előfizetésem
Hírlevél
A szociális szorongás nem egyszerű izgalom vagy félelem, ezért érdemes foglalkoznod vele
Izzadó tenyér, heves szívdobogás, elcsukló hang – sokan ismerik ezeket a tüneteket nyilvános szereplés előtt. De mikor beszélünk egyszerű lámpalázról, és mikor szociális szorongásról?
Félelem ismeretlen helyzetektől, szorongás új emberekkel való találkozáskor. Bár a mindennapi élethelyzeteket sokszor hajlamosak vagyunk a „pánikolok” címszóval illetni, a szociális szorongás nem egyszerű félelem. Tamás Stella klinikai szakpszichológus-jelölttel, a Mindset Pszichológia munkatársával a szociális szorongás felismeréséről és társadalmi hatásairól beszélgettünk.
A társas helyzetek súlya
Amikor egy kisgyerek felel az órán, vagy egy felnőtt munkahelyi prezentációt tart, sok esetben nincs lehetősége nemet mondani. Számtalan olyan kihívással találkozunk, amikor egyszerűen venni kell az akadályt. Bár az ilyen helyzetek szinte mindenkit feszélyeznek valamennyire, a szociális szorongással küzdők sokkal mélyebben élik meg ezeket. Az ő esetükben nem puszta lámpalázról van szó. A testi tünetek hasonlítanak az általános szorongás jeleire: izzadás, erős szívdobogás, pirulás. Ezek öngerjesztő folyamatok, amelyekbe az érintett könnyen belepörgeti magát, hiszen minél inkább figyel ezekre a tünetekre, annál intenzívebben éli meg őket.
„Nagyon fontos, hogy elkülönítsük a félelmet a szociális szorongástól, mert utóbbi már a félelem egy bénító fokozata. Az illető attól fél, hogy a hallgatóság negatívan ítéli meg. Attól tart, hogy a bizonytalanságát és a hibáit veszik észre a tudása helyett. Ez nem személyiségjegy, és nem arról van szó, hogy az illető ne szeretné a reflektorfényt” – kezdi Stella.
Az érintettek nem azért kerülik ezeket a helyzeteket, mert introvertáltak, hanem mert a szereplést negatív fizikai és kognitív élményként élik meg. Gyakran már napokkal korábban jelentkeznek a testi tünetek, ami tovább erősíti az elkerülést. Súlyosabb esetekben teljes szociális elszigetelődés is kialakulhat, ami ugyan csökkenti a bizonytalan helyzeteket, de hosszú távon komoly következményekkel jár.
Megvan a kérdés, ami ártatlannak tűnik, mégis tönkreteheti az identitásod
Bizonyos karrierhelyzetekben döntő lehet, hogy valaki képes-e nyilvánosan és gördülékenyen kommunikálni. Pályaválasztáskor nem feltétlenül látjuk előre az összes állomást és mérföldkövet. Sokan külföldre költözéskor tapasztalják meg, milyen kihívás idegen nyelven nyilvánosan megszólalni. Jó hír azonban, hogy lehet előre készülni, és át lehet lendülni a leküzdhetetlennek tűnő akadályokon anélkül, hogy feszengést közvetítenénk.
Genetikai és környezeti tényezők
Aki úgy gondolja, hogy egyszerűen „ilyen típus”, és ezért feszélyezik a nyilvános beszédek, gyakran veleszületett személyiségjegyként azonosítja a szorongását. Aki azonban mélyebben foglalkozik a problémával, sokszor talál múltbeli eseményeket vagy negatív visszajelzéseket, amelyek hozzájárultak a rossz élmények rögzüléséhez.
„Veleszületett temperamentum kérdése is lehet, ha valakinek az idegrendszere érzékenyebben reagál új vagy bizonytalan kimenetelű helyzetekre. Ugyanakkor a szociális környezet is közvetíthet olyan üzenetet, hogy a külvilág veszélyes. Ha a nevelési stílus nem támogató, és a világot nem felfedezésre váró helyként, hanem fenyegető közegként mutatja be, az befolyásolhatja, hogyan viszonyulunk az új helyzetekhez.”
A szociális szorongás aránytalanul erős félelem, amely oda vezethet, hogy az érintett kerüli a nyilvános beszédeket, a meetingeken való felszólalást, és nem kezdeményez beszélgetéseket – mert attól tart, hogy mások csak a negatívumokat látják benne. „A szorongásos zavarok általában gyakoribbak a nőknél, mint a férfiaknál. Bár ma már változóban vannak a klasszikus nevelési minták, sok esetben a fiúkat még mindig az érzelmeik elrejtésére, a lányokat pedig a környezetük folyamatos monitorozására és alkalmazkodásra nevelik.” - mondja a szakértő.
