előfizetésem
Hírlevél
Akkor vagyok elég, ha kevesebbet eszem: ilyen, amikor az étkezés önbizalomharc
Az étkezés ma már jóval több, mint puszta szükségletkielégítés. Egyre inkább önértékelésünk, testképünk és társadalmi beilleszkedésünk tükrévé is vált. A közösségi média felületein nap mint nap találkozunk tökéletesre szerkesztett testekkel, „egészséges életmódot” hirdető influenszerekkel és újabbnál újabb diétás trendekkel. De mi történik akkor, ha az evés, vagy éppen annak megvonása az önbizalom és az önérték keresésének eszközévé válik?
Cikkünkben annak járunk utána, hogyan formálják a modern étkezési trendek, a testképideálok és a közösségi média a fiatalok önértékelését, és milyen pszichológiai következményekkel járhat mindez. Kérdéseinkre Buda Christina pszichológus válaszol, aki segít mélyebben megérteni az étkezés és önbizalom közötti bonyolult kapcsolatot.
Lelki és pszichoszomatikus tünetek
Gyakran nem vesszük észre, hogy az étkezéssel kapcsolatos problémák nemcsak a tányéron jelennek meg, hanem a lélekben is. Christinától megtudtuk, hogy az étkezési problémák, például evészavarok, stresszevés vagy túlzott diétázás
nemcsak testi, hanem lelki és pszichoszomatikus tünetekben is megnyilvánulhatnak.
Lelki szinten gyakori az evéssel, testképpel vagy testsúllyal való kényszeres foglalkozás, a szorongás étkezések körül, valamint a bűntudat vagy szégyenérzet evés után. Gyakran megfigyelhető hangulatingadozás, lehangoltság, önkritika, valamint társas helyzetek, különösen étkezések kerülése. A pszichés nehézségek testi tünetekhez is vezethetnek: például emésztési panaszokhoz, fejfájáshoz, alvászavarhoz vagy fáradékonysághoz. Figyelmeztető jelek lehetnek a gyors súlyingadozás, az evés utáni hánytatás, túlzott testmozgás vagy a zugevés.
Anyák, lányok, tükrök – Így öröklődik a testképzavar generációról generációra
A közösségi média szerepe
A közösségi média mára meghatározó tényezővé vált abban, hogyan látjuk önmagunkat és mit tartunk „ideális” testképnek, de az is elgondolkodtató, hogy milyen hatással van ez a lelki egészségünkre. A pszichológus szerint a közösségi médiában gyakran idealizált, szerkesztett vagy szűrőkkel módosított testképek jelennek meg. Ezek az irreális megjelenések sokszor torz valóságérzékeléshez vezetnek: a felhasználók hajlamosak saját testüket összehasonlítani ezekkel a „tökéletesnek” látszó képekkel, ami önértékelési zavarhoz, elégedetlenséghez és testképzavarhoz vezethet.
Különösen veszélyes ez serdülőkorban, amikor az identitás és az önkép még formálódik.
A folyamatos összehasonlítás mellett a közösségi média gyakran közvetít normákat arra vonatkozóan, hogy mi számít „szépnek”, „vonzónak” vagy „egészségesnek”. Ez az elvárás sokaknál fokozott nyomást eredményez, amely akár egészségtelen fogyókúrázáshoz, túlzott edzéshez vagy evészavarok kialakulásához is hozzájárulhat.
Természetesen azonban nem csak és kizárólag negatív irányba tudja befolyásolni a testképideálok alakulását. A hatás mértéke nagyban függ attól, hogy ki, hogyan és milyen céllal használja ezeket a platformokat. “Tudatos médiahasználattal, kritikus gondolkodással és megfelelő edukációval csökkenthetőek a káros hatások” - mondja Christina.
Étkezés, mint trend
Az aktuális étkezési trendek nemcsak a fiatalok táplálkozási szokásait alakítják, hanem mélyen befolyásolják azt is, hogyan viszonyulnak a saját testükhöz. A szakember is megerősítette, hogy a fiatalabb korosztály körében jelenleg több olyan étkezési trend is hódít, amely elsőre egészségesnek tűnik, de pszichológiai szempontból veszélyeket is rejthet. Ilyenek például a „clean eating” (tiszta étkezés) vagy a glutén- és cukormentes diéták azokban az esetekben, ha nincs egészségügyi indok.
Ezek a trendek akkor válnak problémássá, ha a mögöttük húzódó motiváció nem az egészségmegőrzés, hanem a testsúly, a kinézet vagy a kontrollnak a kényszere. Ilyenkor az ételhez való viszony beszűkül, az öröm, a szabadság eltűnik az étkezésből, és helyét átveszi a szorongás, a bűntudat, illetve a merev szabályokhoz való ragaszkodás.
Emésztési problémákhoz és anyagcsere zavarokhoz vezethet, ha mindig a kedvenc kajád eszed
Ezen kívül néhány tartalomban gyakran erősen idealizált testképeket közvetítenek. Ilyenek például a „SkinnyTok” vagy a „Y2K skinny” trendek, amelyek az extrém soványságot állítják példaként a fiatalok elé. Ezek a tartalmak nem ritkán bűntudatot keltenek, szorongást váltanak ki, sőt evészavarok kialakulásához is hozzájárulhatnak. Biztosan sokak számára ismerősek még a „What I Eat in a Day” videók, ahol influencerek mutatják be napi étkezéseiket. Ezek látszólag ártalmatlanok, de sokszor túlzottan szűk étkezési normákat sugallnak, és azt az üzenetet közvetítik, hogy csak bizonyos ételek elfogadottak.
