előfizetésem
Hírlevél
Mégis ki az a Chappell Roan, akit nem érdemes kihagyni a Szigeten?
Valószínűleg sokan lesznek, akik most, közelgő Szigetes fellépése kapcsán hallják először Chappell Roan nevét. Nem csoda, hiszen az amerikai énekesnő néhány hónap alatt jutott el a kisvárosi ismeretlenségből a Coachelláig, Jimmy Fallon talkshow-jáig és a Spotify toplisták élére. De ki ez a vörös hajú, extravagáns lány, aki szinte a semmiből került elő?
Bár felemelkedése gyors volt, egyértelmű, hogy a 27 éves Chappell Roan egy olyan zenei művész, akinek népszerűsége tartós lesz - ez nem kis teljesítmény egy olyan figyelemhiányos korban, amiben előadók jönnek-mennek. Az énekesnő erőteljes, érzelemdús énekhangját Kate Bushhoz és Lana Del Reyhez hasonlítják, egyesek szerint pedig ő a Z generáció Lady Gagája, sokan a korai Katy Perry-t emlegetik vele kapcsolatban - és nem nehéz megérteni, miért.
A Kayleigh Rose Amstutz néven született előadóművész a Chappell Roan művésznevet nagyapja, a 2016-ban agytumor következtében elhunyt Dennis K Chappell és kedvenc dala, a Curley Fletcher által írt The Strawberry Roan tiszteletére választotta. Egy ízben azt nyilatkozta, hogy a névre azért volt szüksége, hogy magabiztosabb színpadi identitást alakíthasson ki.
Úgy fogalmaz, hogy neki Chappell Roan olyan, mint Hannah Montana vagy egy drag perszóna.
Gyermekkoráról keveset tudni, nem véletlenül, hiszen ő maga sem beszél róla sokat. Annyi biztos, hogy nem nepo baby: egy Missouri állambeli lakókocsiparkban nőtt fel, és konzervatív, keresztény neveltetést kapott. Olyan helyről érkezett, ahol a dragshow nem volt mindennapos élmény, sőt, és aki más volt, mint a többiek, inkább elrejtőzködött, mintsem ragyogott volna. Ma pedig ő az, aki drag queeneket vonultat fel turnéit, rózsaszín latexruhában énekel a színpadon, miközben büszkén vállalja középnyugat-amerikai (midwestern) identitását is.
„Harley Quinn a felszabadult nő megtestesülése” – Lady Gaga útja a provokatív popdívától a hollywoodi filmsztárig
Hogyan lett híres?
Ugyan sokan csak most ismerkednek meg vele, hiszen néhány évvel ezelőtt tűnt fel a világpopzenei radarján, Chappell Roan hirtelennek tűnő sikere valójában közel egy évtizede kezdett el formálódni. Mint sokan mások akkoriban, kamaszkorában a YouTube-ra töltötte fel énekes videóit, mígnem felfedezte azz Atlantic Records és 17 évesen szerződést kötöttek vele. Ezidőtájt - 2015-öt írunk - turnéra indult, Decklan McKenna, Fletcher és Olivia Rodrigo előzenekaraként lépett fel, utóbbit annak Sour és Guts World Tour-jaira is elkísérte.
Rodrigo-val hamar összebarátkoztak, aki rengeteget dicsérte, de nemcsak ő: később Sabrina Carpenter, Lady Gaga és Elton John is méltatták a fiatal énekesnőt. A brit ikon azt mondta róla, hogy “egy igazi sztár, akinek tehetsége világszerte elvarázsolta a hallgatókat”, majd pedig az idei Oscar-gála egyik előpartiján együtt léptek színpadra. De ne szaladjunk ennyire előre.
Első hivatalos anyaga Chappell Roanként a School Nights című EP volt. Épphogy elkezdett gurulni a szekere, amikor 2020-ban váratlanul elküldték az Atlantic Recordstől (az ő fejük hogy fájhat most…), az énekesnő pedig komolyan elgondolkozott azon, hogy feladja karrierjét. Azonban szerencsénkre nem így döntött, hanem hazaköltözött és önállóan kezdte zenéjét fejleszteni, közben pedig egy gyorsétteremben kereste a kenyérrevalót. Eltelt egy év, és felkereste régi alkotótársa, a Grammy-díjas Dan Nigro, és leszerződtette az Island Records alá tartozó, frissen alapított Amusement kiadóhoz.
2023-ban végre megjelenhetett első és ezidáig egyetlen stúdióalbuma, amely a The Rise and Fall of a Midwest Princess címet viselte. Pontosan a sztoriba illik egyébként, hogy a nagy kiadó ejtette, ő pedig egy - akkor még - kis cégnél találta meg a számításait és lett sikeres, hiszen ő nem a popipar terméke, hanem a popipar válasza egy új korszakra.
A queer pop új hangja
Tény, hogy megjelenésekor nem aratott átütő sikert, nem sikerült bejutnia a Billboard 200-as listájára, ám az album egyik kislemeze, a Midwestern Princess egy évvel később hirtelen virálissá vált, és óriási rajongótábort toborzott Roannak (ma a Billboard 200 listán a 18. helyen áll) Az énekesnő debütáló albumán rengeteg stílusban kipróbálta magát, többek között pop, synth, rock, diszkó, de felfedezhetőek rajta 80-as évekbeli és 2000-es évek eleji hatás is.
