előfizetésem
Hírlevél
Láthatatlan, mégis súlyos – így hat rád a bűntudat, amit nem is érdemelsz
Sokan nap mint nap cipelnek egy láthatatlan terhet, még akkor is, ha nem követtek el semmilyen hibát. A bűntudat nem mindig a tetteink következménye; gyakran elegendő egy kimondatlan elvárás, egy félreértett helyzet vagy a túl szigorú belső mérce ahhoz, hogy elinduljon bennünk az önvád. Ez az érzés fokozatosan beépül a gondolatainkba, torzítja önképünket, és megakadályozza, hogy valóban szabadon éljünk.
Mészáros Dóra pszichológus segítségével azt vizsgáljuk, honnan ered ez az érzés, miért nehezedik ránk indokolatlanul, és hogyan tanulhatunk meg úgy élni önmagunkkal, hogy a bűntudat ne uralja a mindennapjainkat és megtanuljuk, hogy miként oldhatjuk fel ezt a lelki terhet – saját magunkban és mások támogatásán keresztül is.
Az önvád érzése akkor is jelen lehet, amikor nem követtünk el semmilyen konkrét hibát. Különbözik attól a bűntudattól, amit valóban helytelen döntéseink következményeként tapasztalunk meg. Előfordul, hogy még akkor is bűntudatot érzünk, amikor boldogok vagyunk, mintha jólétünk vagy elégedettségünk valamilyen módon indokolna lelkiismeret-furdalást. Ekkor a bűntudat nem tetteink következménye, hanem mélyebb, belső mintákból eredő reakció.
Ez az érzés gyakran olyan dolgokra is kiterjed, amelyekre nincs valós befolyásunk, és mégis úgy érezzük, hogy mi vagyunk a hibásak. Ennek hátterében korai tapasztalatok, szigorú belső normák vagy torz felelősségérzet állhat. Az önvád hatása alatt gyakran elfelejtjük, hogy nem minden, amit érzünk, a valóság hű tükre.
Tárgyak helyett emlékek: miért esküszik az új generáció a minimalizmusra?
Belső bíró: a bűntudat eredete
A bűntudat egy nagyon erős érzés, ami hatással van arra, hogyan viselkedünk, hogyan kapcsolódunk másokhoz, és hogyan látjuk önmagunkat. Sokszor akkor is előbukkan, amikor valójában semmi okunk nincs rá, és ilyenkor elkezdjük rosszabbnak látni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Olyan, mint egy belső vészjelző, ami megszólal, ha úgy érezzük, valami olyat tettünk, ami nem fér bele a saját értékrendünkbe.
Ha egészséges formában jelenik meg, segíthet abban, hogy fejlődjünk és jobban megértsük másokat. De ha túlzásba megy, akkor könnyen önvádhoz, szorongáshoz és lelki megterheléshez vezethet.
„A bűntudat mögött egy bonyolult belső rendszer áll. A gyermekkorban kialakuló erkölcsi iránytűnk, azaz a szuperego (Freud nyomán), egyfajta "belső bíróként" működik. Ha útközben ütközünk az általa állított normákkal, a bűntudat érzése aktiválódik” – magyarázza Mészáros Dóra pszichológus, aki szerint:
Minden a gyökerekhez vezethető vissza.
Ahogy a szakértő fogalmaz: „a bűntudat kialakulásában jelentős szerepet játszanak a családi minták, társadalmi elvárások és a gyermekkorban kapott visszajelzések. Ha valaki gyermekkorában gyakran hibáztatták, vagy negatív érzelmi reakciókat kapott, akkor torz felelősségérzete alakulhat ki, és hajlamos lesz akkor is magát hibáztatni, ha nem ő az ok.”
Nagy probléma, hogy nőként a ráncaink felé irányuló külső undort belsővé tesszük
Freud szerint a személyiségünk három részből áll, és ezek közül a szuperego az a rész, ami a belénk ivódott szülői és társadalmi szabályokat képviseli. Olyan, mint egy belső „bíró”, ami figyeli, hogy jól viselkedünk-e. Ha úgy érezzük, hogy nem felelünk meg ezeknek az elvárásoknak, könnyen bűntudatot élhetünk át. A probléma akkor kezdődik, ha valaki gyerekként azt tanulja meg, hogy csak akkor fogadják el, ha mindig „jó” – ilyenkor a szuperego túl szigorúvá válhat. Ez a torz belső szabályrendszer felnőttként is hat ránk, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük.
Elvárások hálójában
Mészáros Dóra kifejti, a bűntudat nemcsak a családi mintákból, hanem a társadalmi elvárásokból is eredhet. A kollektív normák, mint például a „jó anya mindig türelmes" vagy a „férfiaknak nem szabad sírni" típusú üzenetek, beépülnek a pszichében, és bűntudatot okozhatnak akkor is, ha az egyén nem vétett sem erkölcsileg, sem más módon. Ilyenkor a bűntudat nem a valódi felelősség érzése, hanem a belsővé vált külső elvárások megszegésének következménye.
A bűntudat agyi hátterét is kutatják: az agy olyan részei aktiválódnak, mint az anterior cinguláris kéreg és a prefrontális kéreg, amelyek segítenek a döntéseinkben és abban, hogy reflektáljunk magunkra. Ezek a területek együtt dolgoznak az amygdalával, ami az érzelmeinket – például a félelmet és a szorongást – irányítja. Ha valamilyen trauma vagy rossz tapasztalat miatt túl aktívvá válnak ezek a rendszerek, akkor indokolatlan bűntudatot is érezhetünk.
Te is felelősséget vállalsz mások bűntudatáért?
Mészáros Dóra arra hívja fel a figyelmet, hogy sokan bűntudatot éreznek akkor is, amikor valójában nem ők tehetnek a problémákról. Ez gyakran gyerekkori élményekből ered – például érzelmi elhanyagolásból vagy bántalmazásból –, amikor a gyermek azt tanulja meg, hogy a kapcsolati gondok és konfliktusok mindig az ő hibájából adódnak. Ha a gyerek nem kapott biztos érzelmi alapot, felnőve hajlamos lesz minden negatív eseményt saját felelősségének tekinteni.
Van, aki folyamatosan hibáztatja magát, és azt gondolja, hogy ha valami rossz történik, biztosan ők rontották el. Ez egyfajta paradox helyzetet teremt, mert bár a személy úgy érzi, hogy legalább van valamiféle kontrollja a dolgok felett, valójában ez hosszú távon inkább önromboló hatással bír, hiszen a valódi felelősség határai elmosódnak.
Az első magyar szinkrontolmács 28 nyelvvel boldogult: lépj te is a nyomdokaiba
Ezen kívül a túlzott empátia is fokozhatja ezt a torz felelősségérzetet. Azok, akik rendkívül érzékenyek mások érzelmeire, gyakran hajlamosak mások rossz hangulatát a saját hibájuknak tekinteni. Ez az érzékenység sokszor gyerekkorban alakul ki, amikor a gyermek a szülők hangulatát figyelte, hogy biztonságban érezze magát. „A torz felelősségérzet egyik legfőbb kockázata, hogy az egyén idővel már nem tud különbséget tenni aközött, ami valóban az ő hatókörébe tartozik, és ami nem. Ez folyamatos önvádhoz, bűntudathoz és kimerültséghez vezethet.”