előfizetésem
Hírlevél
Nem kell komoly problémával küzdened ahhoz, hogy pszichológusra legyen szükséged
Sokáig pszichológustól segítséget kérni egyfajta stigma volt, mintsem erőforrás. Szerencsére a 21. században ez valamelyest változott, de még mindig nem elég látványos a szemléletváltás. A terápiás kultúra viszont lassan, de biztosan beépül a mindennapjainkba, egyre többen fordulnak szakemberhez, ha lelki problémákkal küzdenek. A terápiás folyamat azonban sokak számára nem ismert, nem tudják, hogyan is néz ki valójában. Sokszor még az is nehézséget okoz, hogy eldöntsük: segítségre van szükségünk vagy csak átmeneti szomorúságról van szó.
Szakembert kérdeztünk arról, hogy mi történt az utóbbi időszakban, mi ösztönözte az embereket arra, hogy pszichológushoz forduljanak.
Az első lépés a legnehezebb
A legtöbben, akik először lépnek be egy terapeuta rendelőjébe, tele vannak kérdésekkel. A „Mi fog most velem történni?”, a “Mit kell majd mondanom?”, valamint a „Vajon el fognak ítélni?” mondatok szinte mindenki agyában megfordulnak. Az első ülés azonban leginkább az ismerkedésről szól, a kliens és a terapeuta felmérik azt, hogy tudnak-e egyáltalán együtt dolgozni. Buda Christina pszichológus és sémakonzultáns elárulta, hogy egy pszichológiai terápiás folyamat több lépésből áll, és bár a részletek terápiás irányzatonként és szakemberenként eltérhetnek, általában van egy közös struktúrája az összesnek.
„Az első alkalommal a pszichológus és a kliens kapcsolatot alakítanak ki, a szakember pedig igyekszik minél átfogóbb képet kapni a kliens aktuális problémáiról, élethelyzetéről és korábbi tapasztalatairól. Ez az ülés egyfajta tájékozódás: a terapeuta kérdéseket tesz fel, a kliens pedig annyit oszt meg magáról, amennyit komfortosnak érez. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen a ponton még nincs „elvárás” arra nézve, hogy a kliens mindent elmondjon – a bizalom fokozatosan épül ki.
A találkozó végén közösen döntenek arról, hogy elkezdik-e a közös munkát, illetve megbeszélik a kereteket: milyen gyakran találkoznak, mennyi ideig tart egy ülés, mi a titoktartás szabálya, és milyen díjazással jár a terápia.” Hogy mi történik ezt követően, arról szintén megkérdeztem a szakembert. Christina elmondta, hogy a terápiás folyamat következő szakasza a rendszeres ülésekre épülő munka. Itt már konkrét célkitűzések mentén zajlik tovább a beszélgetés.
Még mindig tabu a pszichológushoz járás, pedig komoly következménye lehet, ha nem kérsz időben segítséget
„A pszichológus szerepe nem az, hogy kész megoldásokat adjon, hanem hogy olyan kérdéseket, visszajelzéseket, esetenként feladatokat adjon, amelyek segítik a klienst abban, hogy új szempontokat ismerjen fel, és saját belső erőforrásaira támaszkodva találjon megoldásokat. Bizonyos terápiás irányzatokban (pl. kognitív viselkedésterápia) gyakori a gyakorlatok, otthoni feladatok alkalmazása, míg más megközelítések (pl. pszichodinamikus terápia) inkább a mélyebb lelki folyamatok megértésére fókuszálnak.”
De ez még nem minden, hiszen bizonyos időszakonként sor kerül visszatekintésre és értékelésre is. Amikor egy hosszabb terápiás folyamatról van szó, akkor az üléseknek vagy akkor van vége, ha elérték a közösen kitűzött célokat, vagy akkor, amikor a kliens már úgy érzi, szeretné lezárni a terápiát. Ekkor kezdődik meg a befejező szakasz. „Ez a szakasz nemcsak az elbúcsúzásról szól, hanem a közösen végzett munka összegzéséről is: a kliens és a pszichológus együtt tekintenek vissza az útra, amelyet bejártak, megfogalmazzák az elért eredményeket, és megerősítik a kliens önállóságát a további életútja során.”
A jó terápiás kapcsolat alapja azonban a biztonságos légkör és a bizalom. De azért nem árt tudni, hogy sosem egy beszélgetés délutánról van szó, hanem egy strukturált folyamatról. „Amit elvárhat a kliens a terápiás folyamat során, az az elfogadás, megértés, ítélkezésmentes légkör, ahol biztonságosan megélheti a nehéz érzéseit és gondolatait. A cél nemcsak a tünetek enyhítése, hanem az önismeret elmélyítése, a problémák új megvilágításba helyezése, és főleg a megküzdési készségek fejlesztése.”
Mikor érdemes terápiához fordulni?
Egy kérdés, amit sok ember már túl későn tesz fel magának. A legtöbben ugyanis csak akkor keresnek segítséget, amikor már tünetekkel néznek szembe. Ilyen lehet a krónikus szorongás, a pánikrohamok, a párkapcsolati válság, a kiégés, az alvászavar, illetve természetesen a depresszió is.
A terápia azonban nemcsak tünetkezelésre jó, hanem megelőzés is lehet.
Egy olyan önismereti eszköz, ami segíthet jobban működni a hétköznapokban, megérteni a saját reakcióinkat, valamint a viselkedési mintáinkat.