Merész, intim dalszövegeiben queer kapcsolatokról, vágyról, szívfájdalomról énekel, autentikus stílusa és őszinte előadásmódja miatt sokan a „queer pop új hangjaként” emlegetik. Dalaiban gyakran olyan érzelmi mélységeket tár fel, amelyek különösen rezonálnak a LMBTQ+ közösség tagjaival, hiszen Roan nyíltan vállalja, hogy a nőkhöz vonzódik,
ugyanakkor szövegei univerzális módon szólnak a szerelemről és a veszteségről.
Legnépszerűbb dalai közé tartozik a Pink Pony Club, mely idén tavasszal robbant be a toplistákra, jelenleg a 13. helyen szerepel a Billboard HOT 100-as listáján és több mint 790 millióan hallgaták meg a Spotify-on. De ott van még a Femininomenon, amit Kamala Harris is felhasznált politikai kampányában, és a klubhimnusznak is beillő Hot To Go!, amelynek egyszerű koreográfiáját a Szigeten is kiszúrhatod majd.
Legsikeresebb alkotása azonban egyértelműen a 2024-ben megjelent Good Luck, Babe! című kislemez, amely többszörös platinalemez lett, több Grammy-díjat is hazavihetett érte, és 1,6 milliárd lejátszásnál jár Spotify-on. Az egyre feljebb emelkedő popsztár megfordult már rengeteg talkshowban, fellépett az MTV Video Music Awardson, a Coachellán, az idei Grammy-díjátadón és ahogy említettük, Elton Johnnal duettezett a 2025-ös Oscar-gála előtti exkluzív színpadi esten.
Olivia Rodrigo exkluzív interjúban mesél: hatalmas mérföldkőhöz érkezett
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Senkivel nem téveszthető össze
Chappell Roan nem egyszerűen extravagáns, a megjelenése performansz. Minden outfitje mintha azt kiáltaná: „Ez vagyok, és nem kérek bocsánatot érte.” Stylistjával, Genesis Webb-el egy fotózáson találkoztak, és egyből megtalálták a közös pontot: mindketten Középnyugat-Amerikában nőttek fel, távol a szórakoztatóipartól. Elmondása szerint ami Webb számára igazán kiemelkedő volt, az Roan tiszta látásmódja. „Korábban dolgoztam pár emberrel, akik sokkal nagyobbak voltak nála, és akiknek nem igazán volt véleményük. De neki volt ez a nagyon konkrét dolog, amit csinálni akart”.
Ez a konkrét dolog pedig a drag queenek és a szépségkirálynők, a horrorfilmek, a burleszk, a színház és a történelmi popdívák előtti tisztelgés. Ez nem éppen Webb személyes esztétikája, ami a sötétebb oldalra hajlik: ő inkább fekete, szaggatott ruhákat visel, és szőkíti a szemöldökét. Mindennek ellenére ketten hozták össze Roan színpadi stílusát, amit „középnyugati trashy glam”-nek neveznek, amelyet flitterek, hangsúlyos sminkek, hihetetlen fellépőruhák jellemeznek. Az énekesnő gyakran festi fehérre az arcát a színpadon, és ez sem véletlen: a szülővárosában a melegeket bohócoknak hívták olykor, ő pedig azt gondolta, „mutatok én nektek bohócot!”.
Nem véletlen hát, hogy nemcsak énekelni hívják, hanem rendre feltűnik olyan eseményeken, mint például a párizsi divathét vagy a Met-gála.
Miért fontos Chappell Roan?
Azon túl, hogy kiáll az LMBTQ+ közösség mellett, az is fontos, hogy Chappell Roan hihetetlenül őszinte, és nem hagyja, hogy megtörje vagy térdre kényszerítse a szórakoztatóipar, és úgy húzza meg a határait, hogy bárki példát vehetne róla. 2024-ben a VMA-díjátadón tett helyre egy fotóst, aki trágárságokat kiabált, később egy vörös szőnyeges eseményen pedig felismert egy másikat, aki bunkón viselkedett vele a tavalyi Grammy-díjátadón.
Közölte: „Hihetetlenül tiszteletlen voltál velem a Grammy-n, rámkiabáltál a partin, emlékszem, milyen bunkó voltál, és ezért megérdemlek egy bocsánatkérést.” Apropó Grammy: idén februárban megnyerte a Legjobb új előadónak járó Grammy-díjat, és amikor átvette a szobrot, bár remegett a keze és a hangja, rettentően izgult, mégis nem mindennapi beszédet mondott - de nem is vártunk tőle mást.
„Azt mondtam magamnak, hogy ha valaha is nyerek egy Grammy-díjat, és kiállhatok a zeneipar legbefolyásosabb emberei elé, akkor követelni fogom, hogy a művészekből dollármilliókat profitáló kiadók megélhető bért és egészségügyi ellátást biztosítsanak , különösen a fejlődő művészeknek. Olyan fiatalon szerződtem - kiskorúként szerződtem. Amikor kirúgtak, nulla munkatapasztalatom volt, és mint a legtöbb embernek, nekem is... elég nehéz volt munkát találnom a világjárványban, és [nem tudtam] megengedni magamnak a biztosítást.
Megsemmisítő volt, hogy miközben ennyire elkötelezettnek éreztem magam a művészetem iránt, úgy éreztem, hogy a rendszer ennyire elárult és dehumanizált. (...) A lemezkiadóknak értékes alkalmazottként kell kezelniük a művészeiket, akiknek megélhető bért, egészségbiztosítást és védelmet kell biztosítaniuk.”
