előfizetésem
Hírlevél
Bolt, kávézó és tetoválószalon: a hely, ahová bemész, és más emberré válsz – Ez a Yoféle
Van egy hely a Gutenberg téren, ahol hazai tervezők designer kincsei között válogathatunk, tetováltathatunk, adomány alapon kávézhatunk, de ami a legfontosabb: egy szeretetteljes, elfogadó térben kapcsolódhatunk. Halász Dóra Yoféle helye nemcsak egy kincses sziget Józsefváros közepén, hanem egy biztonságos övezet, ahová akkor is betérhetünk, ha egy jó szóra, ölelésre, megértésre, feltétel nélküli szeretetre vágyunk.
Amikor megérkeztem, azt mondtad, hogy itt te vagy a Mama. Hogy alakult ez így, és hogy született meg a Yoféle szerelemgyerek?
Világéletemben nagyon-nagyon szerető és gondoskodó típus voltam, ugyan nincs saját gyerekem, de mindig nagyon szerettem volna családot. Rettenetesen nehéz időszakaim voltak az eddigi életemben, nagyon nehéz hátszéllel, sok traumával, mentális nehézséggel indultam, emiatt pedig több függőségbe is belefutottam. Nagyon komoly alkoholfüggőségem volt, és a húszas éveimben túl sok tudatmódosító szer is, ezért teljesen izoláltam magam a barátaimtól és igazándiból mindenkitől.
Borzasztóan szomorú életet éltem, ahol teljesen elvesztettem a személyiségemet, pedig én alapvetően egy pezsgő, mindig mozgásban lévő, életigenlő, elképesztően szerető, gondoskodó, közösségi ember voltam és vagyok, aki szeret élni, de sajnos a függőség bedarált. Augusztus 2-án volt két éve, hogy leraktam minden szert, és teljesen józan vagyok, ezáltal visszanyertem azt a személyiségemet, aki mindig is voltam, újra elkezdtem nyitni a világ felé.
Nagyon fontos volt számomra, hogy egy olyan közösséget hozzak létre, ahol a szeretet, az elfogadás és a befogadás a legerősebb attribútumok, így született meg a Yoféle hely egyébként teljesen random gondolata. Imádom a közösségi életet, a közös élményeket, szeretek szép dolgokat gyűjteni magam köré, és örömmel tölt el, ha ezt másokkal is megoszthatom. Szóval én így lettem a Mamája a Yofélének és mindenkinek, aki ide tartozik.
Azzal, hogy leraktam a függőségeimet, kitisztultam, és felszabadult bennem az az anyai, gondoskodó energia, amit nagyon-nagyon szeretek magamban.
Erre ráéreznek az emberek, és körém gyűlnek, mint a kiscsibék a tyúkanyó szárnyai alá. Ezért is ragaszkodtam egy nagyobb üzlethez, hogy legyen hely leülni, inni egy kávét, és megbeszélni az élet nagy dolgait. Vannak, akik csak miattam jönnek, beszélgetni, kapcsolódni akarnak, és engem ez mindennél boldogabbá tesz. Élményt, érzést akarok adni, és azt, hogy tudják: nincsenek egyedül, ez az ajtó mindenki előtt nyitva áll.
A Gutenberg téren nyitottad újra a Yofélét. Hol volt az első, és miért választottad Józsefvárost?
Az első Yoféle Szentendrén volt, viszont sajnos ott nem tudtam megvalósítani azt a közösségi részét, amiről az előbb meséltem, csak boltként funkcionált, mert egyrészt nagyon picike volt a hely, másrészt a közelünkben lévő kis üzletek gyakran vegzáltak, és többször ránk hívták a rendőrséget is, mert nem értették a közönségünket, és zavarta őket minden nesz, ami a működésünkkel együtt járt. Halkan jegyzem meg, nem vagyunk hangoskodó típusok.
Tehát éppen azt a „safe space” funkciót nem tudta betölteni ott a Yoféle, amiért megálmodtam. Mindenképpen Józsefvárosban szerettem volna újranyitni, mert azt érzem, hogy az a közösség, akit mi megszólítunk, akik körém gyűlnek, itt vannak, és én magam is ebben a miliőben teljesedek ki.
Marion Cotillard: 50 éves lett a francia kaméleon, aki izgalmasabb, mint valaha
Neked mit ad a Yoféle hely?
