előfizetésem
Hírlevél
A mentális kimerülés új hulláma ütötte fel a fejét a harmincas nők körében
Folyamatos bizonyítás, állandó mosoly, kimeríthetetlen energia – legalábbis a felszínen. A 20-as, 30-as éveikben járó nők új kiégési hullámmal néznek szembe, amit nemcsak a munka, hanem a társadalmi elvárások, a közösségi média torz tükre és a belső önkritika is táplál. Ez már nem csak fáradtság, ez egy néma kiáltás a változásért.
Egyre több fiatal nő számol be arról, hogy már nem csupán fáradtak, hanem mentálisan teljesen kimerültek. A 20-as és 30-as éveikben járó nők körében egy újfajta kiégési hullám ütötte fel a fejét, amit nemcsak a munka, hanem a megfelelési kényszer, az állandó multitasking, a szociális elvárások és a belső nyomás is táplál. Ez már nem az a klasszikus „burnout”, amit eddig ismertünk – ez egy sokkal alattomosabb, láthatatlanabb, de annál súlyosabb jelenség.
Több, mint munkahelyi stressz: a modern kiégés összetevői
A modern nő számára a 21. század egy látszólag végtelen lehetőségekkel teli játszótér. De a szabadság illúziója alatt egy újfajta, könyörtelen elvárásrendszer húzódik meg: légy sikeres a karrieredben, ápolt a megjelenésedben, elkötelezett a barátaiddal szemben, inspiráló a közösségi médiában, támogató a családod felé, miközben dolgozz magadon, maradj pozitív, és persze, mindig fejlődj.
Ez a „mindenhol megfelelni akarás” egy olyan állandó belső zajt kelt, amit sem a hétvégi Netflix-maraton, sem egy röpke wellness hétvége nem tud elcsendesíteni. A multitasking, ami valaha az erő szimbóluma volt, ma már inkább szorító hurokká vált. Amikor a mentális kimerülés szóba kerül, sokan még mindig csak a munkahelyi stresszre gondolnak. De a mai fiatal nők kiégése nem csupán az irodai terhelés eredménye.
Ez egy komplex szövedék: társadalmi elvárások, önként vállalt, de sokszor irreális célok, anyagi bizonytalanság, párkapcsolati dilemmák, a „nincs időm magamra” ördögi köre, és a folyamatos összehasonlítgatás, amit a közösségi média minden nap újra felkínál. Mindezek együtt építik fel azt az alattomos, finom falat, amely végül elszigeteli az embert önmagától. A 20-as, 30-as éveikben járó nők gyakran érzik magukat úgy, mintha minden percben helyt kellene állniuk, mintha folyamatosan bizonyítaniuk kellene a világnak – és saját maguknak is –, hogy elég jók.
Tévhit, hogy csak a munkahely okozhatja a kiégést: ez valami nagyobb baj tünete
„A mentális kimerülés egy általánosabb állapot, ami tartós stressz, érzelmi túlterhelés és kevés pihenési lehetőség hatására alakul ki (még akkor is, ha az ember amúgy szereti, amit csinál). A kiégés (burnout) ezzel szemben specifikusan a munkahelyi, vagy szülői szerepekkel kapcsolatos érzelmi kiürülés, érdekvesztettsék és teljesítménycsökkenés. A két jelenség összefügghet, de a mentális kimerülés sokkal tágabb, és nemcsak a munkához kötődik” – emelte ki Tóth Laura pszichológus.
A torzított tükör: tökéletes élet, tökéletes válság
A közösségi média, ami eredetileg az összekapcsolódás ígéretével indult, mára sokak számára a végtelen összehasonlítás csatatere lett. Instagram-feedek, LinkedIn-bejegyzések, TikTok-videók – mindenhol mások sikerei, boldog pillanatai, tökéletes reggelijei mosolyognak vissza ránk. De ami kívülről csillogó, az belül gyakran véres verejték, szorongás és önértékelési zavar eredménye.
