előfizetésem
Hírlevél
A horkolás kezelése sokkal inkább szól a párkapcsolatról, mintsem a biológiáról
A horkolás addig mulatságos, amíg nem a saját hálószobánkban történik. A magyar hétköznapokban is ismerős forgatókönyv: a férfi horkol, a nő forgolódik, reggelről reggelre fáradtabb, majd egy ponton ultimátumot ad, mondván „műttesd meg az orrod vagy aludjunk külön”. Kényelmetlen helyzet, de nem törvényszerű, hogy a pár vesztesként kerül ki a helyzetből.
Ha kivesszük a témát a gúny és a szégyen szorításából, és tényekre, tisztességes kommunikációra, valamint közös döntésekre támaszkodunk, akkor a horkolás egy kezelhető kérdéssé válik egy jól működő kapcsolatban. De miért beszélünk most a horkolás párkapcsolatokra vetülő hatásairól? Mert minden második embert érint. Ha tehát a saját kapcsolatunkban ez eddig nem merült fel, az talán csak azért lehetséges, mert valaki szégyelli felhozni a témát.
Merthogy a felnőttek körülbelül 45 százaléka időnként, egynegyedük pedig rendszeresen horkol. Ezzel párhuzamosan az alvópartner is gyakran szenved. A párok harmada állítja, hogy a másik horkolása, hangos légzése, levegőért kapkodása zavarja az éjszakai pihenését. A „sleep divorce”, azaz az éjszakai különköltözés szintén nem marginális, ugyanis a párok 30 százaléka aludt már külön szobában pusztán a horkolás miatt. A jó hír, hogy ezek az adatok nem a romantika végéről szólnak, inkább arról, hogy a rossz alvásnak nagyon is kézzelfogható párkapcsolati ára van.
Az egészségünkről van szó
A horkolás „férfidolog” narratíva könnyen tévútra visz. Több vizsgálat kimutatta, hogy a nők rendszeresen aluljelentik a saját horkolásukat, és sokszor halkabbnak gondolják, mint amilyen. Laboratóriumi méréseken viszont a nők horkolási hangereje átlagosan gyakorlatilag megegyezik a férfiakéval. Vagyis nem az történik, hogy a férfi horkol, a nő pedig szenved, mert a jelenség mindkét nemet érinti, csak a szégyen és a társadalmi elvárások máshová teszik a reflektort.
Ha pedig a horkolást „nőietlen” dolognak bélyegezzük, azzal épp a megoldás útját torlaszoljuk el. Vagy még rosszabb: a párunk egészségügyi állapota felett nézünk el. A hosszan fennálló horkolás ugyanis nem ártalmatlan. Az obstruktív alvási apnoé, vagyis amikor alvás közben időszakosan elzáródik a légút, és kimarad a légzés, kimutathatóan rontja az alvás minőségét, nappali fáradtságot, ingerlékenységet, koncentrációs gondot okoz, és szoros kapcsolatban áll a magas vérnyomással és kardiovaszkuláris kockázatokkal.
Az elalvás leggyakoribb akadálya nem a fény, hanem a fejünkben pörgő gondolatok
Mert bizony a tartós horkolás - különösen, ha nappali tünetekkel jár - orvosi ügy, és nem párterápiás adok-kapok. Itt lép be Dr. Tóth Eszter fül-orr-gégész véleménye. „A horkolás nem jellemhiba, hanem fizika. A beáramló levegő egy anatómiai szűkületben felgyorsul, turbulenssé válik, és megrezegteti a lágyszájpadot, a nyelvcsapot, a nyálkahártyát vagy a garatfalat – ez adja a hangot.” A szakember szerint az alkalmi horkolás többnyire ártalmatlan, orvoshoz akkor érdemes fordulni, ha reggeli fejfájás, tartós fáradtság, koncentrációzavar, nyugtalan alvás vagy megmagyarázhatatlan vérnyomás-kiugrás társul hozzá, mert ez apnoéra utalhat.
A megelőzésnél a heti 150–200 perc intenzív mozgást és az alvásminőség ellenőrzését emeli ki. Érdemes megjegyezni, hogy ma már léteznek hazavihető vizsgálóeszközök és appok, amelyek objektív támpontot adnak a követéshez. Nem tabu, nem szégyen – ha gyanú van, vizsgálat kell.
Van megoldás
Ami a párkapcsolati frontot illeti, a tét nem abban áll, hogy „ki alszik” és “ki nem alszik”. A romló alvás a vitákat is feltekeri, elvégre fáradtan minden odaszúrás erősebbnek hat, a türelem rövidebb, a közös idő minősége gyengébb. Innen már egyenes út vezet a külön alváshoz, vagy rosszabb esetben a külön élethez, pedig erre a problémára igenis létezik megoldás. Erre mondhatnánk, hogy a párunknak kell változtatni, és akkor valóban megoldódik a probléma, és akár addig is elmehetünk, hogy fül-orr-gégészeti műtétre kérjük őt.
De miben lenne ez kevésbé demoralizáló, mintha egy férfi mellnagyobbító műtétre beszélné rá a nőt? A horkolással kapcsolatban felmerülő párkapcsolati konfliktust nem a műtőasztalon fogják megoldani a sebészek. Mert a „műttesd meg magad” nem megoldás, hanem nyomásgyakorlás. Nézzük, milyen etikus alternatívák léteznek, hiszen rövid távon is lehet enyhülést találni. Akár az oldalfekvés, a késő esti alkohol kerülése, külön takaró vagy füldugó mind segíthetnek abban, hogy legalább néhány órára visszatérjen a pihentető alvás. Hogy melyik hozza meg a sikert?
Szakértővel az alvásparalízisről: Olyan, mintha a képzelet és a valóság határán egyensúlyoznánk
Mindenkinél más működik, ezért először érdemes kísérletként kezelni, és két-három hétig kipróbálni egy módszercsomagot, majd közösen megnézni, mi változott. Közben pedig ne feledjük, hogy
a horkolás nem jellemhiba, hanem biológiai jelenség.
De az is legalább ilyen fontos, hogy a cikk elején említett felállás - férfi horkol, nő nyomást gyakorol - helyett próbáljunk közös keretet adni. Marlyin Dorina párkapcsolati tanácsadó szerint ez igenis gyakorolható. „Konszenzus akkor születik, ha a felek előbb kölcsönösen elismerik egymás pihenésigényét, majd közös szabályt alkotnak a hálószobára, és ezt nem büntetésként, hanem csapatdöntésként, rendszeres felülvizsgálattal működtetik.”
Tehát nem a horkolóról beszélünk, hanem rólunk kettőnkről, mint alvókról, emberekről, partnerekről. Ezt kell megértenünk, amikor egy “cikinek” aposztrofált tény miatt neheztelünk a párunkra. Sose felejtsük el, hogy a horkolás nem ciki, nem tabu és végképp nem szándékos bosszantás, ez egy biológiai folyamat, amely minden második embert érint, így jó eséllyel a párunkat, vagy akár saját magunkat.