Soha többé nem tekintesz ugyanúgy a kávéra, ha meglátod, mit állít róla egy sztárséf

Ezt a kérdést tette fel magának Lorena Meouchi, az amerikai Vogue szerzője is, aki éveken át napi szinten fogyasztott kávét – egészen addig, amíg nem tudatosult benne, hogy a teste másként kezdett el „kommunikálni”. A története sokak számára ismerős lehet, de éppen ezért érdemes odafigyelni rá: nem csak a koffeinről szól, hanem arról is, mennyire hallgatunk a saját testünk jelzéseire.

Egy gyerekkori élményből káros szokás lett

Meouchi már 11 évesen megkóstolta az első kávéját – egy különleges pillanatként élte meg, amit a nagymamájával osztott meg. A legtöbbünk számára talán csak egy kedves gyerekkori emlék lenne, nála viszont elindított egy hosszú utat.

Az egyetemi évek alatt a kávé a túlélés eszköze lett a szemében: hosszú éjszakák, vizsgaidőszakok, korán kezdődő napok elengedhetetlen kelléke. Később, a munka világába lépve, az éhgyomorra elfogyasztott erős feketekávé már a napi rutinja része lett. Azonban évek múltán szorongás, szapora szívverés és általános nyugtalanság jelei jelentkeztek nála, vagyis egyre nehezebb volt nem észrevennie a teste reakcióit.

Egy találkozás mindent megváltoztatott

Egy inspiráló találkozás segítette őt a szemléletváltásban: Mikaela Reuben, elismert holisztikus szemléletű táplálkozási tanácsadó és sztárséf – aki olyan ismert embereknek is főzött már, mint Blake Lively vagy a dalai láma – arra biztatta, hogy figyeljen jobban a teste igényeire.

3 hónapig naponta szedtem a magnéziumot, de erre még én sem számítottam

Reuben szerint a tea nem pusztán alternatíva, hanem lehetőség is. „Nem a kávé helyettesítéséről van szó, hanem arról, hogy olyan szokásokat alakítsunk ki, amelyek támogatják a hidratáltságot, az emésztést, és összhangban vannak a testtel. A gyógynövényteák például nemcsak nyugtatnak, de gyógyhatásúak is lehetnek.”

Nem mindegy, miért iszunk kávét

Reuben saját kávéfogyasztásához is tudatossággal közelít: „Mindig megkérdezem magamtól: most azért iszom kávét, mert szükségem van rá, vagy csak menekülök valami elől?” – vallja. Ez a gondolat mélyen megérintette Meouchit is, aki felismerte, hogy reggeli kávéja inkább megszokás volt, semmint valódi támogatás. A kérdés tehát nem csupán az, hogy iszunk-e kávét – hanem az is, hogy mi a valódi motiváció mögötte.

Japán teák, nyugalom és új rutinok

Meouchi szemléletváltása nem egyik napról a másikra történt. A spanyolországi SHA Wellness Clinic vendégeként kezdett megismerkedni alternatív lehetőségekkel, köztük a japán emésztést támogató teákkal.

Különösen megszerette a daikon teát, amely japán retekből készül. Ez a koffeinmentes, emésztést segítő, magnéziumban és rostban gazdag ital nemcsak testi, de lelki szinten is nyugalmat hozott számára. Étkezések után kortyolva nemcsak a gyomra működését támogatta, hanem egyfajta lezáró, édes pillanatként is szolgált – cukor nélkül. Reggelente pedig a kukicha teára tért át, amelyet a zöldtea-növény szárából és ágaiból készítenek. Alacsony koffeintartalma miatt nem pörgeti túl az idegrendszert, viszont enyhe energiát biztosít, miközben kíméli az emésztőrendszert.

Figyeljünk a testünk jelzéseire

Lorena Meouchi végül búcsút intett a kávénak – legalábbis egy időre. És bár talált megfelelő alternatívákat, számára az igazi tanulság az volt: a test tudja, mire van szüksége – csak figyelni kell rá. A kávé évekig egyfajta üzemanyag volt számára, hogy átvészelje a mindennapok nyomását, de eljött az a pont, amikor ráébredt: valami mélyebb dolog rejlik e szokás mögött.

A története mindannyiunkat emlékeztethet arra, hogy néha a legapróbb döntések – például egy reggeli ital megváltoztatása – is komoly hatással lehetnek arra, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.