előfizetésem
Hírlevél
Ma egy átlagos szombat este, régen Snuglepupping: Flapper lányok és petting partik a Jazz-korszak amerikai nagyvárosaiban
Vérfagyasztó belegondolni, de nem is olyan régen az ember nem ismerkedhetett csak úgy egyedül, a szülei vagy más megbízható gardedám jelenléte nélkül; az alapvetően férjkeresésre szolgáló társasági eseményeket pedig szigorú szabályrendszer kötötte gúzsba. Az első világháború és a globális spanyolnátha járvány után felnövekvő generáció viszont már nem kért a szülei életéből, és Amerikában A Nagy Gatsby világából ismert életöröm és féktelenség hamarosan megjelent a hétköznapi fiatalok szórakozási szokásaiban is.
Sőt, még külön neve is volt a gyakran elfajuló, szülőmentes házibuliknak: pettingparti, esetleg snuglepupping, ahol csak a kortársak jelenléte akadályozta meg, hogy teljesen elszabaduljon a pokol. Az olyan újdonságok, mint a sötét mozi, vagy a bárhol leparkolható autó szintén teljesen új távlatokat nyitottak a tomboló hormonoknak. A Jazz-korszak tízen-huszonévesei a harcok alatt nőttek fel, és szórakozni akartak, kötöttségek nélkül.
Mindegy, milyen évet írunk, „a mai fiatalok” mindig érthetetlenek az idősebb generációk számára. A szokásaik és a beszédük megfejthetetlen, nem tisztelik az idősebbeket, és ránctalan, puha kezeikkel valamilyen módon biztosan mindjárt romlásba döntik a világot. Így volt ez az 1920-as években is, amikor fiatal, jócsaládból származó amerikai lányok tömegei döntöttek úgy, hogy szakítanak hagyományokkal, és a szüleik vigyázó tekintete nélkül fognak ismerkedni és feszegetni a határokat. Példaképeik pedig a korabeli it girlök, a „flapper” névre hallgató fiatal nők voltak.
A bűnös város, ahol bárhol bármi megtörténhet
A „flapper” kifejezés eredetileg az angol „csapkodni, verdesni” igéből származik, az 1920-as évek flapperjei pedig csakugyan minden erejükkel csapkodtak és verdestek a fennálló társasági szabályok ellen. Tették mindezt riasztóan rövid – térdig érő – szoknyákban, fűző nélkül, sokszor fiúsra vágott hajjal, egyik kezükben cigarettával, a másikban egy erős – az érvényben lévő szesztilalom értelmében határozottan illegális – koktéllal.
Anya, lány, harcos, szerető: Hollywood szerint ennyi a feminizmus – De tényleg jól van ez így?
Az Első Világháborút és a globális spanyolnátha járványt követő életigenlés meghatározó női arca, az első „flapper” Zelda Fitzgerald volt. F. Scott Fitzgerald író felesége és múzsája is szolid úrilányként kezdte, de az esküvője után belevetette magát a nagyvárosi éjszakai életbe, maga is írt, professzionálisan táncolt és festett. A korszakról szóló leghíresebb regények, mint a Szépek és átkozottak, vagy az azóta ezerféleképpen feldolgozott A Nagy Gatsby szerzője és felesége tényleg úgy éltek, mint Leonardo DiCaprio és Carey Mulligan a Gatsby filmváltozatában: vidáman és féktelenül.
A felszabadult szórakozás, a vad éjszakai élet azonban homlokegyenest szembement a hagyományos amerikai nőképpel, mely egyértelműen a tisztaságra, az ártatlanságra és a szelíd engedelmességre helyezte a hangsúlyt. Így aztán a flapper hamar a bűnös nagyváros szimbóluma lett, ahol bármi megtörténhetett.
Az anyák döbbenten és ijedten figyelték a kibontakozó eseményeket, hiszen ők maguk még a merev viktoriánus erkölcsök szerint nevelkedtek, legfontosabb életcéljuk a megfelelő férj megtalálása és a családalapítás volt, a lánykorukat pedig igazán nem a szabad kísérletezés jellemezte. Gyakran maguk az 1920-ban bevezetett szavazati jogért harcoló szüfrazsettek is keményen elítélték a flapperek életmódját, mondván ők még keményen harcoltak a jogaikért, a mai lányok pedig csak szórakoznak.
