Bánhidi Lilla: Utolsó tánc
A stábautó nagy sebességgel kanyarodik ki a Nagy Diófa utcából a Rákóczira. Épp átcsúszik a sárgán az Erzsébet híd irányába. Híradós zöld, mondja a volánnál ülő operatőr és hangosan nevet saját poénján.
A hátsó ülésen a bűnügyi riporter ül, ölében kamerát egyensúlyoz. Türelmetlenül tekeri vissza és vissza a felvett anyagot, a belvárosi zajok mellett próbálja kivenni az interjú szövegét. Csörög a telefonja, a híradó szerkesztője hívja. Már elindultunk vissza, mondja, képzeld, gyilkosság, valamikor éjjel történt, ennyit tudtam kiszedni a helyszínen a rendőrökből. Szerintem is jó sztori, igen, bólogat. Majd a Mekihez gurulj már be, hajol előre az operatőrhöz, bedobok egy hambit.
Szóval ötvenes férfi, dől vissza az ülésben, késelés, egy rendőrségi szóvivő interjúnk van, pár lakó a házból, meg vágóképek, nem túl véres, sajnos. A pasit letakarták pléddel, azt hitték a lakók, hogy hajléktalan alszik az udvarban. Ami izgalmasabb a sztoriban, derül fel az arca, de ezt csak a blikkes sráctól hallottam, állítólag tánccipő volt az áldozaton, meg valami cetli a zsebében. Utolsó tánc a kapuban, talán ez állt rajta. Fura, nem, ki írogat manapság cetlikre. Az autó begurul a gyorsétterem elé. Leteszi a telefont. Ez lesz a vezető anyag, mondja büszkén az operatőrnek, siessünk.
Csukott szemmel
Utolsó tanda, kiabál a dídzsé. A teremben mindenki feláll, piros és kék lámpás félhomályban keresik egymást a párok. Már csak három zeneszám van hátra az estéből és a tangóestek záró száma, a La Cumparsita. A szünet előtte rövid, a blokkokat elválasztó modern diszkózene nagyjából fél percig ad lehetőséget, hogy mindenki megtalálja alkalmi partnerét az este utolsó táncos öleléseihez. Reccsen a fapadló,
tekintetek keresik egymást, biccentések várnak válaszra.
A nő sietve oldalog ki a teremből. Az előtérbe megy, két férfi beszélget, már kabátban vannak. Nem ismeri őket. Benyit az öltözőbe, idősebb nő harisnyát húz. Elnézést kér, visszazárja az ajtót. A bárpult az utolsó esélye. Ott sincs. Mozdulatai lassulnak, leül az egyik bárszékre. Hát nincs itt. Pedig az utolsó tánc mindig az övé. És nem csak a teremben. Felidézi a múlt heti találkozójukat, az ölelést a kapualjban, a hosszú csókokat. Keserűséget érez. A szünetet jelző Macarena örömteli dallama még nehezebbé teszi a levegővételét.
Pedig megesküdött volna rá, hogy látta a férfit az este elején. A terem már tele volt táncoló párokkal, mikor megérkezett. Rögtön fel is kérték. Csukott szemmel szeret táncolni, ilyenkor minden porcikájával a partnerére figyel, de most nyugtalan volt, az első zenei blokk alatt többször is kinyitotta a szemét. Először, mikor az ajtó mellett táncoltak. Melle a partnere mellkasának feszült, az arcuk összeért, az izzadság az ö arcán is végigcsorgott. Lassan fordult, combjuk egymásnak préselődött, a partnere szorosan maga mögött vezette el és vissza a karjába.
A nő cipője megakadt a parketta szélében, egy pillanatra kinyitotta szemét, hátranézett és mintha a szerelmét látta volna a terem másik végében táncolni. Csak egy pillanat volt, aztán visszaért a partnere elé és visszacsukta a szemét. Egy ideig toporogtak, úgy hallotta, valaki elejtett valamit és ezzel feltartotta a párokat.
Karafiáth Orsolya: Otthonos érzés
Benéz a fürdőszobába is. Felkapcsolja a villanyt, üres. Lábujjhegyre áll, hogy a tükörben megnézze magát. Arca kipirult, a szeme sarkában könnycsepp oldja a festéket. Hagyja legördülni. Ricardo, Ricardo, ismétli magában. A kád szélére roskad. Ma készült elmondani a férfinak, hogy nem akar titkolózni tovább. Elválik a férjétől, kiköltözik az óbudai lakásukból és azt akarja, hogy vállalják fel a szerelmüket.
Karcos zene szűrődik be, mintha régi bakelitre váltott volna a dídzsé. Rögtön felismeri. Kalmár Pál. Nem divatos, de ők mindketten odavannak a század eleji magyar zenéért. Kalmárra táncoltak először. Hogy tovatűnt a nyár, hogy feledni muszáj, énekli önkéntelenül. Ricardo délután is egy Kalmár zenét küldött neki Messengeren, a tangó egy vallomás címűt, ez a nő kedvence. Pedig megkérte a férfit, hogy ott ne üzenjen, mert a férje féltékeny, elolvashatja és utánuk is jöhet, de ahogy meglátta a kedvenc zenéjét és a szerelmes üzenetet, már nem érdekelte. Várom, hogy este újra öleljelek a táncban és a Nagy Diófában, ott, ahol legutóbb.
De akkor miért nincs itt. Legalább nála lenne a telefonja, és felhívhatná, de a sietségben otthon hagyta. Újabb könnycsepp gurul végig az arcán, fekete csíkot hagyva maga után. Hangos kopogás az ajtón. Letép egy darabot a vécépapírból, a szeme sarkához nyomja. Hideg vizet pocsol az arcára, vállára csúszott szőke tincseit hátra dobja és visszasétál a terembe.
