előfizetésem
Hírlevél
Van egy pszichológiai módszer arra, hogy időben észrevedd, mikor fog elönteni a szorongás
Mi van, ha a tested már régóta tudja, amit a lelked még csak keres? A szomatikus intelligencia nem új módszer, hanem egy mély, testi emlékezet, amely segíthet választ találni a régóta cipelt kérdéseidre.
Az önismereti utazásod során már biztosan találkoztál a klasszikus kérdésekkel: Ki vagyok én? Miért reagálok így? Hogyan változhatnék? Talán próbáltad már az önfejlesztő könyveket, meditációt, terápiát vagy coachingot. De lehet, hogy valami még mindig hiányzik. Valami mélyebb, ami nem a fejedben, hanem a testedben rejtőzik. Ez a hiányzó láncszem lehet a szomatikus intelligencia: egy olyan belső erőforrás, amely új dimenziókat nyit meg az önismeretben és a gyógyulásban.
A szomatikus szó a görög soma szóból ered, ami testet jelent. A szomatikus intelligencia pedig nem más, mint a testtudatosságon alapuló intelligencia: az a képesség, hogy érzékeljük, megértsük és tudatosan kapcsolódjunk testi érzeteinkhez, észrevételeinkhez és a testünk által hordozott információkhoz.
A test nem felejt, és segíthet emlékezni
Valahányszor összeszorul a gyomrod, megfeszül a nyakad, vagy mélyről jövő, megmagyarázhatatlan fáradtság tör rád, a tested emlékezik. Emlékszik arra, amit talán már el is felejtettél – vagy inkább mélyre temettél.
A trauma ugyanis nem csupán pszichológiai élmény: fizikailag is lenyomatot hagy.
A tested nem felejti el a fájdalmat, a félelmet, az elfojtott reakciókat. De éppen ez a test lehet a kulcs is a gyógyuláshoz. „Egy nehéz élmény gyakran nemcsak emlékként rögzül, hanem testi szinten is nyomot hagy. Az idegrendszer vészhelyzeti állapota (mint például az állandó feszültség vagy a készenléti üzemmód) gyakran sokáig fennmarad akkor is, ha a veszély már elmúlt. Ezért nem ritka, hogy valaki fejben már „túl van rajta”, mégis alvászavarral, izomfeszüléssel vagy emésztési problémákkal küzd” – emelte ki Tóth Laura pszichológus.
Régen a mamutoktól féltünk, most egy emailtől is rettegünk - miért?
A test tehát nem hazudik a pszichológus szakértő elmondása szerint, és sokszor előbb jelez, mint a gondolataink. A trauma feldolgozásában ezért egyre nagyobb szerepet kapnak a testtudatot erősítő módszerek, mint például a mindfulness vagy a grounding (lehorgonyzó), amelyek segítenek visszatalálni a jelenbe és a biztonságérzethez. A gyógyulás egyik fontos kulcsa az, hogy ne csak értsük, mi történt velünk, hanem újra át tudjuk élni a testünkön keresztül, hogy már ne fenyegetésként, hanem integrált élményként legyen jelen.
Nem „képzeled be”
A testünk nap mint nap reagál a legapróbb lelki ingerekre is, csak nem mindig vesszük észre. Egy gyors szívverés egy e-mailtől. Hidegrázás egy véletlenül meghallott mondattól. Egy fura, szúró érzés a gyomorban egy „ártatlan” találkozás után. Ezek apró jelek – olyan, mint a test morzéja –, de ha megtanulunk figyelni rájuk, olyan mély önismeretre tehetünk szert, amit pusztán gondolkodással sosem érnénk el.
„A szorongás például sokaknál jelenik meg emelkedett pulzus, mellkasi szorítás vagy gyomorgörcs formájában, de ezekről gyakran eltereljük a figyelmünket. A tudatosítás első lépése az, hogy elkezdünk figyelni ezekre a jelekre nyugalmi helyzetben is, nem csak akkor, amikor már nagy a baj. Egyszerű testpásztázó gyakorlatok, vagy akár napi pár perc légzésfigyelés, fokozatosan kiélesítik a testi tudatosságunkat. Emellett fontos, hogy ne csak megfigyeljük, hanem érvényesítsük is ezeket a jeleket. Ez már önmagában enyhítheti a testi és érzelmi feszültséget” – magyarázta a pszichológus szakértő.
Amikor a tested előbb tudja, mint te
A legtöbben csak akkor vesszük észre, hogy túlhajtottuk magunkat, amikor a testünk vagy az érzelmeink már hangosan tiltakoznak: fáradtság, ingerlékenység, fejfájás, szorító érzés a mellkasban – ezek mind a szervezet segélykiáltásai. De mi lenne, ha ezeket az állapotokat nemcsak utólag tudnánk felismerni, hanem már a kialakulásuk előtt érzékelnénk a finom előjeleiket? A pszichológia és a testtudatosság fejlődése lehetőséget ad arra, hogy megtanuljunk időben kapcsolódni önmagunkhoz, észrevenni a terheltség apró testi vagy érzelmi jeleit, mielőtt azok elhatalmasodnának.
Lehet, hogy nem a méhed beteg, csak nem hallod, mit üzen a szakrális csakrád?
Felmerül tehát a kérdés: Van-e pszichológiai módszer arra, hogy jobban észrevegyem, mikor vagyok túlterhelt vagy szorongok, mielőtt elöntene? „Léteznek olyan módszerek, amelyekkel még azelőtt észlelhetjük a túlterheltséget, mielőtt az testi vagy érzelmi krízissé válna. A mindfulness-alapú technikák segítenek finomhangolni az önmegfigyelő képességünket. A grounding technikák különösen hasznosak lehetnek akkor, ha már érezzük, hogy kezd kicsúszni a talaj a lábunk alól.
Fontos ugyanakkor felismerni a korai figyelmeztető jeleket, például, ha egyre nehezebben tudunk elaludni, türelmetlenebbek vagy ingerlékenyebbek vagyunk, az már utalhat érzelmi túlterheltségre. Minél előbb figyelünk rájuk, annál könnyebb visszatérni az egyensúlyhoz” – fejtette ki Tóth Laura. A trauma nem csupán egy történet, amit elmesélünk, hanem egy élmény, amit a test is magában hordoz. A különbség aközött, hogy értjük, és aközött, hogy valóban átéljük és integráljuk a traumát, gyakran épp a test szintjén van. Az elme és a test „két nyelven” beszél, és a gyógyuláshoz szükség van arra, hogy megtanuljanak újra együttműködni.
De vajon mit jelent pontosan „testben átélni a traumát”? „Az értelmezés fontos lépés, de a trauma nem csak fejben zajlik. Sokszor hallom azt a mondatot, hogy „már értem, mi történt, mégsem tudok továbblépni” – ez tipikusan azt jelzi, hogy a test még mindig „őriz” valamit a traumából. Az élmény akkor kezd igazán feldolgozódni, amikor az érzelmi és testi rendszerünk is elhiszi, hogy vége van. Ebben segítenek azok a terápiás megközelítések, amelyek nemcsak beszélgetésre, hanem testérzékelésre, érzelemszabályozásra, sőt néha mozgásra is építenek. Az „átélés” tehát itt nem újra-traumatizálást jelent, hanem fokozatos újrakapcsolódást önmagunkhoz egy biztonságos közegben” – magyarázta a szakértő.
A szomatikus intelligencia nem megjavít, hanem visszavezet önmagadhoz – oda, ahol a válaszok már rég benned vannak. Ha megtanulsz figyelni a tested halk jelzéseire, nemcsak túlélni, hanem valóban élni is újra megtanulhatsz.