Azonban ezek a fiatal nők is rengeteget tettek azért, hogy lebontsák az előttük tornyosuló akadályokat, még ha kellemesebb körülmények között is, mint annak idején az éhségsztrájkoló szüfrazsettek. A háború után felnőtté váló lányok valóban egyre több olyan dolgot csináltak, ami addig kizárólag a férfiak előjoga volt: munka, alkoholfogyasztás, káromkodás, dohányzás, autóvezetés, rövid haj, és szexuális szabadság.
Elviszlek kocsival
A pettingpartikon pedig nagyjából bármi megtörténhetett a konkrét behatoláson kívül, de mégsem orgiákról volt szó, a fiatal párok fixen csak egymással foglalkoztak. A jelenség pedig annyira széleskörű volt, hogy 1921-ben, Amerika egyik elit női felsőoktatási intézményében, Wellesley College campusán külön előadás keretein belül foglalkoztak a vérlázító témával. A vendégelőadó bizonyos Mrs. Augustus Trowbridge volt, egy Princeton-i professzor felesége, aki komolyan megfenyegette a hallgatónőket, hogy ezek a szabados események – „karöltve a jazz zenével, gardedám nélküli tánccal és a rúzzsal” – végképp romlásba döntik a társadalmat.
Ezerötszáz egyetemista lány hallgatta végig Mrs. Trowbridge intelmeit, és szükségük is volt a jó tanácsokra, mert a campusokon teljesen elharapóztak a petting partik. Sőt, volt olyan tengerparti város, ahol a vízparton szolgálatot teljesítő rendőrök jeges vízzel öntötték nyakon a pettingpartizókat, szolid sikerrel.
A fékevesztett bulik háttere persze összetett volt. A háborút és a járványt követő minden mindegy kollektív lelkiállapot mellett számos kicsi és nagy változás tette lehetővé a sohasem látott szexuális szabadosságot. A pszichoanalízis bécsi atyja, Sigmund Freud nézetei eljutottak a tengerentúlra is, és lassan normalizálták, hogy nőknek, férfiaknak egyaránt lehetnek testi vágyai, amelyeket a modern nagyvárosban változatos helyszíneken lehetett kielégíteni.
Szép új világ: Férfiakért versengenek a legnagyobb szépségmárkák
Az egyre elterjedtebb, ráadásul gyakran nő vezette automobil addig nem is létező teret jelentett a pásztorórákra, az egymás után nyíló városi mozik szintén új és gyakori találkahelyek volt, és nem a filmművészet remekei miatt. Moziba menni azért is lehetett tökéletes választás, mert sokáig folyamatosan, szünet nélkül játszották a filmeket, így a nézőtéren sohasem lett világos, így semmi nem zavarta meg az összegabalyodó párok nyugalmát.
A fiatal nők egyre szabadosabb viselkedéséhez az is hozzájárult, hogy az Első Világháború alatt rengetegen munkát vállaltak, és megtapasztalták, milyen az, amikor maguk döntenek a saját keresetük elköltéséről, és erről az élményről a harcok végével sem kívántak lemondani. Pénzköltésre pedig bőven volt lehetőség az 1920-as évek elején Amerikában: a háború után a gazdaság növekedésnek indult, az emberek több pénzt kerestek kevesebb munkával, így több idejük volt és többet is költhettek szórakozásra, valamint a legkülönbözőbb nem létfontosságú tárgyakra.
A saját korunkat meghatározó fogyasztási kultúra alapjai a Jazz-korszak amerikai nagyvárosaiban már olajozottan működtek. A flapperek feszegették a határokat, de emelt fővel viselték a rájuk zúduló nem kevés kritikát is, utat nyitva ezzel az évtizedekkel később, a fogamzásgátló tabletta forgalomba kerülésével beköszöntő igazi szexuális forradalomnak. Amikor sokan már visszasírták volna a tapizós-csókolózós pettingpartikat.
