előfizetésem
Hírlevél
Figyelemzavar, önértékelési válság, függőség – Mit tesz a TikTok a gyerekekkel?
A digitális térben felnövő generáció olyan ingermennyiséggel találkozik, amihez az előző generációk agya nincs hozzászokva. Az értékek és az énkép a képernyőn keresztül formálódik a gyermekekben gyors, vizuális tartalmak segítségével. De valóban átvette a TikTok a szülők szerepét, vagy csak új keretek között kell megtanulniuk nevelni? Tóth Dorottya pszichológus válaszol.
A modern embert folyamatosan temérdek mennyiségű információs zaj éri. A vizuális ingerekre épülő technológia az elmúlt tíz évben ugrásszerűen fejlődött, ez a változás elkerülhetetlenül hatással van ránk – de nem mindegy, milyen irányban és milyen mértékben.
Tóth Dorottya szerint a hagyományos média – például a TV – kutatása ugyan kiindulópontként szolgálhat, mégsem említhető egy lapon a TikTokkal. Hiszen ezen digitális platformok működése és hatásmechanizmusa alapvetően tér el. Egyvalami azonban nem változott: az alapértékeket továbbra is otthonról hozzuk.
A szakember kutatása is ezt támasztja alá – ha értékalkotásról van szó, akkor a család szerepe továbbra is meghatározóbb, mint a közösségi média. Szakdolgozatában ezt a kérdéskört járta körül, az eredmény pedig meglepő: a 10–12. évfolyamos vizsgált célcsoport esetében a klasszikus szocializációs ágensek (mint a család vagy iskola) még mindig sokkal meghatározóbbak az értékformálásban, mint az influenszerek vagy az online tartalomgyártók.
Az állítás ugyanakkor nem mond ellent annak, amit például Twenge és munkatársai (2016) az amerikai fiatalok médiafogyasztása kapcsán megállapítottak: kutatásaik szerint a digitális média térnyerése mélyreható változásokat indított el a szocializációs folyamatokban.
Rövid, pörgős videók, folyamatos ingerek – a figyelemzavar melegágya?
A McKinsey Intézet 2023-as felmérése szerint a fiatalok közel fele (48%-a) naponta többször is ellenőrzi a telefonját, legfőbb időtöltésük pedig a közösségi médiához kötődik. A kutatás a következőre is rámutatott: minél több időt töltenek online, annál rosszabb pszichés állapotról számolnak be.
A modern, élményvezérelt világban a valóság lassabb, ingerszegényebb folyamatai egyszerűen képtelenek lépést tartani a digitális tartalmak intenzitásával. Ez különösen megmutatkozik például az iskolai tanórákon: a gyereknek a tanárra kell figyelnie, nem válthat tartalmat, nem görgethet tovább. A koncentráció és a figyelem fenntartásához azonban ma már szinte folyamatosan ilyen ingerekre van szükség. Sok szülő örül, ha a kisgyermek érdeklődéssel nézi a tévét, vagy szívesen szelfizik vele. De – ahogy Tóth Dorottya találóan fogalmaz –
a fényvillanások mellett vajon leköti-e még a gyerekeket az, hogy a szél fújja az ágakat?
Az unalom valójában nem ellenség, hanem a rugalmas és kreatív gondolkodás bölcsője. Amikor egy gyermek unatkozik, legbelül elindul valami: képzelet, ötlet, játék. Már nem kívülről várja az ingert, hanem ő maga kezd el alkotni. Sok szülő azért ad digitális eszközt a gyermek kezébe, mert az gyors és látványos megoldás – de ha a gyerek megtanulja, hogyan kösse le magát a való világban, az unalom többé nem probléma lesz, hanem lehetőség.
Az önértékelés az algoritmuson múlik?
A társas összehasonlítás elmélete szerint az emberek hajlamosak egymáshoz mérni magukat, a közösségi média pedig felületet ad erre – különösen a megjelenés, az anyagiak és a kapcsolatok terén. Fardouly és munkatársai 2017-es tanulmánya szerint a közösségi média irreális szépségideál illúziója szoros összefüggésben van a testképzavarral és az alacsony önértékeléssel.
A netgeneráció tagjai már fiatalon megismerkednek a közösségi médiával, amely az előző generációkhoz képest jelentősen eltérő gondolkodásmódot formált bennük. A közösségi oldalak szerves részévé váltak az életüknek, az önbecsülésük és önértékelésük pedig gyakran a platformokon szerzett élményektől – például a like-ok számától – függ. A közösségi média hierarchikus rendszere pedig algoritmus alapján sorolja előre a bejegyzéseket, leginkább a kedvelések száma alapján.
