„Amikor az ember elszántan hisz valamiben, és látja munkája eredményét, nehéz megálljt parancsolni”

A Bagázs, a romák inklúziójával foglalkozó egyesület működése 2010-ben egy nyári táborral kezdődött, azóta pedig kiterjedt hálózattal támogatják óvodás kortól kezdve a bagi és dányi cigánytelepeken élők hétköznapjait. Céljuk, hogy esélyt adjanak a szegregátumokban élő romáknak – nem pénz- vagy tárgyi adományon, hanem fejlesztésen, tanácsadáson és tapasztalatszerzésen keresztül.

A Pest megyei Bagon 2020-ban létrejött a „Női erőcsoport”, melynek vezetőivel, Keresztes Zsófiával és Jámbor Zitával beszélgettünk.

Az elmúlt években egyre több női kör alakult ki országszerte, hiszen a nők felismerték, hogy egymás társaságában más, mély kapcsolódást élhetnek át. Ennek megfelelően a témák is sokrétűek, és alkalmanként nem könnyűek. A Női erőcsoport elsősorban bántalmazott nők megsegítésére jött létre, hogy támogassák egymást, és megosszák történeteiket, miután elhagyták bántalmazó kapcsolataikat.

Jámbor Zita, a bagi felnőtt erőcsoport vezetője meséli el, hogyan indult el a telepen az első ilyen csoport: „2020 nyarán részt vettünk a NANE (A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) erőcsoport-facilitátor képzésén, aminek a végkimeneteleként Bagon egy tízalkalmas erőcsoportot kellett megvalósítanunk 16–20 év közötti lányoknak. Sokan voltak, akik már az általános iskolát befejezték, de még nem dolgoztak; nekik teremtettünk közösséget, amit a csoport végével is fenntartottak, működtettek.”

Ugyanakkor Keresztes Zsófi, aki többek között a bagi kamasz lányok erőcsoportjáért felel, hozzáteszi: „Az önbecsülés és az önbizalom növelése a kiemelt célunk, ugyanis a nők egy része még benne van a bántalmazó kapcsolatban, amikor csatlakozik a csoportunkhoz.”

Dizájntáskák egy kis csavarral- Roma varrónők és kortárs művészek közös alkotásai

Az üléseket korosztályra bontják: gyerekek esetében – ami a kisebbeknél egy 9–12 éves korig tartó csoportot, kamaszoknál pedig egy 12–16 éves korosztályt jelent. Itt az önkéntesek legfontosabb feladata, hogy a klubtagok először fogadják el egymást, és hagyják hátra az egymásról és magukról alkotott prekoncepciót. Kézműveskedésen keresztül eveznek a komolyabb témák felé, ahol a beszélgetést általában a kialakult életszituációk és a csoport érdeklődési köre alakítja.

„Volt olyan, hogy egy lány segítséget kért tőlük, mert szülői oldalról bántalmazás érte, majd végül ki is emelték a családból, így elkerült a telepről. A klubtagokban ez természetesen kérdéseket vetett fel, így akkor erről beszélgettek velük, és közösen dolgozták fel a történteket. Máskor általánosabb női témák jönnek szóba, és vannak olyanok, akik a harmadik alkalom után menstruációról tesznek fel kérdéseket – ami jel számukra, hogy jól végzik a dolgukat, hiszen sokaknak ez tabutéma” – részletezi Keresztes Zsófia.

„Fokozatosan tudunk egyre mélyebb dolgokról beszélgetni, de ennek az alapja, hogy biztonságos teret nyújtsunk” – veszi át a szót Jámbor Zita, a bagi felnőtt erőcsoportok felelőse. – „Beszélgettünk már a párkapcsolati jelzőlámpáról, tartottam baba-mama csoportot, a feljövő témák tényleg iszonyúan változatosak, közös pont viszont az alkalmak struktúrája.

Mi csak becsekk-körnek hívjuk, ahol az elején a tagok megosztják, hogy vannak, pár mondatban esetleg mi történt velük az utolsó alkalom óta. Majd jön a tartalmi beszélgetés, ezután pedig a kicsekk-kör, ahol elmondhatják, mit visznek ma magukkal, hogyan távoznak a körből. Ahogy már a sokadik csoport van a hátunk mögött, azt látjuk, hogy

a női megélések – érkezzünk akár más kulturális háttérből – nagyon is hasonlítanak.

A csoportokban ugyanakkor nagyon fontos a titoktartás is: a bizalom egy olyan alapérték, amivel a facilitátorok sosem játszanának. Hiszen évek munkája van abban, hogy egy-egy család annyira megbízzon bennük, hogy elengedjék féltett lányaikat akár egy egynapos kirándulásra. A telepen élők többsége életében csak néhányszor hagyja el a lakóhelyét. A Bagázs pedig szeretné kinyitni számukra – akár csak egy parányival is szélesebbre – a világot.

A nők elleni erőszak rendszerszintű tragédiája - Interjú a Patent Egyesülettel

Első pláza-látogatás

„A kluboknak általában van egy íve, hiszen nem az a cél, hogy mi örökké kísérjük őket, hanem hogy a facilitátorok jelenléte nélkül is egy életképes közösséggé formálódjanak” – emeli ki Jámbor Zita. „A tízalkalmas csoport után elmegyünk egy kirándulásra, ami erősíti az összetartozást, új, közös élményeket ad. Ez szuper élmény szokott lenni a Bagázsban dolgozóknak is, mivel ilyenkor a klubtagok is sokkal felszabadultabbak, más érdeklődéssel fordulnak a munkatársak és önkéntesek felé.

Nagyon sok munkánk van abban, hogy egy moziba vagy plázába eljussunk, ami külső szemmel értetlenkedést válthat ki azokban, akik megszokták, hogy minden évben más külföldi országba mennek nyaralni. De mi tudjuk, hogy megéri, hiszen számukra ez egy meghatározó élmény. Volt, aki mosdóba is félt elmenni, hiszen az otthonán kívül máshol még nem járt; ezek a lépések mind kellenek ahhoz, hogy teljesebb életet tudjanak élni.”