előfizetésem
Hírlevél
Tele kosár, üres lélek – így lett a vásárlás a kor szeretetnyelve és a legújabb függőség
Napi Temu-rendelések, felesleges AliExpress-es „örömcsomagok”, tucatnyi ruhadarab, amelyek sosem kerülnek ki a szekrényből – és mégis újra és újra ott az inger: megveszem, csak ezt az egyet. A vásárlásfüggőség nem új jelenség, de a digitális korszak filléres webáruházai sosem látott tempóban mélyítik el az érzelmi impulzusvásárlásokat. A kérdés már nem az, hogy veszélyes-e, hanem az, hogy mit jelez, és hogyan lehet megállni.
A vásárlás az agy jutalmazó rendszerét stimulálja: dopamint szabadít fel, eufóriát hoz, és ha valaki érzelmileg kimerült, ez az érzés pótolni tudja a szeretet, az elismerés vagy a biztonság hiányát – egy kis időre. Harmath Zsófia pszichológussal beszélgettünk.
„A vásárlásfüggőség mögött gyakran mélyebb pszichés hiány áll: nem tárgyakat akarunk, hanem érzéseket. Megnyugvást, megerősítést, kontrollt. A kosár tehát sokszor egy póttartály – oda kerül minden, amit nem tudunk szavakba önteni. Van, aki így pótolja a szeretethiányt, más az önbizalom megingásait vagy a döntéshozatali kontroll hiányát kompenzálja. A vásárlás ilyenkor egyfajta érzelmi gyorssegély: az azonnali kielégülés illúzióját nyújtja egy olyan világban, ahol az érzelmi szükségletek kielégítése sokkal nehezebben hozzáférhető. A tárgy nem a cél, csak a hordozó – egy eszköz, amivel a lélek próbálja betölteni a hiányokat.” - magyarázza a pszichológus.
A kattintás pillanatnyi mámor – de mi van mögötte?
A probléma ott kezdődik, amikor ez a póttartály túlcsordul. A fizetési értesítések stresszt váltanak ki, a rendelések érkezése már nem öröm, hanem szégyen. És a felhalmozás nem kielégít, hanem fokozza a hiányérzetet önbecsülésben, valódi kapcsolódásban, figyelemben. Egy európai kutatás szerint a nők körében háromszor gyakoribb a vásárlásfüggőség, mint a férfiaknál. Az érintettek 80%-a érzelmi feszültséggel, depresszióval vagy szorongással küzd.
Ne fogj mindent a stresszre – Lehet, hogy a hormonjaid nem engednek aludni
A magyar felmérések alapján a 18–35 év közötti nők között különösen gyakori a heti rendszerességű „érzelemvezérelt rendelés” különösen a pandémia óta, amikor az otthonlét és a bizonytalanság fokozta az impulzusvásárlásokat. A közösségi média sem segít: influenszerek ezrei építenek karriert a „haul videókra”, azaz csomagbontós tartalmakra, ahol tucatnyi tárgy jelenik meg színes háttérrel, boldog mosollyal, mintha a boldogság tényleg megvehető lenne.
A lélek után jön a bolygó – és a bankszámla
A vásárlásfüggőség nemcsak pszichés, hanem környezeti krízis is. A Temu, a Shein, az AliExpress és társaik nemcsak a ruhatárunkat duzzasztják, hanem a globális hulladékhegyeket is. Egy 2023-as ENSZ-jelentés szerint évente 92 millió tonna ruha kerül a szemétbe, ezeknek csupán 20%-át hasznosítják újra. Az online rendelések karbonlábnyoma is jelentős: a gyorsszállítások, a visszáruzások és a túlcsomagolás mind fokozzák az ökológiai terhelést.
Minden egyes feleslegesen megrendelt csomag mögött ott van egy kamionnyi szén-dioxid, egy túlórázó raktári dolgozó és egy újabb adag műanyag csomagolóanyag, amit sosem hasznosítanak újra. Ráadásul a visszáruzott termékek nagy részét, különösen az olcsó fast fashion darabokat, nem újraértékesítik, hanem bezúzzák vagy megsemmisítik. A vásárlásfüggőség tehát nemcsak személyes probléma, hanem kollektív felelősség, amelynek ára van: a bolygóé, a közös jövőé és az emberi méltóságé.
