előfizetésem
Hírlevél
„A mesterséges intelligencia még nem kreatív” - Valuska Lászlóval beszélgettünk
A mesterséges intelligencia az életünk minden területén egyre nagyobb teret kap. De vajon átveheti-e az uralmat az irodalom fölött, jogos félelem-e, hogy algoritmusok magukévá teszik kortárs költőink, íróink hangját? A Tavaszi Margó Fesztivál ezekre a kérdésekre keresi a választ, hiszen témája az irodalom és a MI kapcsolata.
Az irodalom mindig is kíváncsian fordult a technológiai változásokhoz, hiszen ezek minden esetben egzisztenciálisan érintik az embert. Az utóbbi években egyre többet beszélnek és írnak a mesterséges intelligencia és az ember viszonyáról, sok szempontból felfedezésre váró terület, miközben már most meghatározza az életünket. A Tavaszi Margó témája az irodalom és a mesterséges intelligencia, Valuska László fesztiváligazgatóval beszélgettünk.
Miért esett erre a témára a választás?
A Margót is foglalkoztatja az irodalom és MI kapcsolata, ezért három programban is a technológia és irodalom viszonyát vizsgáljuk: az egyikben Benedek Ágotát, Bíró Zsombor Aurélt és a Kovács ikreket kértük meg, hogy töltsenek időt a Google Gemini nevű programmal, és a tapasztalataikból írjanak novellát.
A Mire gondolt a költő? című műsorunkban Turai Barna vezetésével annak járunk utána, hogy egy vers- vagy dalszövegrészletet hogyan értelmez az utca embere és az MI, majd a szövegek szerzőivel, Cserihannával, Gegével, Kemény Zsófival és Kustos Júliával beszélgetünk a megfejtésekről. A hetven éves diafilm mint technikai eszköz szintén generációkra volt hatással, ebben a műsorban Halász Rita, Háy János és Lackfi János olvassák fel szövegeiket.
Kemény Zsófi: „Hiába áldozza fel magát akárki, egy tapodtat sem moccan a hatalom”
Te mit látsz, mennyire teszi rá a kezét a mesterséges intelligencia az irodalomra?
Ne ámítsuk magunkat, a könyvkiadás nagyon sok területén – és itt főleg nem a szépirodalomról beszélünk – a fordítástól a borítótervezésen át a képfeldolgozásig használják már az MI-t most is. Készültek már MI által írt regények, sőt, több olyan alkalmazás van, ami segít a tartalom- vagy szöveggyártásban is. Egyébként megkérdeztem a Google Geminit, és ezt válaszolta:
Az emberek kreativitását nem képes helyettesíteni, de a munkájukat nagyban meg tudja könnyíteni.
Irodalmi alkotásnak számít-e az, ha valaki mesterséges intelligencia segítségével ír meg egy könyvet?
A japán Rie Kudan hazája legfontosabb irodalmi elismerését, az Akutagava-díjat nyerte el regényével, aminek egy részét a Chat GPT nevű csetbottal írattatta meg. A története középpontjában a mesterséges intelligencia állt, nem is titkolta a használatát, vagyis ő az alkotói folyamat részeként, eszközként használta azt. Nehéz általánosságban válaszolni a kérdésre, el tudom képzelni, hogy egy jól kitalált koncepció részeként működtetve egy valódi író képes jól használni.
Jogos félelem-e az, hogy algoritmusok leveszik, megtanulják írók, költők írói hangját?
Ez nemcsak jogos félelem, hanem a következő időszak legfontosabb etikai problémája lesz: az egyediséget minden eszközzel védeni kell, ahogy ez a kultúrában régóta szokás. A legnépszerűbb zenei platformon már most olyan mennyiségű zenetartalmat generál az MI, hogy biztosan minden cikkolvasó akaratlanul is találkozott már vele.
Nehéz ügy, most a legendás Chihiro Szellemországban-t készítő Studio Ghibli animációs stílusát lehet könnyedén alkalmazni fotókra, videókra, sajnos mémként terjed. Az egyediből így válik tömegtermék, ami elkerülhetetlen folyamat, de nekünk, felhasználóként vagy olvasóként figyelnünk kell a kulturális értékeinkre, mert így elhasználjuk és felszámoljuk azokat.
A héten a margitszigeti Kristályban kezdődő Margón két fontos regényről is beszélgetünk, amit lehet, hogy imitálni tudna az MI, de újat alkotni nem. Mindkét regény húsz éve jelent meg: Spiró György Fogság című történelmi kalandregénye Jézus korában játszódik, Nádas Péter Párhuzamos történetek című háromkötetes műve megismételhetetlen alkotás, sok sikert az MI-nek!
Szülhet-e autentikus olvasói élményt egy MI-val megírt könyv?
Még nem olvastam mesterséges intelligenciával írt könyvet, a későbbiekben biztos találkozni fogok ilyennel, de
a mesterséges intelligencia még nem kreatív.
