Krónikus pajzsmirigy-gyulladásom lett: ezzel a módszerrel jöttem rá, mi okozza
Nem mondunk újat azzal, hogy a fizikai betegségek hátterében sokszor lelki tényezők állnak, amelyeket összetettségük miatt nehéz feltérképezni és kibontani, helyrehozni. Szerencsére manapság itthon is számos olyan módszer, tanfolyam, terápiás lehetőség elérhető, ami segítségünkre lehet, főleg, ha idegenkedünk a négyszemközti pszichológusi ülésektől, de az alkotás, a kreativitás mindig is a vérünkben volt.
Korábban már írtam itt arról, miért váltak olyan fontossá rohanó, részben virtualizált valóságunkban a művészeti terápiák – most ezt a gondolatmenetet folytatom egy saját élményem feltárásával. Nagyjából nyolc évvel ezelőtt, miután hosszan szenvedtem különféle egészségügyi problémáktól, krónikus pajzsmirigy-gyulladást diagnosztizáltak nálam, amit több okból nem tudtam segítség nélkül feldolgozni.
Egyrészt az anyám emiatt halt meg 63 évesen és ez a gondolat félelmetes volt,
másrészt mert úgy éreztem, nem tudok addig megbirkózni a tudattal, hogy többé nem leszek egészséges, amíg nem tárom fel, mi vezetett ide. Segítő beszélgetésekkel kezdtem Frankó-Mazács Zsoa pszichológussal és művészeti terapeutával, akivel nagyjából fél év alatt feltérképeztük a betegségem hátterét és az a válasz kezdett kirajzolódni, hogy a művészi énem felszabadításán is dolgoznunk kell, mivel ennek a lekorlátozása komoly szerepet játszik a kialakult problémában.
Így kezdtem el Zsoa vezetésével azt a kétéves csoportterápiás folyamatot, mely tényleg katartikus változásokat hozott. Nem ez volt az első hasonló élmény az életemben: korábban elvégeztem egy több éves táncterapeuta képzést, de ez a folyamat akkor, abban a helyzetben olyan elemi erővel hatott, amit nem tudtam semmilyen más élményhez hasonlítani. Frankó-Mazács Zsoa a Dr. Antalfai Márta által kidolgozott Katarzisz Komplex Művészetterápia módszerével dolgozik, valamint kiegészítő művészeti technikákkal erősíti a terápiás folyamat mélységét.
Elakadással küzdesz? Így segíthet a SzomatoDráma túljutni életed nehéz periódusain
„A munka alapvető eleme egy biztonságos, támogató tér kialakítása, hogy a résztvevők olyan környezetben élhessék meg az alkotás örömét, ahol nincs ítélkezés és ahol teljes mértékben és mélységben kifejezhetik érzelmeiket. A terápiás munka során különféle technikákat – például automatikus rajzolást, festést, kollázst, agyagozást, kreatív írást – alkalmazunk, melyek segítségével a résztvevők élményszerűen tudják megjeleníteni belső konfliktusaikat és tudattalan élményeiket, így a műalkotások nem csupán esztétikai termékekké válnak, hanem mély szimbolikus tartalmat hordoznak.”
A módszer nem csupán a hagyományos művészeti alkotási technikákra támaszkodik, hanem több multimodális és interaktív módszert is beemel a terápiába. Antalfai Márta módszerét olyan integratív, élményközpontú megközelítésként alkalmazza, amelyben a kreatív alkotás és a szimbolikus értelmezés révén, a rejtett érzelmi tartalmak feldolgozása mellett a csoportos élmények a hosszú távú identitásformálást is elősegítik. Ezek a technikák együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a résztvevők mélyebb önismeretre tegyenek szert, önértékelésük stabilizálódjon és pozitív változásokat érjenek el mind egyéni, mind közösségi szinten.
Az egyénre szabott megközelítés és a természet szerepe
„A terápia lényege, hogy a kliens saját szükségletétől függően, személyre szabottan élheti meg az alkotó folyamatokat. Kiemelten fontos, hogy a lelket a természet ritmusára hangolja, akár közvetlenül (természetközeli környezetben) vagy belső, elképzelt természetes képeken (például a fák, évszakok szimbólumain) keresztül. A módszer így nem az idő korlátozó erejével, hanem a kliens belső folyamatainak ritmusával halad a lelki folyamatok harmonizálása felé.