A társadalmi nyomás pedig úgy szövi körbe a fiatal nőket, mint egy selyemcsapda: alig látható, de annál erősebb. Nem elég, hogy önmagukban szeretnének kiteljesedni – közben a külvilág is folyamatosan diktálja az elvárásokat. Mikor érd el a diplomát? Mikor legyen karriered? Mikor alapíts családot? Mikor utazz világot? És mindezt persze sugárzó derűvel, tökéletes külsővel, sziklaszilárd önbizalommal.
A közösségi média ebben a folyamatban nemcsak tükröt tart elénk – hanem torz tükröt is. Egy kiválogatott, szerkesztett, szűrt valóságot látunk, amihez viszonyítva a saját életünk szürkébbnek, lassabbnak, vagy éppen kevésbé értékesnek tűnhet. És minél többet nézzük, annál jobban nő az a belső feszültség, ami végül mentális kimerüléshez vezet. A fiatal nők számára így a közösségi média nemcsak szórakozás vagy információforrás, hanem egy láthatatlan nyomáskamra, amelyben a tökéletesség látszatának fenntartása lassan, de biztosan felőrli az energiáikat.
„A közösségi média gyakran azt az illúziót kelti, hogy „mindenki másnak jól megy”, miközben az elvárások (pl. legyünk sikeresek, elég jók, produktívak, de közben mosolyogjunk) irreálisan magasak. Ez különösen azokat a nőket érinti, akik gyakran egyszerre próbálnak helytállni munkahelyi, kapcsolati és családi szerepekben. A társadalmi nyomás hatására sokan akkor is túlterhelik magukat, ha közben már rég elfáradtak” – tette hozzá a szakértő.
Miért nem elég a self-care, amit az Instagram mutat?
Pihenni? Csak ha megérdemled…
A modern társadalom egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben a self-care fontosságát hirdeti, közben szinte bűnnek érzi a pihenést az, aki meg meri engedni magának. A teljesítményközpontú kultúra mélyen belénk nevelte azt az üzenetet: csak akkor vagy értékes, ha hasznos vagy. Ha produktív vagy. Ha a nap végén elmondhatod, hogy valamit „letettél az asztalra”. Így történhet meg, hogy sokan akkor is feszültek maradnak egy szabadnapon, ha épp semmi dolguk nincs: mert a pihenést nem jutalomként, hanem engedélykérésként élik meg. Mintha az emberi létezés alapvető része, az energia visszanyerése is kiérdemelést követelne.
„Sokan úgy nőttek fel, hogy a teljesítményhez kötötték az értéküket - ebből is fakadhat az a belső hiedelem, hogy „csak akkor leszek elég jó, ha 110%-ot teszek”. A pihenéshez fűződő bűntudat leküzdéséhez fontos újraértelmezni a pihenést nem mint „semmittevést”, hanem mint aktív önmagunkkal való törődést. A saját magunk felé tanúsított türelem és együttérzés gyakorlása segíthet abban, hogy megengedjük magunknak ezt” – magyarázta a szakértő.
Sajnos a mai rohanó, információval és elvárásokkal teli világban gyakran szorongunk vagy nyugtalanok vagyunk. A pszichológus elmondása szerint ez egyfajta üzenet a testünktől, hogy túl sok az inger, a terhelés. Akkor válik problémává, ha ez az állapot tartóssá válik, ha nehezíti az alvást, a döntéshozatalt vagy az emberi kapcsolatokat, és ha már egyáltalán nem tudunk feltöltődni. Ilyenkor fontos lehet szakemberhez vagy egy szeretett személyhez fordulni támogatásért.
Ha nem állunk meg, ha nem tanulunk meg újra pihenni, érezni és önmagunkat választani – ki fogja helyettünk megállítani ezt az őrült körforgást? És mikor lesz végre elég az magunknak, akik már most vagyunk?