Ez az első generáció, amely tudatosan törődik érzelmi jóllétével, de ez nem jelenti azt, hogy az emberek gyengültek volna el
A Semmelweis Egyetem 2022-es kutatása szerint a magyar lakosság 56%-a érzett már tartós pszichés terhelést, de csak 12%-uk fordult szakemberhez. Ez a szám azóta lassan emelkedik, főleg a fiatalabb generációk körében. „Sokan sokáig halogatják a segítségkérést, részben azért, mert nem egyértelmű számukra, mikor „elég nagy a baj”. A valóság az, hogy nem kell „összeomlani” ahhoz, hogy valaki terápiára menjen. Ugyan a legtöbben az úgynevezett szenvedésnyomás – vagyis amikor már túl nehéz elviselni a helyzetet – hatására keresnek fel pszichológus szakembert, a terápia sokkal inkább eszköz lehet a megelőzésre, az önismeret fejlesztésére és az élethelyzeti elakadások feldolgozására is.”
Hogy milyen jelzések lehetnek mérvadóak, szintén fontos kérdés. Christina szerint a legfontosabb tünetek között van a tartós szorongás, a levertség, az ingerlékenység, az alvászavar, az étkezési változások, a visszatérő negatív gondolatok, vagy ha valaki úgy érzi, hogy folyton ugyanazokat a hibákat ismétli. Ugyanígy érdemes lehet elgondolkodni a segítségkérésen akkor is, ha a kapcsolatokban elzárkózás, konfliktusok vagy bizalomhiány jelentkezik.
„A krízisek – például gyász, válás, munkahely elvesztése – szintén megterhelők lehetnek, és ha ezek nyomán úgy érzed, elakadtál, a terápia támogató kapaszkodót adhat. A legfontosabb jel talán mégis az, ha valaki azt érzi: „valami nincs rendben”. Ez pedig nem a gyengeség, hanem a bátorság és a felelősségvállalás jele – annak az első lépése, hogy valaki aktívan törődik saját lelki jóllétével.”
A terápiás folyamat nem egy csodaszer, hanem erőteljes munka
Egy fontos dologról érdemes még szót ejteni, mégpedig azt, hogy a pszichológus nem oldja meg a kliens problémáját. Sokkal inkább kísér, tükröt tart, a megfelelő kérdéseket teszi fel, segít abban, hogy új nézőpontokat találjunk. A valódi változást minden esetben a kliens hozza létre önmagában. A terápiával kapcsolatos nézetek az utóbbi években látványos átalakuláson mentek keresztül. Az online pszichológiai szolgáltatások megjelenése, a COVID-járvány miatti bezártság, valamint a mentális egészség közbeszédbe való bekerülése mind segítettek abban, hogy egyre többen vállalják fel azt, hogy bizony segítségre van szükségük.
„Az elmúlt években Magyarországon érezhetően megváltozott a terápiához való hozzáállás, és ez a változás összességében pozitív irányba mutat. Míg korábban sokan úgy gondolták, hogy pszichológushoz csak az fordul, „akinek komoly baja van”, mára egyre inkább elfogadottá válik az a szemlélet, hogy lelki nehézségekben segítséget kérni nem gyengeség, hanem tudatos és felelős döntés. A pszichológiai támogatás iránti igény fokozatosan nőtt, különösen a fiatalabb generációk körében, ahol már egyre természetesebb, hogy valaki terápiába járjon – akár önismereti céllal is, nem feltétlenül krízishelyzet miatt.”
Egyre több önsegítő könyvet olvasol, mégis elveszettebbnek érzed magad? Nem vagy egyedül!
Hogy mi állhat ennek a hátterében? A szakember szerint a közösségi médiába megjelent pszichológiai edukatív tartalmak megjelenése, valamint az egyre több elérhető, értékes podcastek, könyvek, illetve cikkek. Ezek ugyanis mind hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek hozzáállása pozitív irányba változzon a terápiákkal kapcsolatban.
„A terápiáról való nyilvános beszéd szintén egyre gyakoribb és elfogadottabb. Közszereplők és művészek is egyre nyíltabban vállalják, hogy pszichológushoz járnak. Ez segít ledönteni a korábbi tabukat, és példát mutat abban, hogy a lelki egészségért való felelősségvállalás természetes és bátor dolog. Mindezek mellett fontosnak tartom megemlíteni, hogy a COVID különösen erősen hatott erre a folyamatra.
Sokan először akkor tapasztalták meg a bezártság, a bizonytalanság vagy a szorongás hatását, és ez megnövelte a terápiás ellátás iránti keresletet is. Ami ugyan okoz kihívásokat az ellátórendszerben, de pozitív fejlemény, hogy egyre többféle módszer és irányzat válik ismertté és hozzáférhetővé, például a sématerápia, a mindfulness-alapú megközelítések, vagy épp az online terápia is elérhető már, szintén a COVID-nak köszönhetően és sok képzett szakember várja a terápiára jelentkezőket.”
A terápia tehát ma már nem csak egy utolsó mentsvárként jöhet szóba, hanem a tudatos életvezetés egyik legjobb eszköze is lehet. Nemcsak a betegségeket kezeli, hanem a teljes egyénre hatással van. Aki elkezdi, gyakran nemcsak a problémáit oldja meg, hanem egy sokkal mélyebb önismeretre is szert tesz általa. Nem beszélve arról, hogy jobban tud kapcsolódni önmagához, és persze másokhoz is.
