előfizetésem
Hírlevél
Ezt gondoljuk valójában a nagy korkülönbségű párkapcsolatokról
Ha arról hallunk, hogy egy fiatal nőnek jóval idősebb párja van, vagy épp fordítva: egy fiatalabb férfi talál boldogságra egy nálánál jóval idősebb nőben, jellemzően felhúzzuk a szemöldökünket, sőt, némi előítélet is felütheti a fejét. Mi az oka annak, hogy fenntartásokkal kezeljük az ilyen kapcsolatokat? Pszichológus segítségével jártunk utána a kérdésnek.
A nagy korkülönbség nem általános egy párkapcsolatban, éppen ezért furcsálljuk, sőt, egyfajta abszurdumként tekintünk rá, merthogy egy ilyen párkapcsolat nem működhet. Kizárjuk ugyanis annak a lehetőségét, hogy mély érzelmek alakulhatnak ki a felek között, és olyasmit vizionálunk, hogy az egész a pénzről vagy valamiféle komplexusról szól csupán.
Mit gondolunk róla?
Hogy ne a levegőbe beszéljek, a szerzői oldalamon megkérdeztem az embereket arról, hogy mit gondolnak a nagy, évtizedes korkülönbségről egy párkapcsolatban. Javában nők válaszoltak, és a közel százötven hozzászólóból százharminckettő kategorikusan kijelentette, hogy el sem tud képzelni ilyen kapcsolatot, sőt, sokan egyenesen betegesnek nevezték. Több ízben előkerült az apakomplexus kérdése és a pénz is, merthogy a válaszadók sokasága szerint egy ilyen kapcsolatnak csakis a pénz lehet a mozgatórugója. Csupán tizenkét válaszadó nyilatkozott pozitívan.
Van, aki szerint a szerelem nem életkor kérdése, és akadt olyan hölgy, aki szó szerint ezt írta: „A velem egykorúak túl öregek hozzám.” Olyan válaszadó is volt, aki ugyanazon mondatban cáfolta meg önmagát: „Én biztos nem vagyok ebben érintett. A pasi legyen velem egykorú, de inkább fiatalabb.”
Örökölt szégyen, tanult elvárások, elveszett önszeretet - Tényleg a hasad miatt nem szereted magad?
Volt, aki a szülei boldog házasságára emlékezett huszonegy év korkülönbséggel, és olyan hozzászóló is kifejtette a véleményét, aki évek óta boldog a nála huszonhét évvel idősebb párjával. Van, aki a szeretet meglétét nem kifogásolja, ám a szerelmet nem tudja elképzelni. Manapság tehát nem támogatjuk a nagy korkülönbséget, ám nem volt ez mindig így!
Nagy korkülönbség régen és most
Bár manapság meglehetősen ódzkodunk az ilyen kapcsolatok elfogadásától, volt idő, amikor ez teljesen természetes volt. A történelem során általában a boldogság lehetőségének kizárásával jöttek létre olyan kapcsolatok, ahol a korkülönbség több évtized volt. A politika vagy épp a szegénység átírta az érzelmi szabályokat, és gyakran köttettek ilyen házasságok.
Julius Caesar és Kleopátra között harminc év korkülönbség volt, és házasságuk bár vonzalmon alapult, politikai célt is szolgált. Hasonló volt a helyzet IV. Henrik és második felesége, Medici Mária francia királynő esetében, akik között huszonkét év volt korkülönbség. A közelmúltból is számos példa van erre: Charlie Chaplin ötvennégy évesen vette feleségül az akkor tizennyolc éves Oona O’Neillt. Bár az esetek többségében a férfi az idősebb, van ellenpélda is, mégpedig Mohamed próféta, aki huszonöt évesen vette feleségül a nála tizenöt évvel idősebb Khadídzsát, aki vagyonos özvegyként egyengette Mohamed útját.
A nagy korkülönbség témaköre több művészt inspirált, így Charlotte Brontë-t, ahol Mr. Rochester és Jane között húsz év van, míg Vasily Pukirev Az egyenlőtlen házasság című festményén örökíti meg egy idős férfi és egy fiatal lány frigyét. Egy ilyen kapcsolat tehát a közelmúltig nem volt meghökkentő, sőt, már-már természetesnek vették.
A mai napig több afrikai és ázsiai országban nemcsak elfogadott a nagy korkülönbség a házasságban, hanem presztízs is, hiszen egy idősebb férfi tekintélyesebbnek számít, ha jóval fiatalabb felesége van – éppúgy, ahogy a melanéz és polinéz kultúrákban. Más kérdés azonban, hogy ezekben a közösségekben a lányok nem feltétlenül dönthetnek a jövőjükről, így az ilyen házasságok számos etikai kérdést felvetnek.
Félsz a nőgyógyásztól? Akkor ezt a három fiatal orvost meg kell ismerned
A választás okai
Az, hogy egy idősebb férfi miért választ fiatalabb nőt, nyilvánvaló, ám a válasz mégis összetett, hiszen nemcsak a fiatal nők szépsége kápráztatja el az idősebb férfit, hanem ösztönösen is vonzóbbnak tartja, tudván, hogy egy fiatal lány termékenyebb, mint egy középkorú vagy idősebb nő, ekképp több utódot tud létrehozni.
A nők esetében fordított a stratégia, hiszen bölcsebb, higgadtabb, megfontoltabb társat keresnek, akik saját, biztos egzisztenciával rendelkeznek, így a közös utód felnevelése is gördülékenyebb lesz. Törzsfejlődési szempontból a fiatalabb férfi és idősebb nő kombináció azonban nehezen magyarázható, ennek ellenére korántsem lehetetlen a vonzódás vagy a szerelem ilyen felállásban sem.
