előfizetésem
Hírlevél
Olyan régi, mint a társas élet, jól jöhet egy állásinterjún, mégis utáljuk, mi az?
Bár alapvetően rossz a megítélése, a pletyka nemcsak, hogy mindig is létezett, és sokszor hasznos szerepet játszott a társadalomban. Ettől függetlenül jogosan érezzük rosszul magunkat attól, ha mi vagyunk a tárgyai - erre az online térben egyre gyakrabban kerülhet sor. Szakembert kérdeztünk arról, mit is tehetünk ilyen esetben?
Mi is az a pletyka? Hivatalos definíciója szerint a pletyka olyan informális kommunikáció, amely során személyes, gyakran titkos vagy érzékeny információk terjednek egy közösségen belül. Az evolúciós pszichológia nézőpontjából a pletyka már az emberi társas élet kezdeti időszakában is létezett. Amikor az őseink kis csoportokban éltek, a gyors információáramlás – amelyet a pletyka biztosított – létfontosságú volt a túléléshez: segített eldönteni, kiben lehet megbízni, kik azok, akik veszélyt jelenthetnek, illetve mikor kell összefogni a közös cél érdekében.
Emellett a pletyka szerepet játszott a társadalmi normák kialakításában és fenntartásában: a csoport tagjai így nemcsak információt szereztek, hanem egyúttal egyfajta társadalmi szankcióként is működött azok ellen, akik esetleg megszegték a közösségi szabályokat. A pozitív pletyka esetében olyan információk terjednek, amelyek megerősítik a társas kapcsolatok minőségét és az egyének kölcsönös támogatását szolgálják.
Ilyenkor a pozitív élmények vagy eredmények elismerése válik hangsúlyossá, és az egyén ezáltal a jó tulajdonságai révén „híresül” el – ez elősegítheti például, hogy egy állásinterjún pozitív benyomást keltsünk. A negatív pletyka gyakran destruktív, mivel az emberek hajlamosak inkább a negatív eseményekre koncentrálni, ezáltal rossz hírüket keltve kirekeszteni bizonyos személyeket. Ebben az esetben a pletyka nem csupán információáramlás, hanem a hatalomgyakorlás eszközévé válik, melyben az egyének élvezik mások kudarcainak vagy hibáinak hangsúlyozását.
Így alakítják a sorsunkat a hétköznapok Lady Whistledownjai – pszichológus mesélt a pletyka erejéről
Ahhoz hogyan kezeljük és dolgozzuk fel a pletykát, az MBCT (mindfulness-alapú kognitív terápia) technikájával is dolgozó segítő szakember, Takács József pszichológus, MBCT tanártól kértünk tanácsokat.
Milyen pszichológiai mechanizmusok húzódnak meg a pletyka mögött?
Egyrészt a mentalizáció - ahogy mások szándékait, gondolatait, viselkedését értelmezzük -, illetve a csoportok viselkedéseinek szabályai, ahogy magunkra és a saját csoportunkra, illetve másokra, kívülállókra gondolunk. A kirekesztés, az összetartozás, a csoport kohézió folyamatai is megjelennek.
Hogyan kezeljük a rólunk terjedő hamis információkat? Hogy reagáljunk rájuk?
Próbáljunk meg nyugodtak, vagy akár közömbösek maradni. Gondoljuk át, hogy mi lenne a legjobb válasz ebben a helyzetben. Miből fakad? Félreértés, irigység, neheztelés? Hasznos lehet a forrást megkérdezni, közvetlenül tisztázni.
Személyes szinten, hogy dolgozható fel, ha rosszindulattal szembesülünk?
Önegyüttérzéssel, önmagunk megnyugtatásával. Az számít, amit teszünk, az értékek melyek mentén élünk és nem a fecsegés. Pont, mint a zsarnokoskodásnál, ha nem nyugodtan reagálunk, akkor az még erősítheti is a negatív következményeket.
A pletykák terjesztői általában ambiciózusan próbálnak bevonni másokat is a folyamatba – hogy lehet diszkréten elhárítani ezeket a törekvéseket anélkül, hogy ennek következtében magunk is célponttá váljunk?
Tartsunk távolságot. Váltsunk témát, vagy akár fejezzük ki, hogy kényelmetlen számunkra másokról a hátuk mögött beszélni. Ha nem reagálunk, az is ki tudja fejezni álláspontunkat.
Szenvedésből tartalomgyártás: ez most a legveszélyesebb trend
Pletyka a digitalizáció korában
A közösségi média révén a pletyka hatása még intenzívebbé vált az online platformokon az információ gyors terjedése miatt: egy-egy hamis hír vagy túlzottan kritikus vélemény pillanatok alatt alakíthatja át az egyén vagy közösség megítélését, ami új kihívásokat jelent a társadalmi és a személyes egyensúly fenntartása szempontjából egyaránt.
Míg a hagyományos, személyes interakciókban zajló pletykák általában szűk, helyi közösségeken belül maradtak, addig a közösségi médiában a pletyka pillanatok alatt képes globális szinten terjedni. Ez azt jelenti, hogy egy-egy informális üzenet, vélemény – akár igaz, akár részben módosított információn alapul –, rendkívüli sebességgel és hatással képes átalakítani egyéni vagy közösségi reputációkat, illetve társadalmi normákat.
A digitális platformok algoritmusai az érzelmekre és szenzációhajhász tartalmakra optimalizálva gyakran előtérbe helyezik azokat a bejegyzéseket, melyek nagy érdeklődést keltenek. Ennek következtében a pletykák nemcsak gyorsabban terjednek, hanem hatásuk sokkal szélesebb körű és mélyebben befolyásolja a közösségi identitást. Az online térben az anonimitás és a fizikai távolság lehetővé teszi, hogy az emberek szabadabban, néha visszafogottság nélkül osszanak meg inzultáló vagy akár valótlan információkat, ami a hagyományos szóbeli kommunikációs normákat drasztikusan megváltoztatja.
Hogy erősíthetjük meg pszichés immunitásunkat a közösségi médiában terjedő negatív információk ellen?
Önismereti munkával. Ismerjük meg magunkat, és dolgozzunk magunkon, és az önbecsülésünkön. Legyünk tisztában a saját sérülékenységünkkel, érzékenységünkkel. Tartsunk távolságot bizonyos felületektől, közösségektől, ha azok károsak számunkra, vagy nem egyeznek az értékeinkkel.
Léteznek stratégiák, melyek segítségével minimalizálhatjuk magunkra nézve a káros pszichológiai hatásokat?
Tartsunk távolságot, ne vonódjunk be, szimplán csak engedjük elhalni. Segíthet, ha megpróbáljuk megérteni a szándékot, nézőpontot a pletyka mögött. Az is, ha tisztelettel fordulunk magunk és mások felé és tartózkodunk mások negatív minősítésétől. Keressünk olyan közösségeket, amelyekben ezeket az értékeket képviselik.