Minél több a like, annál értékesebbnek tűnik a tartalom. Ez negatívan hathat azokra a gyerekekre, akik eleve alacsony önbecsüléssel rendelkeznek. Online megjelenésük ugyanis gyakran eltér a valódi személyiségüktől, egy hamis képet tükrözve – amit láttatni szeretnének magukról.
A szülők hatása a TikTokon szocializálódott gyermekekre
Sok szülő elfelejti, hogy a gyermek utánzással tanul. Ha nincs keretek között tartva, nem képes elsajátítani magának egy határozott értékrendet, aminek az lesz a következménye, hogy kapaszkodó nélkül kezdi el mások sémáit átvenni. A digitális eszközhasználat önmagában nem probléma – de fontos a mértékletesség. Nem mindegy, hogy strukturált keretek között történik-e – például vacsora előtt harminc perccel – vagy étkezés közben. Előbbi esetben a gyermek fókuszáltan van jelen, míg utóbbinál az eszközhasználat csupán háttérzajként szolgál, csökkentvén a tudatos jelenlétet.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Fontos, hogy a szülő segítsen az online tartalmak értelmezésében, és a gyermek fejlettségi szintjéhez igazodva beszélgessen vele arról, mi a különbség a digitális világ és a valóság között.
A TikTok sem fekete-fehér…
Mint minden eszköznek, a közösségi médiának is megvannak az előnyei és a veszélyei. Felületet adhat kifejezni önmagunkat, közösségekhez tartozhatunk, tanulhatunk is. De ehhez médiatudatosnak kell lenni. Ebben pedig kulcsfontosságú a forráselemzés: nem mindegy, hogy egy adott tartalmat ki mond, milyen céllal, és mennyire hiteles információk alapján.
„Szülőként fontos segíteni a gyermeket abban, hogy mi alapján hiteles egy forrás, ugyanis a médiában nem minden tekinthető igaznak vagy valóságosnak. Kritika nélkül megalapozatlan, torz tartalmakat elhinni pedig veszélyt rejthet magában” – figyelmeztet a pszichológus.
Amiben felnőttként alulmaradhatnak
A gyerek tudattalanul hozzászokik a TikTok folyamatosan váltakozó impulzivitásához, ez pedig nehezíti a mély koncentráció és a tartós figyelemfenntartás képességét. A passzív tartalomfogyasztás során nem kérdőjelezik meg, hogy mit látnak, ezáltal nem fejlődik az elemző gondolkodás és a véleményformálás képessége. Az online jelenlét nem pótolja az organikus kapcsolódást. Az életben is nehezebb lesz kezelni a konfliktusokat, kifejezni az érzelmeket vagy elolvasni egy szöveget.
Az egy-két ujjas görgetés a gyermek tízujjas kognitív funkcionalitását is megzavarhatja.
Ezért veszélyes, ha a ChatGPT-t használod ahelyett, hogy pszichológushoz fordulnál
A szakember nagyon fontosnak tartja a fentebb említett mértéket, a szabályrendszert és a határállítást. Azonban mindent tiltani sem szabad. Ha a gyermek elszigetelődik a digitális tértől, az ugyanolyan káros lehet, mint a véget nem érő telefonnyomkodás. A hangsúly a tudatosságra való nevelésen és az egyensúly felállításán van. A tudatos digitális neveléshez tehát szükség van az értékalapú beszélgetésekre, önszabályozásra, offline tevékenységek erősítésére, közös tartalomfogyasztásra, de főként a példamutatásra.
3 extra tipp a szakembertől a szülőknek a TikTok-generációért:
- A közösségi média már nem csupán egy trend, hanem a gyerekek mindennapjainak szerves része. Tiltani nem lehet – de lehet tanítani, terelni, érteni és példát mutatni.
- Legyen otthon a képernyő mellett is helye a beszélgetésnek, az unalomnak, a játéknak. Merjünk határokat szabni, de legyenek ezek szeretetteljesek és érthetők. A gyerek nemcsak azt figyeli, mit mondunk – hanem azt is, mit teszünk.
- Ne a TikTok nevelje a gyerekünket – hanem legyen egy olyan világ része, amit együtt, tudatosan értelmezünk. Mert az értékek – még mindig – otthon születnek.
