaki kerül bizonyos ételt -mert abban glutén, tojás, vagy tejtermék van-, akkor a környezet erre csak legyint azzal a mondattal, hogy “Ugyan már, ez csak hiszti!”. A fejfájás, puffadás, hasmenés, bőrproblémák, fáradékonyság, stb. ugyanakkor egyáltalán nem hiszti, hanem kézzel fogható jelzés a szervezetünk részéről hogy valami nincs rendben” – emelte ki a dietetikus.
A “mentes” étrend az esetek legnagyobb részében nem választás kérdése Vincze Vivien elmondása szerint, hanem az egyetlen út az élhető mindennapokhoz. Egy jól beállított, személyre szabott étrend hatalmas változást hozhat, hiszen a tünetek enyhülése mellett javulhat a közérzet és a lelki egyensúly is.
Mindenmentesen is finoman? Igen, csak másképp
Amikor valaki mindenmentes étrendre vált, az egyik legnehezebb pillanat az, amikor rádöbben: a régi kedvencek – a vasárnapi rántott hús, a nagyi töltött káposztája, vagy a reggeli kakaós csiga – hirtelen tiltólistára kerülnek. Legalábbis első ránézésre. De a dietetikai szemlélet egyre inkább arról szól: nem elvenni kell, hanem átgondolni. A kedvenc ízek nem tűnnek el – csak új alapanyagokat, új technikákat, új szemléletet igényelnek.
„Az egyéni konzultációk során mindig megtanítom a hozzám forduló páciensek számára, hogy a klasszikus receptek alapanyagai milyen funkciót töltenek be az adott ételben, mi a szerepe annak az alapanyagnak, és hogy mit mivel lehet helyettesíteni. Fontos, hogy sosem szabad azokra az alapanyagokra fókuszálni, amelyeket valamilyen okból kifolyólag el kell hagyni az ételkészítés során. A hangsúlyt inkább az újonnan megjelenő alapanyagokra érdemes helyezni” – tette hozzá a dietetikus szakértő.
Dietetikust kérdeztünk: érdemes internetes mintaétrendeket követni?
Ha nem a csoki vigasztal, akkor mi?
A cukor nemcsak íz, hanem érzelem is. Kapcsolódás, jutalmazás, megnyugtatás. De mi történik akkor, ha ezekre az érzelmi szükségletekre már nem válaszolhatunk édességgel? Mi marad, ha nem lehet „csak egy kocka csoki” vagy egy szelet süti a nap fénypontja? „A jutalomkör az agy dopaminrendszeréhez kapcsolódik, ezért amikor valami kellemeset tapasztalunk (pl. cukrot eszünk, vásárolunk, dicséretet kapunk, stb.), akkor dopamin szabadul fel, és megtanuljuk, hogy az adott viselkedés örömet okoz.
Amikor valaki tudatosan csökkenti a cukorbevitelt, akkor az agy átmenetileg elveszíti a megszokott jutalomforrását, ugyanakkor a jó hír az, hogy az agy képes új jutalomkört kialakítani, ehhez azonban idő is tudatosság szükséges”. A “mentes” étkezés során nem az a cél, hogy ne legyen jutalom a dietetikus szerint, hanem hogy az olyan legyen, amely biztonságosan beilleszthető a diétába.
A testtel való új szövetség
A fogyókúrák, a „jó” és „rossz” ételek kényszeres címkézése, az étkezésekhez kapcsolódó kontroll-élmény mind mély nyomot hagynak bennünk. Az étel nem örömforrássá, hanem lelkiismereti kérdéssé válik. A legnagyobb változás nem is a tányéron történik a mindenmentes élet felé haladva, hanem a fejünkben. „Az állandó szorongás, hogy “jól” választunk-e vagy hogy “megengedhetjük-e magunknak” az adott ételt, folyamatos kortizol-termelést idézhet elő. Amikor a döntéseink békét hoznak, a szervezet stresszreakciója is csökken, amelynek következtében javul az általános közérzet” – fejtette ki a dietetikus.
Sokan, akik valamilyen okból kifolyólag mentes étrendet követnek, hajlamosak szigorúan ítélkezni az étkezéseik felett. A mentális béke azt jelenti a szakértő elmondása szerint, hogy az étrend egy támogató rendszer, nem egy büntető szabályrendszer. Amikor az étel már nem a bűntudat forrása, az önértékelés többé nem attól függ, hogy mit ettünk vagy mit hagytunk ki, és ez az önazonosság visszanyerését és az evési szabadság érzését is magával hozza.