Minden az érzésekből fakad
Amikor az étkezés valaki számára állandó önkorlátozással és szigorú szabályokkal jár, nemcsak testi, hanem mély lelki folyamatokat is elindíthat. Christina véleménye szerint azok, akik tartósan korlátozzák magukat az étkezésben, náluk az esetek többségében mélyebb lelki folyamatok is meghúzódnak a háttérben. Az étkezés kontrollálása sokszor a belső bizonytalanság vagy szorongás ellensúlyozására szolgál, a szabályok betartása biztonságérzetet ad, különösen akkor, ha az illető úgy érzi, más életterületeken nincs elég befolyása.
A szigorú önfegyelem mögött gyakran áll önkritika, alacsony önértékelés és negatív testkép.
A cél nemcsak a fogyás, hanem az, hogy „elég jóvá” váljanak saját maguk és mások szemében is. Ha valaki megszegi a saját étkezési szabályait, az bűntudathoz, szégyenhez és önvádhoz vezethet. Ez az állandó kontroll és megfelelési kényszer feszültséget, szorongást, sőt társas visszahúzódást is eredményezhet. Idővel az evés már nem az öröm, hanem a stressz forrásává válik, a test természetes jelzései pedig háttérbe szorulnak. Összességében tehát az étkezési önkorlátozás mögött gyakran érzelmi nehézségek, önbizalomhiány, elszigetelődés, magány és belső bizonyítási vágy áll – nemcsak fizikai, hanem lelki síkon is.
Hosszú távú pszichológiai következményei lehetnek
Az önmagunkkal folytatott állandó belső küzdelem nemcsak kimerítő, hanem idővel mélyebb pszichológiai következményekhez is vezethet. Elsősorban fokozódhat a szorongás és a depresszió, hiszen az állandó önkritika és a kontroll kényszere kimerítő mentális terhet jelent. Emellett kialakulhat krónikus stresszállapot, amely tovább rontja a lelki egészséget. Az önértékelés gyakran egyre bizonytalanabbá válik, és a testképpel kapcsolatos elégedetlenség mélyülhet.
Az érintettek gyakran elszigetelődnek, mivel a társas kapcsolatok és a közös étkezések stresszessé válnak, ami tovább fokozza a magányosság érzését. Összességében ez a belső harc negatívan befolyásolja az életminőséget és a mentális jóllétet, ezért fontos a korai felismerés és a szakmai segítség nem csak a testi, de a lelki egészség megőrzésének a szempontjából is, hiszen ez sok esetben nem az étkezésről szól, ez csak egy eszköz a belső feszültségek enyhítésére, magyarázta el a szakértő.
„Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted” - így hatnak ránk a gyermekkori szabályok
Átformálhatóak a gondolatok
A szakember szerint az első lépés a testünkhöz és az étkezéshez kapcsolódó berögzült gondolatok átformálásában, hogy tudatosan figyeljünk rájuk, és felismerjük a negatív mintákat. Fontos, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire, és az intuíció alapján étkezzünk. Ha nehéz egyedül változtatni, érdemes szakember segítségét kérni. Így lépésről lépésre tudatosabb, szeretetteljesebb viszonyt alakíthatunk ki önmagunkkal.
„A külső kép megtévesztő lehet, és az illető maga sem mindig ismeri fel, hogy problémái vannak az étkezéssel vagy a testképével. Elsősorban érdemes figyelni arra, hogy az étkezés mennyire okoz belső konfliktust vagy stresszt. Ha valaki állandóan aggódik az evés miatt, bűntudatot érez egy-egy étkezés után, vagy úgy érzi, hogy folyamatosan küzdenie kell önmagával, az már intő jel lehet. Szintén figyelmeztető jel, ha az étkezési szokásokat túl merev szabályok vezérlik, és ezek megszegésekor erős önkritika vagy szégyenérzet jelentkezik. Ha az étkezés inkább kötelesség vagy kényszer, mint öröm, az jelezheti, hogy nem egészséges a viszony.”
A testtel kapcsolatos elégedetlenség is árulkodó: ha valaki folyamatosan kritizálja magát, állandóan változtatni szeretne a külsején, és ez komoly stresszt vagy önbizalomhiányt okoz, az is problémát jelezhet. És nem utolsósorban, ha az illető szociális helyzeteket kerüli, például elzárkózik közös étkezésektől, vagy elrejti étkezési szokásait mások elől, az szintén intő jel - fejti ki a pszichológus.
„Az egészségesebb kapcsolat kialakítása a testünkkel és az evéssel gyakran nem egyik napról a másikra történik, hanem egy fokozatos, tudatos folyamat eredménye. A tudatosság növelése, a testünk jelzéseinek figyelembe vétele, az önelfogadás gyakorlása, valamint a szakmai támogatás keresése mind segíthet abban, hogy egészségesebb kapcsolatot alakítsunk ki önmagunkkal és az étkezéssel.”