Vannak már ilyen próbálkozások, de azokat is húsvér alkotók programozzák. Tóth Krisztina író egyszer úgy fogalmazott, hogy a mesterséges intelligencia soha nem fogja helyettesíteni az emberi alkotást, mert abban “rejtett módon mindig benne az Isten ujja”, és azt nem lehet helyettesíteni.
A Nobel-díjas Kazuo Ishiguro nem volt optimista, amikor a technológia hatásáról beszélt, viszont szerinte a regényíró érzelmi dimenziókat kínál, amit nem tud megadni az MI. Ezekkel mélyen egyet tudok érteni.
Hogyan hat a mentális egészségre az olvasás és annak a hiánya?
A témában jártas szakemberek szerint a mentális egészség megőrzésében, a koncentráció vagy empátia fejlesztésében irtó fontos az olvasás, ahogy a kritikus vagy a nyelvi gondolkodás alakításában is, ezért összességében erősen hat az ember kommunikációs képességeire és érzelmi intelligenciájára is.
A Z generáció és a fiatalabbak főleg csak a TikTokot pörgetik, ez miként hat a mentális egészségre, és miért lenne jó, ha könyveket olvasnának?
Középiskolásokkal találkoztam egy-két hete, ahol egy diák tökéletesen összefoglalta a problémát: azért pörgeti a social médiát, mert végtelen mennyiségű tartalmat ér el, amiket nagyon gyorsan be lehet fogadni, folyamatosan termeli a dopamint, és egy idő után az algoritmus nem ereszti.
Ehhez képest az olvasást lassú folyamatnak írta le, aminél folyamatosan dolgoznia kell, mert nem készen kapja a tartalmat, hanem olvasóként neki kell létrehoznia az írott szövegből. Az olvasás aktív cselekvés, és a koncentrációs képességtől a kritikus és a nyelvi gondolkodáson át az empátia fejlesztéséig mindenben segít, ezt próbáljuk megmutatni a Sopronból, Tatabányáról vagy Újpestről érkező középiskolásoknak a Margófakt nevű programunkban.
A Margókon három-négyszáz diáknak tartunk rendhagyó irodalomórákat vendégeinkkel, hogy megmutassuk, hányféle nézőpontból közelíthetünk irodalmi témákhoz. Az olvasás versenyelőny a fiatal generációnak ebben a digitális zajban, egyben nemcsak a különböző nézőpontok és problémák megértésében segít, hanem lelassítja a folyamatos ingerekre vágyó figyelmet is.
Egy hosszabb cikket sem görgetnek végig a legtöbben. Egy könyvet mennyi ideig tartunk a kezünkben?
A rövid válaszom: amíg el nem olvassuk. A hosszabb: az olvasás nem verseny, nem kihívásokban és elért eredményekben kell gondolkozni róla, mert nem más olvasókhoz képest leszünk jobb vagy rosszabb olvasók, csak magunkhoz képest.
Kommunikációs szempontból nyilván motiváló teljesítményként gondolkozni róla, valójában értelmetlen. Tavaly majdnem egész évben vissza-visszatértem Cixin Liu A háromtest-probléma című regényfolyamához, mert úgy akartam haladni, hogy soha ne legyen vége. Majdnem sikerült is!
Mivel lehetne elérni azt, hogy a könyvolvasás a napi rutin része legyen?
Dragomán György író szerint napi fél óra olvasásnak bele kell férnie a napba, szerintem már napi tíz perccel indulva meg lehet érteni, miért jó az olvasás napi szinten, és már azzal változásokat lehet elérni. Ha valaki megnézi a telefonja statisztikáját, hogy mennyi időt töltött a képernyő előtt, majd hozzáadja a munkában számítógép előtti időt vagy az esti netflixezős órákat, akkor kijön egy szám.
A kérdésre a választ mindenki maga tudja megválaszolni: megfelelő a mentális állapotom, ha ennyi időt töltök képernyők előtt, esetleg érdemes változtatni? Évekkel ezelőtt egy könyvben olvastam, hogy nem javasolt a hálószobába bevinni a mobilt. Hülyeségnek tűnt, de kipróbáltam, és működik, amikor tartom.
Félsz vagy örülsz, hogy a mesterséges intelligencia egyre nagyobb teret hódít a divatban?
Te hány könyvet olvasol el egy év alatt?
Munkámból adódóan nagyon sok könyv megfordul a kezeim között, és a Margón most egy szerencsés nyertes is legalább ennyivel találkozhat, mert egy évre elegendő olvasnivalót lehet nyerni. Nemcsak kritikákat írok és interjúkra készülök, de idén tizenegyedik alkalommal adjuk át a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, amire nagyon sokan szoktak jelentkezni.
Egyszer majdnem elkezdtem naplózni az olvasmányaimat, de szerencsére sokkal linkebb vagyok annál, hogy megcsináljam. Bármennyire is munka számomra az olvasás, még mindig az örömöt keresem benne, és azt nem statisztikákkal szerzem meg.
