előfizetésem
Hírlevél
Stílus, tudatosság, DAIGE: A fenntartható divat magyar útja
Hogyan lehet egy divatmárkát úgy építeni, hogy az egyszerre legyen megkapóan stílusos, jól működő és fenntartható? A hazai DAIGE márka esetében ez nem csupán esztétikai vagy üzleti kérdés, hanem tudatos vállalás is – az anyagválasztástól a gyártási folyamatokon át egészen a slow fashion szemléletig. A legújabb DAIGE drop lookbook fotózásán jártunk, ahol a márka tervezőjével, Tóth Melindával beszélgettünk arról, hogy milyen kihívásokkal jár a fenntarthatóság felé vezető út, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a piaci elvárások és az etikus működés között, illetve mi az, amit vásárlói oldalról tehetünk egy pozitívabb jövő érdekében?
Kezdetek
A DAIGE az a magyar márka, amelynél szinte bármely generáció tagja talál kedvére valót: játékos, edgy darabok képezik a kollekciókat, klasszikusokkal keverve. Ahogy a személyiségünk is folyamatosan csiszolódik, úgy ideális esetben a brandek is komoly karakterfejlődésen mennek keresztül, mire valóban megtalálják önmagukat.
De vajon milyen vízióval indult a DAIGE? „2013-ban alapítottam a márkát, még diákként. Akkor még sejtésem sem volt, mibe vágom a fejszémet. A vízióm az volt, hogy cool, utcai, hordható darabokat készítsünk, magyar tervezésű és gyártású alternatívát kínálva azoknak, akik egyedit szeretnének viselni a mindennapokban” – meséli Melinda.
Lépésről lépésre a fenntarthatóság felé
A kiteljesedés persze nem csak az idő természetes múlásával jön el, komoly döntések, kemény munka és tapasztalatszerzés eredménye is. A fenntarthatóság ma már alapvető elvárás, amelyre minden márkának törekednie kell. Nem csupán környezetvédelmi vagy etikai megfontolásból, hanem marketingszempontból is. A környezettudatosság felé vezető út hosszú, mind egyéni, mind kollektív szinten, mind a divatmárkák szempontjából, de minden kis lépés számít.
A DAIGE legújabb kollekciója csupa szín és szenvedély:
És hogy hol tart jelenleg a DAIGE ezen az úton? A fenntarthatóság számukra leginkább az anyagokkal való kísérletezést, a ruhakészítési megoldások tökéletesítését, illetve a lassú divat felé való haladást jelenti. „Legtöbbet az anyagválasztással kísérleteztem, illetve a gyártási folyamatok optimalizálásával. Mindig is nagy álmom volt egy saját stúdió - ez nagyon fontos pillére lett a brandnek és a lokális működés megvalósulásának” – teszi hozzá az alapító-tervező.
Játszótér a parkolóház tetején - Mitől olyan jó Koppenhágában élni?
Locally made with love
A helyi gyártás a fenntarthatóság egyik alapköve, hiszen lehetővé teszi a márkák számára, hogy jobban ellenőrizzék termelési folyamataikat, ezáltal még fenntarthatóbban tudnak működni. A helyben készült termékek szállítási terhei jóval kisebbek, ez csökkenti a károsanyag-kibocsátást. Ne legyenek illúzióink; ahogy Pölz Klaudia kitér rá, természetesen így sem kerülhető el teljesen, hogy egy adott ruhadarab (egyes) elemei ne legyenek utaztatva, bár ez a tény nem gyengíti a szempont fontosságát.
„Büszkék vagyunk arra, hogy nem halmozunk fel előre stockot, csapatunkban profi szabászok és varrónők készítik el a rendeléseket. A folyamat persze emiatt lassabb, de talán jobban is becsülik a vásárlóink a darabjainkat, hiszen tudják, hogy azok kifejezetten nekik készülnek” – emeli ki Melinda.
A rendelésre készített darabok nemcsak a túltermelést segítenek elkerülni, hanem szorosabb érzelmi kötődést is kialakíthatnak a vásárlókban. Napjainkban egyre erősebben vágyunk a kapcsolódásra, mert általánosságban kijelenthető, hogy egyre kevesebb jut belőle. Ennek okán egyre nagyobb értéket tulajdonítunk a valódi, nosztalgikus és lassú termékeknek – kézzel készített kerámia étkészlet, bakelit lemezek, kézműves termelői piacok…
Ki ne vágyna egy olyan ruhadarabra, amit gondosan, kizárólag neki készítettek? Egy ilyen szerzeményre lelkiismeretesebben vigyázunk, jobban szeretjük és tudatosabban választjuk ki – mindez növeli a ruhadarab kihasználtságát és élettartamát. Önmagában a helyi gyártás nem garancia a tartósságra, jó minőségre, azonban nagyobb eséllyel biztosíthat magasabb színvonalú termékeket, hiszen a tömeggyártásra épülő vállalatok gyakran feláldozzák ezeket a szempontokat a gyorsaság és az alacsony előállítási költségek érdekében.
Gondoljunk csak a Shein tempójára, amely ultra fast fashion vállalatként (alsó hangon) napi szinten több ezer új terméket kínál a fogyasztóknak. Nem is kérdés, hogy ez a ritmus elfogadható minőségben, megfelelő körülmények között egyszerűen nem megvalósítható. A szabászok, varrók korrekt díjazása és munkakörülményei szintén megkerülhetetlen szempontok. Ahogy Maxine Bedat fenntarthatósági szakértő, a divatipar etikai és környezeti hatásait kutató szakember egy korábbi Deutsche Welle riportban megfogalmazta: „Nincs ebben semmi mágia.
