előfizetésem
Hírlevél
Miért épp a legszenvedélyesebb nők égnek ki először? Szakértő válaszol
Amikor szenvedéllyel kezeled a munkádat, az olyan, mintha te lennél a saját karriered fénypontja. De mi történik, ha a fény elvakít – és nem kapsz levegőt az égő reflektor alatt? A lelkesedés hozza el a kezdeti lendületet, a kreatív robbanást. És épp ez a lendület az, ami egyszer csak elfogy, és vele a belső tenger is kiszárad. Sokan azt érzik: túltettek magukon. A szívük megvolna, de a testük már nem bírja tovább.
A statisztikák nem hazudnak: a McKinsey–LeanIn.org 2021-es kutatása szerint a vállalati nők 42%-a érzett kiégést, míg a férfiaknál ez az arány csupán 35%. A különbség tovább nőtt a 2020 utáni időszakban. A Nuffield Health adatai szerint a nők 23%-kal hajlamosabbak munkahelyi stresszről vagy rossz egészségi állapotról beszámolni, mint férfitársaik. Ez nem csupán adatrövidítés – mögötte valódi testi és érzelmi összeomlások húzódnak meg.
„Amikor arról olvasunk, hogy a nők 42%-a átél egy kiégést, ez gyakran csak egy számnak tűnhet – pedig a számok mögött valós emberi történetek vannak, az enyém is. A kiégés nálam nem akkor jött, amikor még egy multinacionális cégnél próbáltam helytállni. Akkoriban a határidők, prezentációk, ügyféligények állandó sürgetettségében éltem. Reggeltől estig meetingek, késő esti e-mailek… és szerettem a munkám, mindezt szenvedélyből akartam jól csinálni. Évekig élveztem is a pörgést, de észrevétlenül vált az elhivatottság túlterheltséggé” – mondja Pék Eszter, holisztikus szemléletű coach, érzelmi aromaterápia- és szomatodráma-konzulens.
Fontos hír a háromgyermekes anyáknak: októbertől több pénz maradhat a családnál – de csak ha időben lépnek
„Péntek este, egy üres irodában, amikor egy ügyfélprojekten dolgoztam, jöttek a gondolatok…: »Ez az igyekezet most kinek szól? Magamnak? Az ügyfélnek? A cégnek?« Akkor kezdtem el megérteni, hogy a szenvedély önmagában nem elegendő, ha nincs mellette belső egyensúly és saját határok.
A kiégés korunk egyik legrejtettebb társadalmi jelensége, amely egyre több nőt érint.
Nem meglepő, hiszen a nők gyakran nemcsak a munkahelyen akarnak kiválóan teljesíteni, hanem a magánéletben is több szerepben helytállnak: tökéletes társként, anyaként, barátként, kutyagazdiként, sportolóként. A szerepek kifogyhatatlan tárháza sok megfelelést kíván. Ezt az állandó multitaskingot még inkább feszíti a hivatáshoz való belső szenvedély, amely éppen a kiégés katalizátora is lehet.”
A szakértő szerint a kiégés kockázatának felismeréséhez ma már tudományosan megalapozott eszközök is segítenek – ilyen például az AVEM-teszt, amellyel gyakran dolgozom. Ez az eszköz a munkahelyi viselkedésmintákat méri: mennyire hajlamos valaki túlzott elköteleződésre, perfekcionizmusra vagy önfeláldozásra. Azok a szenvedélyes nők, akik hajlamosak átlépni saját határaikat, különösen profitálhatnak egy ilyen önismereti mérésből: segít korán felismerni a kockázatot, mielőtt a kiégés fizikai és érzelmi tünetei elhatalmasodnának.
Szenvedély = fenntarthatatlan energiaforrás
A lelkesedés középen tart, de nem táplál – és sok nő pont ezután kérdezi: milyen alapon várom el magamtól, hogy mosogatok, kreatívkodok, családot gondozok, multitaskolok – minden elég jó legyen egyszerre? A Harvard Business School tanulmánya szerint a szenvedély rövid távon hatékony ösztönző – de hosszú távon pont azokat a jeleket némítja el, amelyek a lemerülésre figyelmeztetnének. Ha nem hagyunk magunknak pihenőt, előbb lépünk ki a pályáról, mint gondolnánk.
Ő Zadie Smith, a kortárs brit irodalom legélesebb és legérdekesebb hangja
Pék Eszter szerint a legszenvedélyesebb nők nem érik be azzal, hogy állásuk van: ők küldetést élnek meg – legyen az hivatás, vállalkozás, anyaság vagy alkotás. Ezt a hajtóerőt gyakran kíséri rendíthetetlen elvhűség: „Ha elköteleződtem, végigcsinálom, bármi áron.” Ezért van az, hogy a fájdalmak, testi jelzések – például fejfájás, alvászavar – sokszor észrevétlenek maradnak, mert a szenvedély elnyomja őket.
„Egy kis fáradtság? Majd kipihenem hétvégén. Fejfájás? Egy kávé segít. Izomfeszülés? Most nincs időm ezzel foglalkozni. Ez a hozzáállás sokáig működhet – de valójában az a minta rejlik mögötte, hogy a belső igények rendre háttérbe szorulnak a külső elköteleződések miatt.
A test minden tünete üzenet: ha nem hallgatunk rá időben, egyre hangosabban követeli a figyelmet.
A szomatodráma módszere segíthet felfedni ezeket a belső mozgatókat. Egy-egy testi tünet megszemélyesítése, megszólaltatása – legyen az fájó váll vagy gyomorszorítás – rávilágít, milyen üzenetet hordoznak ezek az érzések. Ez segít újra szövetséget kötni a testünkkel, ami kulcsfontosságú lehet a kiégés megelőzésében.”
A közösségi elvárások, mint láthatatlan hajtóerők
A kiégéshez vezető út nemcsak belülről fakad – kívülről is táplált. A társadalom még mindig ünnepli azokat a nőket, akik „mindent visznek”: karriert, gyereket, férjet, rendezett otthont és Instagram-kompatibilis életet. A multitasking státuszszimbólum lett – és ebben a rendszerben a lassúság, megállás, visszavonulás nem fér bele a „sikeres nő” narratívájába. A közösségi média különösen erősíti ezt a torz képet. A szenvedélyes, örökké mosolygó, mindig termékeny nő eszménye ma napi szinten elérhető mások posztjain keresztül – és egyre kevésbé elérhető a saját életünkben. Az összehasonlítás önkéntelen, a frusztráció alattomos. A nő, aki épp csak túlél, úgy érzi: vele van a baj.
Észrevetted, hogy a sötétebb hónapokban másképp gondolkodsz? Itt a magyarázat!
A magyar nők 61%-a számol be arról, hogy gyakran érez bűntudatot, ha nem tud mindent egyszerre elintézni (Kutatópont, 2024). Ez az állandó belső konfliktus – „Nem vagyok elég jó anya, partner, munkatárs, barát” – hosszú távon olyan érzelmi fáradtságot okoz, amely a kiégés melegágya. A valódi egyensúly nem abban rejlik, hogy kevesebb dolgot csinálunk – hanem abban, hogy mire mondunk igent. A kiégés megelőzése nemcsak belső munka, hanem társadalmi attitűdváltás is.