Erősítő tényezők
A mai társadalmi közeg jelentősen eltér a néhány évtizeddel ezelőttitől. A közösségi média gyakran felnagyítja azokat az elvárásokat, amelyek fényében bárki elégtelennek érezheti a saját életét vagy teljesítményét. „A hozzám forduló páciensek gyakran említik a közösségi médiát mint erősítő tényezőt. Olyan példaképekkel találkoznak, akik a platformokon egyszerre tűnnek tökéletes családanyának, vállalatigazgatónak és háztartásvezetőnek. Ezeket azonban nem szabad társadalmi elvárásként értelmezni, mert irreális megfelelési kényszert alakíthatnak ki.”
A torz társadalmi elvárások negatívan hatnak az önértékelésre. Fontos azonban tudatosítani, hogy mindenki elsősorban a sikereit és a jól sikerült pillanatait osztja meg, a kudarcokat és nehézségeket nem – pedig azok is mindenki életének részei. „Sokan teljesen kivonulnak a közösségi platformokról, mert túl nyomasztónak érzik ezeket a mércéket. A közösségi médiában jellemzően idealizált képekkel találkozunk, ami felerősítheti a társas értékeléstől való félelmet – hasonlóan a nyilvános szereplésekhez.”
A pszichológus szerint ez az öt leghatékonyabb módszer a szorongás kezelésére
A tapasztalatok szerint egy korábban kialakult testképzavar is fokozhatja a szorongást. Aki folyamatosan másokhoz hasonlítja magát, attól is tarthat, hogy mások ugyanígy tesznek – ez azonban gyakran nem felel meg a valóságnak. „A testképzavar gyakran serdülőkorban alakul ki, amikor különösen fontossá válik a kortársak véleménye. Ilyenkor az ember felnagyítja, hogyan látják őt mások. Felnőttkorban ezt sokan nem fogalmazzák meg nyíltan, csak akkor, amikor már elkezdenek kilépni a negatív önértékelés bűvöletéből.” - fogalmaz Tamás Stella.
Van kiút
A mindennapi nehézségek feldolgozásában sokat segíthetnek a barátok, akikkel jólesik megosztani a félelmeket és kudarcokat. A szociális szorongás esetében azonban a szakember egyértelműen a terápiát javasolja. „Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egy külső nézőponttal rendelkező szakember sokat segíthet. Egy barát nem feltétlenül tudja kiemelni azokat az összefüggéseket, amelyeket egy szakember nap mint nap vizsgál. A szociális szorongás okait és gyökereit fel kell térképezni.”
A terápia célja nem a személyiség megváltoztatása, hanem a probléma kezelhetővé tétele. Aki megtanulja irányítani a gondolatait és érzéseit, fokozatosan feloldhatja a feszengést kiváltó helyzeteket. „Ahány ember, annyiféle megjelenési formája van a szociális szorongásnak. A jó önreflexiós képességgel rendelkezők saját önnyugtató technikákat is kidolgozhatnak. Súlyosabb esetekben a terápia évekig is tarthat, de átlagos esetekben már néhány hónap is jelentős javulást hozhat.”
Nem szabad alábecsülni a saját önmegnyugtató képességünket sem! Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy nem dől össze a világ, ha egy ötperces prezentáció nem tökéletes. Másokkal is előfordult már. De sokat segíthet a jutalmazás technikája is. „A pozitív megerősítés gyakori eszköz a terápiában. Jutalmazhatjuk magunkat azért, amit elértünk – ehhez nem kell tökéletes teljesítmény, a próbálkozás is számít. A hozzám fordulók gyakran arról számolnak be, hogy már néhány hónap közös munka után is csökken a társas helyzetekhez kapcsolódó szorongásuk.”
Legyen az egy szelet torta vagy egy régóta vágyott apróság, merjünk tudatosan beszélni magunkhoz. Fogalmazzuk meg, miért fontos megugrani egy számunkra kényelmetlen akadályt. És ne feledjük: egy intelligens hallgató képes kiválogatni egy prezentációból vagy nyilvános beszédből az értékes gondolatokat. Nem biztos, hogy a hibákra fog koncentrálni. Ha ezt tudatosítjuk, egy ilyen helyzet máris kevesebb súllyal nehezedik ránk.