Nekem a Yoféle olyan, mint egy napló. Én nagyon nyíltan beszélek az érzéseimről, a fájdalmaimról, a küzdelmeimről, nagyon mély érzéseket hozok be ebbe a térbe, mert ez vagyok én. Akinek ez a fajta intenzív érzésvilág sok, azzal egyértelműen annyira nem tudunk kapcsolódni, de ez nem mindig baj – nagyon sokan vannak, akiknek éppen arra van szükségük, hogy tudják: nincsenek egyedül a problémáikkal. Azok, akik hasonló intenzitással éreznek és élnek, mint én, azonnal megtalálják velem a közös hangot, és nagyon sokat tudunk adni egymásnak.
Néha egy beszélgetés és az, hogy őszintén figyelünk egymásra, mindennél többet ér. A Yoféle egy olyan projekt, ahol a szereteten és az elfogadáson keresztül építünk szépséget. Abszolút az érzelmeken van a fókusz, és azon, hogy a szépségen keresztül kommunikálunk, hiszen tele van a bolt szebbnél szebb hazai tervezői kincsekkel, legyen szó ékszerről, ruháról, táskáról vagy étkészletről. Minden nagyon színes és vibráló, az emberek többsége fél a színektől, én viszont csak azokkal dolgozom.
Designer boltnak, coworking közösségi térnek és tetoválószalonnak is otthont adunk, ennek pedig egyetlen önző oka van: hogy minél több időt tölthessenek itt az emberek. Nagyon fájdalmas volt, hogy Szentendrén valaki csak bejött, körbenézett, vett valamit, és elment. Talán túl szentimentális vagyok, de én nagyon szeretem azt, amikor mélyebbre tudnak menni ezek az egyszerűnek hitt hétköznapi beszélgetések is.
Most, ahogy itt beszélgetünk ezen a szürke, esős napon, folyamatosan jönnek az emberek. Szerinted miért működik a Yoféle?
Az eszméletlen őszinteségtől. Attól, hogy én nem titkolok semmit. A közösségem tudja, hogy én függő voltam, hogy mennyire nehéz mentális időszak van a hátam mögött. Egyik reggel azt éreztem, hogy képtelen vagyok kinyitni, szükségem van egy napra, hogy összeszedjem magam. Ezért kiírtam a közösségi oldalamra, hogy: „A mai napon lelki betegség miatt zárva.”
Mások elfogadása, feltétel nélküli szeretete mellett önmagaddal is ennyire megengedő és szerető vagy?
Óriási önismereti folyamat volt, hogy magamat is tudjam szeretni. Nagyon sokáig azt hittem, hogy én rossz ember vagyok, mert valahogy ez lett belém kódolva egészen fiatal koromtól kezdve. Nagyon hosszú utat tettem meg, hogy eljussak arra a pontra, hogy tisztelni és szeretni tudjam magam. Tizenöt éve járok terápiára, sokat jógázom, meditálok, egészségesen táplálkozom, és törekszem rá, hogy nagyon tudatosan éljem az életem. Ebbe beletartozik az is, hogy
nem támogatom a fast fashiont, hogy nem eszem húst, és hogy milyen irodalmat olvasok.
Azáltal váltam nagyon-nagyon megbízhatóvá, hogy magam számára is elérhető, megbízható vagyok. Azzal, hogy én megváltoztam, és szeretettel fordulok magam felé, a környezetem is kicserélődött. Mivel nagy szeretettel állok az emberek felé, ezért ők is nagyon nagy szeretettel fordulnak felém. Azt tapasztalom, hogy ez egy abszolút öngerjesztő folyamat, mert minél többet adok, annál többet kapok.
A yin jóga lenne az érzelmi és testi blokkok feloldásának kulcsa?
A Yoféle hely mellett megszületett a Yoféle vásárlánya is. Mikor és hol lehet találkozni veletek?
Szeptemberben volt a legutóbbi vásár Szentendrén, a Barlangban. Mivel ott indult el minden, ezért szerettem volna egy kicsit részese maradni a szentendrei művészeti életnek. Ezért kéthavonta, vasárnaponként megrendezzük a Yoféle vásárlányát. Budapesten pedig a Gutenberg tér 3. szám alatt, keddtől péntekig 13 órától 19 óráig, szombaton pedig 12-től 20 óráig várjuk a szeretni vágyókat.