Olcsó terméket csak úgy kaphatsz, ha nem fizetsz a dolgozóknak és semmibe veszed a környezetvédelmi előírást.
Vagyis, ha gyanúsan olcsó termékkel találkozunk, érdemes hátralépni kettőt és elgondolkozni – valóban szükségünk van az adott ruhadarabra, ki tudjuk használni, fogjuk-e viselni, vagy csak elöntött minket a vissza nem térő ajánlat mámora?
Az endometriózis diagnózisa Magyarországon és Európában is késedelmes, de nem mindegy, hány évig kell rá várni
Növekvő árérzékenység
Egy márkának csupán az önfenntartásért is rengeteg tényezőt figyelembe kell vennie, többek között a vásárlók folyamatosan változó, de éppen aktuális igényeit: „A magyar piac továbbra is árérzékeny, sőt, talán most még jobban, mint az előző években. Ezért nehéz például drágább fenntartható alapanyagokat használni mindenhez. Azt látom, hogy a vásárlóink nem ezért szeretik elsősorban a márkát, inkább ez egy plusz, aminek örülnek és értékelik” – ecseteli Melinda.
Lehetnek egy márkának nagyratörő zöld víziói, hiába, ha a piac nem tudja lekövetni az ezzel járó feltételeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy ürügyet találva kényelmesen hátradőlhetnek, de érdemes rálátni a tervezői oldal kihívásaira is. A PwC-DKSZ idén februárban publikált, legfrissebb Digitális Kereskedelmi Körképe rámutat a hazai piac komoly árérzékenységére: a magyar e-kereskedelmi forgalom növekedését már az import hajtja, amit elsősorban - a Sheinnel összecsengő, félelmetesen alacsony árairól ismert - Temu dominál.
A PwC-DKSZ riport alábbi eredményei szintén jól mutatják, hogy az árérzékenység milyen mértékben befolyásolja a hazai vásárlási szokásokat, különösen a fiatalabbak körében: „…az online vásárlók egyharmadának (34%), a 18-29 éves korosztály csaknem felének (47%) ott van a Temu applikációja a telefonján. 77% az olcsóbb, kedvezőbb árak miatt vásárolt innen…”
Az újrahasznosítás problémája
Kíváncsiak voltunk, a DAIGE milyen anyagokat részesít előnyben, esetleg akad-e olyan, amiről tudatosan lemondtak akár a fentebb említett árérzékenység miatt. „Ha van rá lehetőség, akkor természetes alapanyagokat vagy újrahasznosítottakat alkalmazunk, de sajnos még mindig nincs annyira sok opció a DAIGE árkategóriájában, illetve sokszor a színekkel vagy a minőséggel is probléma van. Sajnos volt olyan tapasztalatunk, hogy az újrahasznosított alapanyag hamarabb tönkrement” – magyarázza Melinda.
Ami a textil-újrahasznosítást illeti, az SFF cikke alaposan körülírja, hogy a minőség és az újrahasznosíthatóság gyakran egymásnak ellentmondó célok. A legtartósabb termékek előállításához használt anyagokat sok esetben nehéz – néha lehetetlen – szétszedni, majd újrahasznosítani, ez indokolhatja például Melindáék tapasztalatát.
Így ezek a darabok kieshetnek a divatipar káros hatásaira megoldásként kínált körforgásos gazdasági modellből, de kiváló minőségüknek köszönhetően az élettartamuk számottevően hosszabb. A darabok tartóssága nem csak fizikai, érzelmi síkon is mérhető: fontos, hogy a termék hosszú távon is releváns és vonzó maradjon a vásárló számára, így a fentebb már említett emocionális kötelék kialakítása igen fontos szerepet játszik.
A sárga a legmegosztóbb, a kék az örök kedvenc: ruháid színének rejtett üzenetei - beszélgetés Mengyán Eszterrel
Tudatos döntések
Melinda elárulta, hogy számukra a tudatos divat az átgondolt döntéseket, megfontolt vásárlást jelenti. Hogy mit tanácsolna a Glamour+ olvasóknak egy fenntarthatóbb ruhatár kialakításáért? „Vegyenek több használt darabot és invesztáljanak hazai termékekbe is, amikor megtehetik! Minden fast fashion vásárlás előtt nyissák ki a szekrényt otthon és készítsenek egy listát, hogy valóban mire van szükségük, hogy jól ki tudják használni és kombinálni, amit megvesznek. Én is így szoktam.”
Ideális esetben a kamrában, hűtőben sem halmozzuk a végtelenségig az élelmiszert; azt vesszük meg, amit el is tudunk majd használni, fogyasztani. Miért ne indulnánk a ruhavásárlásra is egy bevásárlólistával? Melinda tippje kézenfekvő és látszólag kis dolog, de nagy jelentősége lehet.
A fenntarthatóság nem egy végpont, hanem egy folyamatos út, ahol minden döntés számít – legyen szó a tervezési folyamatról, a vásárlói szokásokról vagy éppen a piac kihívásairól. A DAIGE példája is jól mutatja, hogy a zöldebb divat nem egy elérhetetlen luxus, hanem egy olyan szemléletmód, amely kreativitást, rugalmasságot és tudatosságot igényel mind a márkák, mind a fogyasztók részéről.
Bár a fenntartható alternatívák olykor kompromisszumokkal járnak, hosszú távon mégis egy élhetőbb jövőhöz járulnak hozzá. Ha szeretnénk támogatni ezt az irányt, nem kell minden fast fashion darabot azonnal lecserélnünk – elég, ha vásárlásaink előtt egy pillanatra megállunk, elgondolkozunk, és tudatosan választunk. Mert a legzöldebb ruhadarab mindig az, amelyet valóban szeretünk, hordunk és megbecsülünk.