Mivel a terápia különféle művészeti technikák alkalmazására épül, ezek az automatikus, spontán alkotási formák lehetővé teszik, hogy a kliens a tudattalan tartalmakat szimbolikus képekkel fejezze ki. A kreatív írás és vers, mint nyelvi eszközök is képesek képet festeni a belső érzelmekről, régi élményekről, illetve tudatalatti képekről. A zene és a mesék bevonása segíti a mélyebb érzelmi rétegek aktiválását, mivel ezek az elemek az ember legősibb, belső tudáshoz kapcsolódnak.”
Érdekel az irodalom és a pszichológia is? Próbáld ki az alkotáslélektant!
A terápia flexibilisen, az egyén személyiségéhez, illetve aktuális szükségleteihez igazodva valósulhat meg egyéniben vagy csoportban is. Az egyéni munka során a kliens saját belső világát, érzelmeit és élményeit az alkotás segítségével tudja feltérképezni és feldolgozni. Csoportterápiában a csoportbiztonság, az egymás által visszatükrözött képek („tükrök”) révén a résztvevők még holisztikusabb, részletesebb önismeretre tehetnek szert. A csoportos élmény lehetőséget ad arra, hogy a különböző személyiségek és megközelítések kölcsönhatásban gazdagítsák egymást.
„A módszer minden életkorban működik, de az alkalmazás formája eltérő. A gyerekek esetében elég, ha egyszerű eszközökkel – például egy bottal vagy akár a tenyerük segítségével, a homokban hagyott nyomokkal – indítanak egy érzelmi folyamatot, mert az alkotás élménye azonnal megnyitja az érzelemvilágukat.
Felnőtt korban, vagy mentális problémákkal küzdő egyéneknél, illetve az idős korosztálynál speciális technikákat alkalmazunk annak érdekében, hogy újra felfedezzék az alkotás örömét és kifejezhessék magukat, annak ellenére, hogy ebben a munkában az intellektuális feldolgozás nem játszik feltétlenül domináns szerepet – az a lényeg, hogy a terápia mindig a kliens aktuális szükségleteihez legyen igazítva.”
Nem ritka, hogy olyan személyek is jelentkeznek a művészeti terápiára, akik a hagyományos segítő beszélgetésektől elzárkóznak és csupán a kreatív interakciók révén lépnek kapcsolatba érzelmeikkel, belső világukkal. A munka során kialakuló élmények nem csupán az alkalmakon belül, hanem aztán otthon is rendszeresen megismételhetők, hiszen az így kialakult egyéni öngyógyító stratégiák segítségével – akár saját tapasztalataikra és belső képeikre alapozva – tovább tudnak dolgozni magukon. Önmagunk és a személyes felelősségünk felismerése az alkotási folyamat részeként válik fontos eszközzé.
Pakosz Anna: „Keresem azokat a pillanatokat, ahol egy művészeti térben az emberek tényleg jelen tudnak lenni”
„A terápiás alkalmak időtartama rendkívül egyénfüggő: van, aki néhány alkalmas beszélgetés után, vagy egyetlen kreatív foglalkozás során is át tud lépni egy válságos állapoton, míg mások hosszabb, akár két vagy két és fél éves folyamatban építik fel lelki integrációjukat. A terápiás ülések sorrendisége és hosszúsága mindig a kliens igényeihez igazodik – vannak intenzív, egymásra épülő folyamatok, és egyedileg alkalmazott, kis lépésekkel haladó munka is.”
Én, ahogy egyre mélyebben merültem el ebben a munkában, annál jobban inspirált a lehetőség, hogy még mélyebbre ássak, még jobban elmerüljek benne. Számomra fontos volt, hogy ezek az alkalmak természeti környezetben zajlottak – mivel így nőttem fel, sokat jelentett a természethez való visszakapcsolódás élménye.
Az én folyamatom két és fél évig tartott, mely során egy teljesen egyéni, saját technikát dolgoztam ki az önmagammal való munkához, ami az elért eredmények mellett hatalmas biztonságérzetet ad és segít együtt élni a betegségemmel, melyre most már nem hiányosságként, hanem az életem velejárójaként tekintek. Mindenkinek ajánlom – akár egy-egy alkalommal, mert már ez is katartikus felismerésekhez vezet.