5 lelki ok, ami hizlal, és nem is tudsz róla
Arról már több alkalommal is szó esett, milyen fizikai okokra vezethető vissza a hízás, azonban kevesebbszer kerül szóba a lelki háttér. Amellett, hogy odafigyelünk a táplálkozásunkra és a rendszeres testmozgásra, semmiképpen nem szabad elhanyagolnunk a mentális egészségünket sem - hiszen, ha nem vagyunk rendben belül, az a külsőnkre is kihat. Íme 5 lelki ok, ami összefüggésben állhat a hízással.
Ezeket láttad már?
Egy pillanatra most feledkezzünk meg arról, amikor kizárólag figyelmetlenségből táplálkozunk helytelenül, vagy éppen időszűkében vagyunk, viszont szándékunkban áll ezen változtatni. Igen, fontos a rendszeresség, a megfelelő időpontban való táplálkozás és az optimális mennyiség betartása is, azonban számos olyan lelki tényező állhat a háttérben, ami hízást eredményezhet. Amikor nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, akkor hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani az alapvető öngondoskodásra való igényünket - és ennek egyik részét a táplálkozási szokásaink teszik ki.
Amikor azért eszel, hogy befogadjanak
Egy átlagos ember akkor nyúl ételhez, amikor azt a szervezete jelzi, és pont annyit eszik, amennyi ahhoz szükséges, hogy jóllakjon. Sokan vannak azonban olyanok, akik más okokból kifolyólag esznek, vagy éppen nem esznek. Edward Abramson klinikai pszichológus, emeritus professzor és a Chico Community Hospital Eating Disorders Center korábbi igazgatója szerint naponta körülbelül 200, az étkezésünkre vonatkozó döntést hozunk meg. Tömérdek inger ér minket már csak egyetlen nap alatt is, amelyek mind-mind hatással vannak a döntéseinkre. Az egyik kedvezőtlen döntésünk az étkezésre vonatkozólag a megfelelési kényszer hatására születik meg. „Amikor a társaságon belül a többiek esznek, én is eszem, hiába nem vagyok éhes.” Ilyenkor érvényesül a “csordaszellem”, amikor azért teszünk valamit, hogy mások kedveljenek. A megfelelési kényszer mélyebb bugyraiba ásva pedig tudjuk jól: itt sajnos önbizalomhiányról van szó.
Amikor magányodban hű társad az étel
A magány a legfőbb ellenségünk. Egy kutatás megállapította, hogy a magányosság érzése, a társadalmi elszigeteltség és az egyedül élés a korai halálozás kockázati tényezője, és a halálozás valószínűsége 26% és 32% között mozog. Egyes becslések szerint a magány nagyobb kockázati tényező a korai halálozásban, mint az elhízás, és összemérhető a dohányzás kockázatával. Azok, akik a magányosság érzése miatt híznak el, fokozott veszélyben vannak. Ha akkor eszel, amikor egyedül vagy, míg társaságban tudod tartani a kereteket, illetve annak céljából eszel, hogy az egyedüllét okozta ürességet ekképpen pótold, akkor egyértelműen a magány a hízásod okozója.
Amikor a gödör mélyén vagy, és ez az egyetlen örömforrásod
A depresszió étkezésre vonatkozó hatása megkérdőjelezhetetlen, de az egyénenként változó, hogy valaki fogy, vagy éppen hízik egy depressziós epizódban. Ha nagyon nehéz időszakon mész keresztül, és észreveszed magadon, hogy sokkal többet eszel a kelleténél, az azt jelenti, hogy a benned keletkező mély fájdalmat próbálod meg enyhíteni azzal a pillanatnyi örömforrással, amit néhány finom falat nyújthat. Nem kell feltétlenül depressziósnak lenni ahhoz, hogy valaki túlegye magát, "elég" annyi is, hogy túlhajszoltság és/vagy időhiány miatt nem adódik lehetőség egyéb örömforrások megszerzésére - mint amilyen például a minőségi idő eltöltése szeretteinkkel és önmagunkkal. Ha ezeket nélkülöznünk kell az életünkből, akkor mi örömünk maradhat még? Az evés...
Amikor az ételt stresszlevezetésre használod
Örült tempó a munkában, gyerekek körüli teendők és napi feladatok végeláthatatlan sora. A folyamos ingerültség, düh, harag okozhat olyan késztetést, hogy többször és többet egyél. Egy extrém módon stresszes élethelyzet sok esetben nem teszi lehetővé, hogy adaptív módon eresszük ki a gőzt (sport, szex, meditáció), hanem sokan olyan önkárosító eszközökhöz nyúlnak, mint például az alkohol, a dohányzás és az evés. Hangsúlyozzuk: nem az általános és egészséges szintű napi stresszről beszélünk, amely pozitív hajtóerővel bír sok élethelyzetben, hanem a szélsőséges, önmarcangoló szintű stresszről. Ez bizony soha véget nem érő evési rituálékba torkollhat.
Amikor nem találod a motivációt az életedben
Azt mondják, nincs lusta ember, csak motiválatlan. Ide tartoznak azok, akik "unalom-evők", és pótcselekvésként tekintenek az evésre. Őket szokta egyébként a társadalom a leginkább elítélni, ugyanis szerintük „ezek az emberek jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak", holott akinek tényleg "jó dolga van", azaz boldog, az nem szokott destruktív lenni önmagára nézve. Aki szereti magát és ki van békülve az életével, miért tenné tönkre a szervezetét? A kérdés költői. Ha úgy érzed, hogy szomorúságodban és "unalmadban" eszel, és ha mélyen magadba nézve nem látod magad előtt a célt, akkor hidd el, nem lusta vagy, csak letértél az ösvényről. Addig is, amíg újra megtalálod a fő csapásirányt, tűzz ki magad elé kisebb célokat, akár minden napra egyet-egyet. Meglátod, az esti nasik és gyorsételek ideje hamarabb lejár majd, mint gondolnád.
Forrás: froedtert.com, psychologytoday.com, keckmedicine.org
