Mit veszíthetünk és mit nyerhetünk az MI térnyerésével a mindennapokban?

A digitális világ virágkorát éljük, amelynek velejárója, hogy egyre több olyan műszaki eszköz könnyíti meg mindennapjainkat, amelyeket húsz éve el sem tudtunk volna képzelni. Rohamos sebességgel kerülnek be otthonunkba a mesterséges intelligencia (AI) által vezérelt eszközök, amelyeknek ugyan felhasználói vagyunk, de ennél többet nem igazán tudunk róluk. Sokakban merült már fel a félelem, hogy az újabb és újabb eszközök térnyerése kiszoríthatja az emberi munkaerőt egyes iparágakból, sőt az AI által vezérelt rendszerektől egyes emberek a mai napig idegenkednek.

Mit veszíthetünk, és mit adhat az AI térnyerése? Nézzük a pro és kontra oldalakat.

Az ember társas lény

A hétköznapi életben nem minden esetben tudatosul, de érzelmileg egymásra vagyunk utalva. Ki vagyunk téve a másik ember cselekedeteinek, amely érzelmi stabilitásunkra is nagy hatással van. Az ember az a különleges faj az élővilágban, aki mindig rá lesz utalva a közösségi létre. Ez akkor sem változik, ha a modern kor technológiai vívmányai megkönnyítik az életünket.

Mióta az ember létezik, az emberiség közösen, közösségben éli az életét. Ennek az alapja a kölcsönös, egymásba vetett bizalom. Cselekedeteinknek következményei vannak, amiért mi magunk vagyunk felelősek, érzelmi szinten is. Amikor egy pénztáros egy bankban elront valamit egy átutalásnál, akkor egy konkrét személy ellen keletkeznek bennünk rossz érzések. Ha az a pénztáros ezt a hibát kijavítja, akkor is egy konkrét személy lesz az, aki ezt a hibát a kezében tartja.

Ennek megfelelően át tudjuk élni érzelmileg, hogy függünk egy másik embertől, hiszen egy felelősségfelvállalással, vagy azzal, hogy elnézést kér tőlünk, azonnal fel tudja oldani a bennünk keletkezett feszültséget.

Filozofikus thriller Nicole Kidman új filmje, ami mindenkit gondolkodásra késztet

Mindannyian számos olyan technikai eszközzel rendelkezünk, amelyekre rá vagyunk utalva a mindennapokban. Azonban a technikai eszközök sem száz százalékosak. Sokan a telefonunk ébresztőjére kelnek fel reggelente, valamint a bérletüket is a telefonjukon tárolják digitálisan. Az autók asszisztens szolgáltatása is a telefonhoz köthető, így folyamatosan függünk a telefonunktól. Amikor azonban egy telefon lefagy, vagy hibaüzenetet jelez, akkor ugyanolyan hatalmas feszültség keletkezik bennünk, mintha egy embertársunkra haragudnánk.

Egy eszköz esetében a kívülállóság érzését kelti bennünk, amikor hiba lép fel a rendszerben, és nem működik valami az elvárt módon. Egy telefonhoz nem tudunk egyértelműen kapcsolódni. Egy ember esetében megvan az az érzelmileg befogadó tér, amivel a másik ember ránk néz, meghallgat, és reflektál arra, amit mondunk, nemcsak kognitív, hanem érzelmi szinten is.

Egy applikáció azonban a mi érzéseinkkel nem fog tudni kooperálni.

A mesterséges intelligencia sci-fi filmek megjelenítései folyamatosan próbálják emberszerűre szabni a jövőben megjelenő gépeket. Azonban nem kell feltétlenül az irreális világokra gondolnunk, hiszen egy GPS vagy egy Alexa is emberi hangon szólalnak meg. Sőt, ki is választhatjuk, hogy milyen hangot tartunk szimpatikusnak. A fejlesztők egyre inkább próbálnak előrukkolni újabb és újabb eszközökkel, amelyek belépnek életünkbe, és megszeretjük őket, mert hasznosak, vagyis segítenek nekünk. De ők mégsem emberi lények.

Egy eszköz érzelmi intelligenciája, és az emberre való ráhangolódása korlátozott és véges. Az első pillanattól tudjuk, hogy nem fogja tudni úgy átérezni a helyzetünket, mint egy másik emberi lény. Egy emberi lény jelenlétével nem maradunk egyedül egy adott helyzetben, hiszen egy megfelelően szocializálódott ember tudja értelmezni az érzelmi állapotunkat, aminek köszönhetően nem lép fel az egyedüllét, és a magunkra hagyás érzése bennünk. Ezt az élményt egy gép vagy egy program nem fogja tudni nekünk megadni.

Technológiai újítások és a közösségi létezés élménye

Egyes iparágak, mint például a mezőgazdaság, hatalmas fejlődésen mennek keresztül. A gépi munkaerő egyre nagyobb térnyerése ezen a területen idővel teljes mértékben kiszoríthatja az emberi munkaerőt. Ennek megfelelően jogos a félelem, miszerint egy szedőrobot például többek munkáját és megélhetését veszélyezteti.

A társadalmi szegregációt is erősíteni fogja, hogyha már nem találkozunk kofával a piacon, és nem tudunk majd elbeszélgetni vele, mert belép kettőnk közé egy gép. Száz-százötven év múlva már egy teljesen elszigetelt világban élhetünk majd, ha a gépek eltörölhetik ezeket a kapcsolatokat. A közösségi létezés élménye, amely által a társadalom működik, el fog kezdeni kikopni az életünkből és a világunkból.

Kommunikációs szinteken már régen belépett az életünkbe az AI. Pillanatok alatt elérhetünk valakit a világ másik felén, akár az utcán sétálva, vagy egy vonaton ülve is. Nem is kell magunkat megerőltetni, hiszen nem kell kedvesen, vagy intelligensen beleszólnunk a telefonba. Egy telefonos chat alkalmazáson történő beszélgetés azonban már régen nem közvetíti azt a színvonalat, amelyet egy személyes találkozás megkövetelne.

Jobban élünk, mint valaha, mégis elégedetlenkedünk - miért?

Az AI életszerű helyzeteket tud generálni a fejlettsége révén, így a rutinszerű feladatokból teljesen kiszoríthatja a jövőben az embert. Ennek megfelelően az egyéni fejlődési irány, és annak dinamikája is meg fog változni. Speciálisabb képességekre lesz majd szükség, és azokat nem is kell majd széles körben használni. Az emberek meg fogják kérdőjelezni, hogy ők mire jók, így eltűnhet számukra az élet értelme. Emellett

egyeseknek sokkal rosszabb lehetőségei lesznek az életben való boldogulásra az AI térnyerésének köszönhetően.

Bizalom

Ugyan egy Bádogember típusú robotot is megszeretett a közönség, egy emberi arccal rendelkező robot képes teljes mértékben elnyerni a bizalmunkat, elég, ha Alex Garland Ex Machina című filmjére gondolunk.