92 millió tonna ruha kerül a szemétbe évente – De miért hagyjuk?
Gyógyulás – létezik, de nem a lemondásból születik
Sokan azt gondolják, a vásárlásfüggőség megoldása a szigorú önmegtartóztatás, de a pszichológus szerint ez csak tüneti kezelés. „A valódi változás nem ott kezdődik, hogy ’nem vásárolok’, hanem ott, hogy megértem: mit akarok elérni a vásárlással. Mire vágyom igazán? Mi hiányzik az életemből? A tárgyak iránti vágy mögött gyakran a szeretet, a stabilitás vagy az önelfogadás hiánya áll.
Amíg nem látjuk meg, milyen érzelmi űrt próbálunk betölteni egy-egy rendelésben, addig mindig újra és újra visszatér a kísértés. Ha ezt felismerjük, akkor lehet más eszközt találni: mélyebb önismeretet, valódi kapcsolatokat, kreatív vagy spirituális tevékenységeket. Saját belső erőforrást, ami nem külső megerősítésekre épül” – mondja Harmath Zsófia.
A kognitív viselkedésterápia hatékony módszer lehet: segít felismerni az érzelmi kiváltókat, megtanít késleltetni a választ, és új viselkedési mintákat épít. Emellett csoportterápiák, pénzügyi tanácsadás, de akár mindfulness- vagy stresszkezelési technikák is segíthetnek. Sok nő számára a vásárlás a jutalmazás egyetlen formája.
Ha egész nap másokat szolgálnak ki, ha állandóan kontrollálniuk kell az érzéseiket, ha alig jut figyelem önmagukra, akkor egy új ruha vagy fülbevaló azt jelképezi: „most végre magamra gondoltam”. Ez azonban egy torz egyensúly. Mert nem az a gond, hogy megveszünk valamit, hanem az, ha ez az egyetlen módja annak, hogy önmagunkhoz kapcsolódjunk.
A gyógyulás útja nem a lemondás – hanem az újrarendezés.
Nem kell minden vásárlás mögött bűntudatot keresni. De érdemes kérdéseket feltenni:
- Miért akarom most ezt a tárgyat?
- Mit várok tőle?
- Elégedettebb leszek tőle hosszú távon is?
- Milyen érzés lenne, ha nem venném meg?
Ha ezekre őszintén tudunk válaszolni, már tettünk egy lépést. És ha megengedjük magunknak a valódi szükségletek felismerését, az impulzus lassan visszavonul. A vásárlás nem ellenség, de nem is terápiás eszköz. A gyógyulás pedig nem egy kosár kiürítésével kezdődik, hanem azzal, hogy végre megtöltjük azt, ami belül üres volt.
Sneakerkultúra japán módra – a Sashiko Gals a múltat varrja a jövőbe
Társadalmi nyomás – amikor a „normális” valójában kényszer
„A vásárlásfüggőség nemcsak egyéni probléma, hanem társadalmilag is táplált jelenség. Egy olyan kultúrában élünk, ahol a fogyasztás státusz, az ajándék szeretetnyelv, a csomagbontás pedig tartalom. A reklámok, az influenszerek és még a baráti beszélgetések is azt sugallják: vásárolni normális, sőt, szükséges. Ebben a közegben nehéz különbséget tenni valódi igény és szociális elvárás között” – mondja a pszichológus.
Sokan már gyerekként azt tanulják, hogy az ajándék egyenlő a szeretettel. A jutalmazás formája legtöbbször tárgy, nem pedig élmény vagy figyelem. Így alakul ki az a belső program, amely felnőttként is működésben marad: ha jó napom volt, megérdemlem, ha rossz napom volt, akkor is.
A vásárlás nemcsak pótlék, hanem kommunikációs forma lesz, önmagunk felé.
A gyógyulás első lépése annak felismerése, hogy a vásárlás nem a személyes gyengeség jele, hanem egy rendszerre adott emberi válasz. Ahol a reklámok nem hagynak időt a gondolkodásra. Ahol a siker látható jeleit elvárja a közeg. Ahol a fáradtságra nem pihenést ajánlanak, hanem vásárlást.
