előfizetésem
Hírlevél
Miért nem elég a self-care, amit az Instagram mutat?
Az öngondoskodás a huszonegyedik században egyre inkább strukturált tevékenységgé vált, amely az egyéni jóllét elősegítésén túl gyakran társadalmi elvárásként is megjelenik, különösen a nők esetében. Bár az önmagunkról való gondoskodás szükségességét számos forrás hangsúlyozza, például a repülésbiztonsági tájékoztatásban szereplő oxigénmaszkra vonatkozó analógia formájában, a mindennapi gyakorlatban ennek következetes megvalósítása sokszor nehézségekbe ütközik.
Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az öngondoskodás fogalma és gyakorlata eredetileg más társadalmi és kulturális kontextusból származik, és eltérő célokat szolgált, mint a napjainkban népszerűsített self-care megközelítések.
Self-care, mint egy jóléti társadalom alapja
Ugyan ma már az öngondoskodás egy népszerű kifejezés – kifejezetten a covid időszakában kapott kiemelt figyelmet –, az Instagramon több mint kilencvenhárom millió hashtag alatt használták már. Azonban a magunkra való odafigyelés nem volt mindig ennyire egyértelmű. Egy orvosi mozgalom hívta életre még az 1950-es években Amerikában. A hangsúly a mentális egészség fontosságán volt elsősorban, melynek jelentőségét felismerték, innen nőtte ki magát egy polgárjogi mozgalommá.
Tenki Dalma: Világ életemben Vízöntőnek hittem magam - a színésznő asztrológiai képletét Nagy Katica elemzi
Az orvosi mozgalom onnan indult ki, hogy megváltozott az orvos–páciens viszony, és előtérbe került az egyén fontossága, valamint aktív részvétele a kezelés során. Az orvosok felismerték, mennyire fontos a beteg hozzájárulása a gyógyulási folyamathoz, így az olyan elemek, mint a helyes és megfelelő táplálkozás, valamint a rendszeres mozgás beépítése a mindennapokba, az orvostudománynak köszönhető. Hamarosan az orvostudományban széles körben elismert lett az öngondoskodás ezen formáinak beemelése a gyakorlatba.
Mindössze tíz év elteltével, az 1960-as években az egyik radikális afroamerikai mozgalom (Fekete Párduc – Black Panther Movement) kisajátította, radikalizálta és átalakította az öngondoskodás kifejezését „collective self-care”, azaz közösségi törődéssé. Az elképzelés szerint az öngondoskodás az alapja annak, hogy a nők, feketék és marginalizálódott csoportok egyenjogúságért harcoljanak, majd ezt követően aktívan tudjanak hozzájárulni a társadalomhoz.
A felhívás célja a mozgalom tagjai között az volt, hogy maradjanak aktívak és egészségesek, hogy minél jobban tudják szolgálni a mozgalom érdekeit. Értékteremtő volt, és támogatta az aktivizmust. Az 1970-es évekre az öngondoskodás fogalma egybeolvadt az egyenjogúsági mozgalmakkal, hiszen alapvetően fontossá vált az egészség megtartása hosszú távon a mozgalmak szempontjából.
Az 1980-as években Audre Lorde – aki maga is afroamerikai, LMBTQ-aktivista volt – továbbvitte az öngondoskodás fogalmát, amikor 1988-ban ezt írta: „A magam utáni gondoskodás nem egy önkényes cselekedet, hanem egy önfenntartó folyamat – a politikai hadviselés egy formája.” Nagyon sok aktivista követte példáját – kiemelkedően nők –, akik valóban meglátták és megértették annak fontosságát, hogy elsősorban és legelőször nekik kell jól lenniük ahhoz, hogy változást érjenek el.
Ebben az időben már az emancipáció előrehaladott volt. A nőknek volt szavazati joga, tanulhattak, részt vehettek a politikai életben. Mindent – akár csak a férfiak – megtehettek, ellenben az otthoni és családi terheik nem csökkentek. A férfiak nem vállaltak többet az otthoni feladatokból (háztartás, gyereknevelés), hanem ez a tradicionális szerep ugyanúgy ott maradt a nők vállán. Érezhetően nőttek a feladataik és felelősségeik, ezért az elérhető öngondoskodás hangsúlyozása egyre fontosabbá vált számukra.
Így tudsz hozzájárulni a textilhulladék csökkentéséhez
Az öngondoskodás átalakulása
A 2000-es évek elején ugyan még sok aktivista és kutató használta az öngondoskodás kifejezést a szó eredeti értelmében vett jelentéssel, de egyre kevesebben kapcsolódtak hozzá valójában. A „self-care” lassan elvesztette eredeti tartalmát, mert a fogyasztói társadalom fokozatosan, de biztos fölénnyel elkezdte kisajátítani ezt a fogalmat arra, hogy – főleg a nők – egyre több időt és ezzel párhuzamosan egyre több pénzt költsenek magukra.
A fogyasztói társadalom elsődleges célja, hogy az individualizmust erősítse, és korlátozza – vagy legalábbis csökkentse – a közösségek és kapcsolódások számát. Amikor az ember egyedül van, könnyebben befolyásolható. Ma az öngondoskodás már abban merül ki, hogy megveszünk egy illatos gyertyát, és habfürdőt veszünk egy nehéz nap végén, és nem gondoljuk tovább. Természetesen mindenkinek szüksége van a pihenésre, azonban több olyan lehetőség is van, amivel valóban hozzá tudunk járulni a jóllétünkhöz.
Hogyan tarthatjuk meg az öngondoskodást eredeti formájában?
Nőként fontosnak tartom, hogy ápoljuk Audre Lorde által is hangsúlyozott kollektív törődés gondolatát, és azon túl, hogy én jól vagyok, lássam és láttassam a mögöttes értéket, amit ez hozzá tud adni a társadalomhoz. Ha megnézem a #selfcare hashtaget a közösségi média platformokon, manikűrözésbe, hajápolásba és ruhavásárlásba futok. Ennél mindannyian tudunk többet tenni, ami hosszú távon nemcsak minket, hanem a tágabb környezetünket is szolgálja.
Amennyiben ezeket a pontokat átnézed, lehetséges, hogy te is sokkal többet tudsz meríteni belőlük, mint gondoltad. Az első lépés, hogy ne csak a jövőbe nézzünk, hanem a múltunkat és hagyományainkat is vegyük figyelembe. Akár egy füzetbe is le lehet jegyezni, hogy milyen információk voltak számodra fontosak ebből a cikkből. A második lépés a jelen helyzet értékelése. Számba vehető, hogy tagja vagy-e valamilyen közösségnek, vagy kiálltál-e valaha valamilyen ügyért.
Lily Parr az LMBTQ+ mozgalom és a női futball ikonja volt, aki előtt még a férfiak is meghajoltak
Mi lenne az, ha még nem, és mik lennének az első lépések, amelyeket megtennél? Amennyiben ezt végiggondoltad, a következő lépés, hogy elképzeled, milyen öngondoskodó folyamat segítene téged abban, hogy elindulj egy ilyen úton, hogyan tudnál kapcsolódni valamilyen társadalmi felelősségvállaláshoz.
Mire lenne szükséged, vagy kinek a támogatására? Végül, ha már van kialakult öngondoskodó folyamatod, ami bevált, akkor tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy mit tudnál hozzátenni, amivel kilépnél az énfókuszált állapotból, és nyitni tudnál mások felé. Természetesen nagyon fontos, hogy mindezt apránként, lépésenként tegyük meg, időt adva magunknak a felkészülésre, és arra, hogy hosszú távon kitartson a lelkesedésünk is.