előfizetésem
Hírlevél
Lehetséges ma még képernyők nélkül gyereket nevelni vagy ne is próbálkozzunk?
Az utóbbi évtizedekben a mobiltelefonok, a tabletek, a televízió, valamint a laptop a mindennapjaink részévé váltak. Míg a 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején még újdonságnak számítottak, és nem is voltak ennyire fejlettek ahhoz, hogy a gyerekek túlzottan sok időt töltsenek előttük, addig manapság már nehéz úgy gyereket nevelni, hogy elkerüljük a különféle készülékek használatát.
Számos szülő gondolkodik el azon, hogy vajon lehetséges-e úgy gyermeket nevelni, hogy semmilyen digitális eszközt nem adunk a keze ügyébe. A képernyőmentes gyermekkor ideálja nem csak nosztalgia kérdése, hiszen egyre inkább egyfajta társadalmi vitát generál, hiszen köztudott, hogy a túlzottan sok képernyőhasználat rossz hatással lehet a fiatalokra.
A képernyőidő hatásai
Számos tanulmány figyelmeztet arra, hogy a médiahasználat akadályozhatja a kognitív, a nyelvi, illetve a társas-érzelmi fejlődést, ugyanakkor már az is kiderült, hogy a képernyőhasználatnak lehetnek pozitív tulajdonságai, persze csak akkor, ha tudatosan, és a megfelelő kontextusban vesszük igénybe az eszközöket. Az American Pediatric Society javaslata szerint egy 2-5 éves gyermek számára maximum napi egy óra engedélyezett, előtte viszont semmilyen képernyő nem javasolt a kicsik életében.
Más kérdés, hogy vajon létezik-e még képernyőmentes gyermekkor. Egyre több szülő vallja azt, hogy a gyereke bizony elfoglalja magát a kertben, épít, fest, és amikor nincs képernyő, akkor előtérbe kerülnek a régi, egyszerű játékok. Az első napokban lehetséges, hogy unatkozni fognak, azonban ha már a kezdetekkor ehhez szoktatjuk őket, akkor hihetetlen kreatív ötletekkel jönnek majd elő.
Ilyen hatással van a képernyő a gyerekekre
Gondoljunk csak bele, hogy amikor mi kicsik voltuk, mivel és hogyan foglaltuk le magunkat. Bár, amikor én óvodás voltam, akkor a nappaliban már akadt egy televízió, amit bárki nézhetett itthon, valahogy engem sosem nyűgözött le különösen, annál azért mozgékonyabb voltam. Általában, ha nem a többiekkel bandáztam az utcában, akkor egyedül találtam fel magam, és építettem hóembert télen, másztam fel a fa tetejére gyümölcsöt enni nyáron, mert az olyan jó buli volt. Emellett, ha esett, esetleg már hidegre fordult az időjárás, akkor odabent kreatívkodtam. Nem emlékszem, hogy bármikor is unatkoztam volna. Sőt!
Manapság is vannak olyan szülők, akik szerint nem probléma a képernyőhasználat, a lényeg sokkal inkább az egyensúlyon van. Hiszen, ha eltiltjuk a gyerekeket ezektől az eszközöktől, nem elég, hogy nem tanulják meg használni, hátrányba kerülnek a kortársaikkal szemben, jobban is fogják akarni nyomkodni a gépet és a telefont, mert meg lett nekik tiltva. Felmérések szerint a szülők közel háromnegyede gondolja úgy, hogy ennek ellenére a gyermekeinknek jót tenne egy digitális detox. Az óvodások esetében a felnőtt lakosság 68 százaléka szintén támogatná ezt az elképzelést.
Offline elfoglaltságok
A képernyőmentes környezetben több szülő is rámutatott arra, hogy a kreatív időtöltésnek bizony számos előnye van. Sok gyerkőc ugyanis elkezd rajzolni, gyurmázni, társasjátékozni, majd mehet a kerti szekció, a szabadtéri szórakozás, a séta, a túrázás, a parkban való játék, valamint a közös családi programok. A „slow parenting” filozófiája azt hangsúlyozza, hogy a gyerekeknek hagyni kell időt, hogy felfedezhessék a világot, magukat, a kreativitásukat, hiszen ha mindig a telefont vagy a tabletet nyomkodják, akkor
nem jut idejük arra, hogy az agyuk ilyen tevékenységek után érdeklődjön.
Nem kell őket mindig irányítani, hagyjuk, hogy unatkozzanak, hiszen az unalomnak is megvannak a maga előnyei. De, ha már mindenképpen “muszáj” valamilyen készüléket a kezükbe adni, akkor inkább azt kell nekik megtanítani, hogyan használják helyesen. Dr. Rachel Kowert, digitális játékpszichológus szerint a gyerekek esetében nemcsak az időtartam számít, hanem a képernyőn eltöltött idő minősége is. „Azt javaslom, hogy a szülők fektessenek hangsúlyt arra, hogy legyen aktív a digitális tevékenység, mint a tanulást segítő applikációk, az alkotás, a videóhívás, és használjuk fel a képernyő nélküli időt arra, hogy élményekkel gazdagítsuk a gyermekeket.”
A gyerek szorongása legtöbbször a csapongó szülők és a digitális világ hibája
A „3-6-9-12” szabály
Serge Tisseron még a 2000-es évek elején dolgozta ki „3-6-9-12” szabályrendszert. A francia pszichoanalitikus és gyermekvédő által megalkotott szemlélet szerint 3 éves kor alatt semmilyen képernyő nem javasolt, 6 éves korig ne legyen játékkonzol, 9 éves kor előtt ne engedjük az internet elé, míg 12 éves korig ne legyen semmilyen közösségi média fiókja a gyermeknek. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy inkább használjuk közösen a velük ezeket a készülékeket, és lehetőleg tanítsuk meg őket időben a digitális kultúra alapjaira.