Aranycipő a parketten
Egy másik nő sem táncol az utolsó zenei blokk alatt. A Dídzsé pult mellett ül, a sarokban, tekintete a táncosokon, gondolatai máshol járnak. Egy kép jár a fejében. Egy kép, amit nemrég látott. De nem biztos benne, hogy minden úgy volt, ahogyan emlékszik, és azt sem tudja pontosan, mikor látta. Az a pár pohár whiskey éhesen, az az oka, gondolja. Egész délután nem tudott enni, várta az estét, hogy újból találkozzon a férfival.
Pár hónapja találtak egymásra, mikor a nő még kezdő táncos volt. El sem akarta hinni, hogy ilyen szerencsés. Belép egy új közegbe és rögtön kifogja az egyik legjobb táncost, aki még egyedülálló is. Ricardo. A becenevét is szerette. De egy órája már nem érzi magát ennyire szerencsésnek. Fényes, sárga arany tánccipőt bámul a parketten. A körvonala egyre élesebb. Tulajdonosa fiatal középmagas partnerrel táncol, de még így is bőven fölé magasodik. Nyújtott, kimunkált mozdulatokkal táncolnak, szorosan összeölelkezve haladnak el a Dídzsé pult előtt.
Az aranycipő magasra lendül, a partner combjára húzódik, lassan ereszkedik lefelé, a hegedűszóló végén eléri a talajt. A nő előrébb hajol a székből, hogy alaposabban végigmérje a magas táncos lányt. Hosszú combjait, hátán kivágott ruháját, a taktusokra játékosan megfeszülő hátizmait, rövid szőke frizuráját. Milyen kívánatos minden porcikája, állapítja meg szomorúan. Végül is nem csoda, hogy vele csal meg Ricardo. Most már biztos benne, hogy őt látta a férfival. A gyomra görcsbe rándul. Legszívesebben mindenki előtt megtépné. Nem teheted, inti magát. Senki nem tudhatja meg, mit érzel. Hányingere van, a keze remeg.
A cetli. Jut eszébe. Az az oka mindennek. Akkor látta a cetlit, mikor még a táncest elején a férfi elejtett valamit és mindketten utánanyúltak. Feltartották a táncosokat, a tömeg nem tudott haladni miattuk. Hajlás közben a férfi zsebéből kiesett a papírdarab. Utánakapott. Egy pillanatra nézett csak rá a nő, és bólintott. A férfi pár pillanatig bizonytalanul fürkészte a nő arcát, aztán eltette a papírt. A zenei blokk után a nő boldogan sietett a mosdóba, bedezodorozta magát,
felkapta a kabátját, a tánccipőt a táskájába tette és a titkos találkára sietett.
A Nagy Diófa egyik udvarában nyitva maradt a kapu, beljebb meglátta Ricardót. Bokájához nyúlt, hogy visszavegye a tánccipőt, ahogy a cetlin állt, az utolsó tánchoz, de gyorsan vissza is egyenesedett. Az utcai lámpa bevilágított az udvarba. Közelebb ment. Két alakot látott. A férfi mögött kiszúrta a szőke tincseket. Ricardo egy magas szőkével van. Egymásba kapaszkodva, szorosan. Apró nyögéseket hallott. A cetli nem is neki szólt. Egy szőkével van randija! Forgott vele az udvar.
Nem tudja, ezután mi történt. Már csak arra emlékszik, hogy egy bárban van, és egymás után dönti magába a whiskey-ket. Aztán visszamegy a tangóklubba és úgy csinál, mintha cigizésből tért volna vissza. Nem tudja mennyi idő telt el, de a szőke nő már ott volt és tangó-keringőt táncolt a parkett közepén. Boldognak és elégedettnek látta.
Bazsalikom a spagettin
Szirénázó rendőrautó, hosszú snitt a Nagy Diófa utcai társasházról, a belső udvarról. Az óbudai lakásban visszhangoznak az esti hírek. A nő idegesen tekergeti hosszú szőke haját. Remegő kézzel nyúl a távirányítóért, a dohányzóasztalon cetlik hevernek, majdnem lever egy ollót, végül eléri a kapcsolót és lenémítja a tévét. Zokogna, de az hanggal jár, a konyha pedig túl közel van. A férje ott készíti a vacsorát. Nem akarja, hogy észrevegye. Így már nincs értelme elválni, jobb, ha egyáltalán nem mond semmit a férjének.
A szent füge magját az iráni nők mozgalma melletti kiállás ihlette, de a készítők az életüket kockáztatták a forgatással
Délután tudta meg, hogy Ricardo halott. Valaki beírta a tangós csoportba, hogy vérbe fagyva találták a klubtól nem messze. Ki tehette, találgatták a poszt alatt. Szegény Ricardo a légynek sem ártott, írták, úgy emlékezünk majd rá, mint akinek egyetlen igaz szerelme a tangó volt. Ezt a hozzászólást senki sem kommentelte.
A híradó végén újból mutatnak pár kockát a belvárosi gyilkosságról készített tudósításból.
A nő nem bírja tovább, dühösen feltépi a gardróbja ajtaját, kidobálja belőle a tangó cipőit, a kedvenc táncos ruháját, szatyorba teszi, és a szemeteshez rohan. Feltépi, a szemetes mélyén szőke paróka, mosogatószivacs, és egy piros foltos rongy, belefér még, gondolja, rátuszkolja a szatyrot, levágja a fedelet.
Mély levegőt vesz és asztalhoz ül. A férje a bazsalikomleveleket rendezgeti a spagetti tetején, alig hallhatóan énekel. Ismerős dallam üti meg a nő fülét. Vallomás, ez a tangó egy vallomás, amit nem ért meg senki más, pedig mindent bevall.