előfizetésem
Hírlevél
30 év után újra teltházzal fut Tilda Swinton filmje, és aktuálisabb, mint valaha
Újra a mozikba került Sally Potter 1992-ben bemutatott Orlando című filmje, ami ma aktuálisabb, mint valaha. Meghökkentően és előre mutatóan foglalkozik a nemi identitás és a társadalmi nemek kérdésével, melyek a 21. században, különösen az elmúlt években, a közéleti diskurzus központi témáivá váltak.
Az Orlando Virginia Woolf egyik legkedveltebb és legtöbbet elemzett regénye, amely 1928-as megjelenése óta mind irodalmi, mind feminista, mind filozófiai szempontból fontos mérföldkőnek számít. A regény stílusa játékos, költői, tele van szellemes megjegyzésekkel és társadalomkritikával. Woolf ebben a művében is a „tudatfolyam” technikát (stream of consciousness) alkalmazza, így a történet a hagyományos regényformától eltérő, időnként meglehetősen absztrakt utazás a nemiség, az idő és az identitás fogalmai között.
Ez a narratív módszer arra törekszik, hogy a szereplő gondolatait, érzéseit és tudatállapotát úgy mutassa be, mintha azok közvetlenül áramlanának a néző vagy olvasó tudatába, megpróbálva hűen tükrözni a tudat belső működését. A mű megalkotásához Laura Knight festőművész és Vita Sackville-West költő és kerttervező személyes történetei és életútja szolgáltak inspirációként. Vita Sackville-West személye különösen nagy hatással volt Woolf életére és művészetére, hiszen (bár mindketten házasságban éltek) szerelmi viszony fűzte össze őket, melyet a kor szabályai szerint nem hozhattak nyilvánosságra.
Daniel Craig élete legjobb alakítását nyújtja a Queerben, amit mindenkinek látnia kell
Woolf célja a regény megírásával a hagyományos nemi szerepek kritikai vizsgálata volt és az alkotás korának legfontosabb feminista szellemi megnyilvánulásának számít.
Szimbolikus jelentőség akkor és most
Sally Potter filmjét 1992-ben mutatták be, mely az 1928-as regény lazán vett adaptációja. Potter fő célja az volt, hogy hű maradjon a könyv szelleméhez és Woolf szándékaihoz, miközben a filmnyelvnek megfelelően átdolgozza a történetet: a filmnek meg kellett találnia a pragmatikus okokat arra, hogy a nézők elfogadják Orlando időbeli utazását és nemváltását, amit a regényben absztrakt módon kezel a szerző.
A film bemutatásának időpontjában, a világméretű AIDS járványt követően a világ új kihívásokkal nézett szembe a hagyományostól eltérő nemi beállítottság elfogadása terén: először fordult elő, hogy az álszentség és a valóság megtagadása ennyi emberéletet követelt. Ezért szimbolikus jelentőségű Quentin Crisp fellépése Erzsébet királynő szerepében, vagy a film záró dalának előadója, Jimmy Sommerville, aki angyalként jelenik meg
– mindketten a queer identitás első felvállalói közé tartoztak.
Potter választása a főszereplő tekintetében azért esett Tilda Swintonra, mert eredendően androgün jelenség és csodálatos színész, aki mind a férfi, mind a női testbeszéd ábrázolására képes, ami kulcsfontosságú volt a szerep eljátszásához. A munka során öt országban forgattak (Anglia, Hollandia, Franciaország, Oroszország, Üzbegisztán - Kunja-Urgench, ahol a Konstantinápolyban játszódó jeleneteket vették fel), ami nemcsak hangulati, hanem történelmi gazdagságot is ad a filmnek, segítve a több évszázadon és kultúrán átnyúló utazás hitelességét, melynek másik alapköve a festményszerű, önálló életet élő látványvilág és a jelmezek.
Ez a film volt Sandy Powell jelmeztervező első nagy áttörése, aki azóta a világ egyik legismertebb és legelismertebb jelmeztervezőjévé vált. Powell több alkalommal nyert Oscart és számos más rangos díjat, köztük több BAFTA-díjat. Karrierje során együtt dolgozott olyan híres rendezőkkel, mint Derek Jarman, Neil Jordan, Todd Haynes és Martin Scorsese. A film története 400 évet fog át, Powell jelmezei összetettségük, részletességük és történelmi hitelességük mellett egyedi kreativitást és bátorságot is tükröznek.
Powell a ruhák megalkotásánál a nemi szerepeket és azok változásának bemutatását helyezte középpontba, az androgün és non-konform öltözködést hangsúlyozva, tükrözve a főhős nemi identitásának átalakulását. A jelmeztervező több interjúban említette, hogy az Orlando jelmezek megtervezése és elkészítése során gyakran a közelben lévő piacokról szerzett be anyagokat, miközben kis helyen, korlátozott költségvetéssel dolgoztak, mégis látványos és hatásos ruhákat készítettek, így az Orlando látványvilága egyszerre szolgálta a történelmi hűséget és a kortárs társadalmi kérdések vizuális megjelenítését.
A most mozikba kerülő felújított, digitális kópia Sally Potter közreműködésével készült, hossza megegyezik az eredeti filmével és Tilda Swinton mellett kiváló színészeket láthatunk benne, például Lothaire Bluteau-t (Vikingek) vagy Billy Zane-t. A film zenéjét David Motionnel együttműködve a rendező, Sally Potter szerezte.