Eszter 38 éves, két gyermek boldog édesanyja, és bár korábban előszeretettel adott a kicsiknek telefont vagy tabletet, ma már nem teszi. „Egy ideje, amikor kirándulni megyünk, esetleg a játszótéren vagyunk, akkor nem viszünk semmit magunkkal a parkba, sem telefont, sem tabletet. Az első nap mindenki szinte bénultan ült, de már második nap nekiláttak felfedezni a helyet, a fűben bújócskáztak, bunkert kerestek, építettek maguknak. A fiam három hét alatt megtanult türelmesen várni, sokszor nem is unatkozva ült a padon, hanem azon gondolkodott, hogy mit tudna kitalálni, amivel még sosem játszott. Ez korábban elképzelhetetlen volt.”
A probléma talán nem is ez, hanem az, amikor a szülő maga is rengeteget használja a képernyőt, mindegy, hogy szabadidejében vagy a munkája miatt. Balázs egyedül neveli a fiát, és meg is küzd ezzel a problémával. „A munkám miatt gyakran töltök időt a képernyő előtt. Fontosnak tartom azonban, hogy a gyerek ne vegye át ezt a szokást. Igyekszem akkor használni a laptopot és a telefont, amikor nincs velem, bár ez sokszor kivitelezhetetlen. Próbálom rávezetni, hogy ezt apa csak azért csinálja, mert ebből él meg, nem azért, mert ezen nézi a meséket. Sokat járunk kirándulni, esténként pedig inkább olvasok neki, így látja azt, hogy nem csak a készülékek körül forog a világ.”
Bármennyire is megszokott lett számunkra, hogy folyton egy vibráló képernyőt nézünk, ettől ez még nem normális a testünk számára
Lehetnek-e még képernyő nélküli napok a 21. században?
Több kutatás is bebizonyította már, hogy az offline időszakok, amikor a gyermek nem csupán nem használ telefont vagy tabletet, hanem számára aktív, kreatív, társas élményekben vesz részt, annak számos előnyei lehetnek. Kiderült például az is, hogy a túlzottan korai tévénézés nyelvi késleltetéshez vezethetnek. Mivel ráadásul a sok képernyőhasználat miatt a kicsik több szelfit látnak, mint valódi arcokat, így lassabban tanulják meg az interakciókat, az érzelmek arcon való kifejezését.
Más kérdés, hogyan oldhatjuk meg a problémát. A legjobb, ha szülőként csökkentjük ezeket az ingerforrásokat, támogatjuk őket a közös játékban, beszélgetésben, mozgásban, hiszen ezek a hagyományos tevékenységek fontosak az érzelmi intelligencia, a kreativitás, valamint a társas készségek fejlődéséhez. Anna például próbálja megtanítani a gyerekeinek a digitális eszközök használatát, hiszen ezeket az iskolában már nem csak informatika órán veszik elő, de igyekszik mindennap beiktatni egy közös órát velük, amikor senki nem használ semmilyen készüléket.
Helyette van közös társasjáték, olvasás, kreatívkodás, esetleg játék a szabadban, ami nem csak a kicsiknek jön jól, hanem elmondása szerint nekik, szülőknek is. Szinte teljesen elfelejtik az aznapi problémákat, a stresszt, csak arra koncentrálnak, hogy együtt legyen a család.
Mit tehetünk tehát szülőként az offline időtöltés érdekében?
Mindenekelőtt határhúzásra van szükség, arra, hogy átadjunk a fiataloknak egy mintát, amiből merítkezhetnek. Jelöljünk ki olyan időszakokat, amikor senki nem használ otthon telefont, tabletet, televíziót, és tartsuk is be őket. Mindegy, hogy ez egy óra, 30 perc, a lényeg, hogy mindig legyen egy kis idő a napunkban, amikor egymásra figyelünk, nem arra, hogy mi történik a nagyvilágban. Emellett hasznos lehet az offline alternatívák megteremtése is, mint a kreatív tevékenységek, a szabadtéri játékok, a családi programok megszervezése. Mozduljunk ki, menjünk el a parkba, egy közeli tóhoz sétálni, az erdőbe a kutyával, illetve hagyjunk időt az unalomra, hiszen ebből születnek meg a kreatív gondolatok, ötletek.
Lassan többet telefonozunk, mint amennyit alszunk: a képernyőhasználat is addikciónak számít
Fontos megemlíteni, hogy nem a tiltás lesz a megoldás, hanem a tudatosság. Amennyiben a gyermek valamilyen eszközt használ, legyen az tanulási, alkotási vagy kommunikációs cél, magyarázzuk el neki, hogy a végtelen görgetés nem viszi őt előrébb. Beszéljünk velük nyíltan arról, hogy miért és hogyan használjuk manapság a technológiát, ezáltal fejlődik a digitális műveltsége, az önszabályozó képessége. Az tehát biztos, hogy még a 21. században is van lehetőség offline gyereket nevelni,
de ebben nagyon következetesnek és kreatívnak kell lenni.
Nem megoldás, hogy a kezébe nyomunk egy telefont, hogy ne unatkozzon, hiszen ezzel megfosztjuk attól, hogy talpraesetté váljon, hogy egyedül is képes legyen megoldani a problémáit. A technológia viszont nem ellenség, de soha nem is fogja kiváltani az élő interakciót, a beszélgetéseket, a közös élményeket, a játékot. A szülők szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a kicsik megkapják a stabil offline teret, de közben képesek elboldogulni a digitális világban. A képernyőmentes napok viszont lehetőséget adnak arra, hogy fejlődjön a kreativitásuk, a szociális készségeik, az érzelmi intelligenciájuk.