Prók és kontrák
A kapcsolat tekintetében mindegy, hogy a férfi vagy a nő az idősebb, értelmileg és érzelmileg is érettebb lesz, mint fiatalabb társa, valamint bölcsebb és megfontoltabb is, és jóval tapasztaltabb. „Korából (és kedvezőbb anyagi helyzetéből) adódóan jobban reagálhat bizonyos helyzetekre, mint fiatalabb partnere, ami okozhat némi aszimmetriát a kapcsolatban” – mondja Patterman Péter pszichológus.
„Ez a hatalmi eltolódás akkor is ott van a kapcsolatban, ha az idősebbik fél nem él vele vissza. Ebből fakadóan következhet az, hogy az idősebb partner dominánsabb, ami úgy nyilvánulhat meg, hogy ő irányít, ő dönt, ő instruál, és ő jutalmaz vagy épp büntet – éppúgy, ahogy egy szülő. Ez a jelenség nem szükségszerű, csak egy lehetőség. A kockázat inkább abban rejlik, hogy mindez tudattalanul is működni kezdhet, akárcsak egy olyan esetben, ahol az egyik fél jómódú, a másik pedig nem.
Mindezzel ugyanakkor a szubmisszív fél is visszaélhet persze, feladva az önállóságát, a függetlenségét és az öneltartó képességét, így hatalmas terhet és felelősséget róva a másik félre. Éppen ezért egy ilyen kapcsolatban különösen fontos, hogy mindkét félnek kellő mértékű ön- és emberismerete legyen ahhoz, hogy észrevegye, ha túlzott dominancia vagy szubmisszió tapasztalható bármelyikük oldaláról” - részletezi a szakember.
Egy nyár Párizsban: vidéki lány a nagyváros kaotikus forgatagában
Mindennek ellenére a pszichológus azt mondja, hogy a szerelem nagy, több évtizedes korkülönbség ellenére is lehetséges, hiszen testi vonzalom és érzelmi intimitás bármely két ember között kialakulhat – társadalmi rangtól vagy életkortól függetlenül. Felmerül ugyanakkor az a körülmény, hogy az olyan fiatal nőt, aki nálánál jóval idősebb férfival van, az apakomplexus bélyegével illetik. Patterman Péter azonban megnyugtatja azokat, akik ilyen kapcsolatban vannak:
„Nemcsak egy nőnek, hanem egy férfinak is lehet apakomplexusa, ahogy egy nőnek is lehet anyakomplexusa, mert a szülőkomplexus nemtől és szexuális beállítottságtól független. Még akkor is jelen lehet, ha egy velünk egykorú (vagy nálunk fiatalabb) párt választunk magunknak, mert ebben az esetben könnyen lehet, hogy pont így akarjuk pótolni azt a kapcsolatot, ami a szülővel nem jött létre (vagy fiatalabb partner esetén elkerülni azt, ami sajnos létrejött).
A szülőkomplexus nemcsak akkor alakulhat ki, ha nincs jelen az apa vagy az anya, hanem akkor is, ha rosszul, rossz minőségben vannak jelen. Ennek az ellenkezője is igaz, mert a túl jó minőségű, túl intenzív viszony is kialakíthat szülőkomplexust, amikor is valami hasonlóan erősre és szépre vágyunk, mint amilyen az adott szülőnkkel való, túlidealizált kapcsolatunk volt. Nagy korkülönbség esetén tehát nem érdemes rögtön apa- vagy anyakomplexusra gyanakodni.”
Mégis kérdéses az ilyen kapcsolatoknál, hogy magát az egyént szeretjük-e, vagy annak társadalmi-gazdasági státuszát, ami a korával általában együtt jár, hiszen az ember hajlamos arra, hogy puszta illúziókba szeressen bele. Ez természetesen egy hétköznapi kapcsolatban is előfordulhat, de nagy korkülönbség esetén jóval nagyobb az esélye annak, hogy nem valós szerelem, hanem valamilyen látszatkötődés alakuljon csak ki, de természetesen nem minden esetben van ez így.
„Ugyanez a látszatkötődés alakulhat ki akkor is, ha az egyik fél például híres” – mondja a szakértő. „Ebben az esetben az elme összekeverheti az érzéseket, mert híres ember és idősebb pár esetén is előfordulhat, hogy nem őt magát szeretjük, hanem csak azt az életmódot, amit általa megtapasztalhatunk. Idővel talán rájövünk ugyan a »tévedésünkre«, de hasonló okokból gyakori az is, hogy az ember »beleszeret« a pszichológusába vagy a terapeutájába. Egyfajta árnyékszerelem ez, ami nem valódi vonzalmon alapszik.”
Mit tehetünk az előítéletek ellen?
Óhatatlan, hogy az ilyen kapcsolatok előítéletek kereszttüzébe kerülnek. A szakember szerint a legjobb, amit tehetünk, hogy nem foglalkozunk a rosszalló pillantásokkal és megjegyzésekkel.
Nem vagyok önző, csak nem akarok gyereket – és ez miért baj?
A fontos csak az, hogy mi hogyan látjuk saját magunkat, a párunkat és a kapcsolatunkat. Ha elégedettek vagyunk és kölcsönösen szeretjük egymást, semmi más nem számít, mert pont ugyanannyi esélyünk van boldognak lenni egy ilyen párkapcsolatban, mint bárki másnak egy mindennapi felállásban.
