Daniel Craig élete legjobb alakítását nyújtja a Queerben, amit mindenkinek látnia kell

A Luca Guadagnino (Szólíts a neveden!, Challengers) rendezte Queer egy hipnotikus erejű, gyönyörű és érzéki alkotás, ami heteroszexuális nőként nézve egyfajta tanulmányútnak is tekinthető egy olyan világba, ahova egyébként nem nyerhetek betekintést.

Daniel Craig élete legjobb alakítását nyújtja a drog- és alkoholfüggő amerikai író szerepében, aki a posztháborús Mexikóvárosban keresi a megváltást, hogy kiüresedett élete újra értelmet nyerjen, miközben meg kell küzdenie a kívülállóság változatos formáival: amerikaiként élni Mexikóban, melegként egy tradicionális társadalomban, középkorúként egy olyan közegben, ahol a fiatalság a legnagyobb érték. Szenvedélyekbe és függőségekbe ágyazott mindennapjaiba a szerelem hozza el a vágyott fordulatot, de a fiatal, titokzatos szépség – aki egy leszerelt tengerészgyalogos – csak a kínjait fokozza távolságtartásával.

Egy regény szolgált a Queer alapjául

Miközben a Queer központi eleme az érzelmi hullámvasút, a fizikai lét korlátait túlhaladó kapcsolódás vágya, a köré épített korrajz, melybe a cselekmény ágyazódik, legalább annyira magával ragad. A szereplők egy túlhaladott, letűnt kor díszletei között tobzódnak, eközben Guadagnino finom eszközökkel aktualizálja a cselekményt: azt a bizonyos, villámcsapás-szerű első találkozást Mexikóváros főutcáján, az izzasztó, érzelmektől túlfűtött nyári éjszakában, egy kakasviadal kellős közepén a Nirvana Comes As You Are című dalával festi alá, ezzel egy aktuális dinamikába helyezve a szituációt (a soundtracket nemcsak emiatt érdemes meghallgatni!).

Az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy ez Guadagnino számára egy nagyon személyes alkotás, amiben a saját megéléseket ötvözi a rá jellemző forradalmi filmnyelvvel, mely egy új utat jelöl ki a queer-sztorik számára a modern filmművészetben – a művészien megkomponált, de nyers szexjelenetekkel, a nyelvezettel és a folyamatos érzelmi felfokozottsággal.

A rendező több interjúban beszélt arról, hogy ezzel a filmmel egy kamaszkori vágya teljesült. 17 évesen találkozott először William S. Burroughs Queer című befejezetlen regényével és ez az élmény mély nyomot hagyott benne, így a film megvalósítása egy olyan művészi utazás, amely hosszú éveken át dédelgetett álom volt számára. A projekt során kiemelten fontosnak tartotta, hogy a forrásmű eredeti, misztikus hangulatát és töredékességét megtartsa, miközben modern, releváns témákkal – mint a férfi identitás, a vágyak és az addikciók komplex kérdéseivel – foglalkozik.

Hangsúlyozta, hogy a Queer nem egy szimpla adaptáció; sokkal inkább egy narratív kísérlet a férfiasság újra értelmezésére. Elmondása szerint a film célja, hogy ne csak egy idealizált, maszkulin férfiképet vázoljon fel, hanem a karakter belső sebezhetőségét és konfliktusait is feltárja.

Meglepő, de tökéletes választások

A Daniel Craig által alakított főszereplő – akinek a személyisége radikálisan eltér korábbi ikonikus szerepétől, a James Bond által megtestesített, szigorúan idealizált képtől – egy olyan karakter, aki az identitáskeresés érzelmi hullámvasútján a belső konfliktusok, a vágyak és az addikciók között vergődik.

Ez a film a tökéletes példa arra, hogy nemcsak sztárokkal lehet jó filmet csinálni

Craig számára a felkínált szerep olyan kihívást és lehetőséget jelentett, amit gondolkodás nélkül elfogadott. Mint nyilatkozataiban hangsúlyozta, döntésében nem játszott irányadó szerepet az, hogy James Bond karakterével ellentétes típusú szerepet vállaljon, sokkal inkább az élmény, hogy Luca Guadagninóval dolgozhat és William S. Burroughs alteregóját testesítheti meg. Nem törte a fejét a szerep komplexitásán, az intenzív intim jeleneteken sem – egyszerűen belevetette magát a projektbe és ez az ösztönös spontaneitás a játékában is megnyilvánul.