előfizetésem
Hírlevél
A közös alvás sokkal inkább logisztika, mintsem romantika
A filmekben a közös alvás mindig idillinek néz ki: két ember egymáshoz bújva, hajnalig mosolyogva, békésen szuszog. Persze tudjuk, hogy a valóság ehhez képest teljesen más, és nem kell a kapcsolatunk válságától félni akkor sem, ha a mi éjszakáink egyáltalán nem így telnek.
Amikor az első komolyabb párkapcsolatomban egyre gyakrabban aludtunk együtt, nem várt fejleményekkel szembesültem: amit a filmekben láttam, az merő hazugság. Összebújva elaludni ugyanis sokszor kényelmetlen, kicsit sem praktikus, helyenként idegesítő is. Elzsibbadt a karom, leizzadtam, olykor feszült voltam, mert még járt az agyam az aznapi és a másnapi teendőkön, miközben a másik már édesdeden horkolt aludt.
Elfogott az aggódás: innentől már csak lefelé van? Ha nem akarok a másikkal tépőzárként aludni, akkor nem is illünk össze? Valami baj van velem, velünk? A témát másokkal megvitatva rájöttem, hogy ez nem egy párkapcsolati red flag, csupán a mindennapok velejárója, amiről nem olyan gyakran ejtenek szót a romantikus mozik. Pedig a környezetemben is elég sokan vannak, akik nemhogy nem alszanak összebújva, hanem külön van a matrac, az ágy vagy épp a hálószoba is - és köszönik szépen, teljesen jól megvannak!
A valóságban ugyanis a közös alvás sokkal inkább logisztika, mintsem romantika.
Az intimitás nem feltétlenül a nagy gesztusokról szól, sokkal inkább a figyelem és az empátia számítanak, amik hétköznapi események kapcsán is megjelenhetnek
Nem tragédia
Ismerek olyan párt, akinek az egyik tagja normál ágyon alszik, a másik pedig mellette a földön egy matracon. Külső szemlélőként ez meghökkentőnek vagy szomorúnak hathat, ám az ok egyszerű: utóbbinak sokszor annyira fáj a dereka, hogy reggelente nem tud lekászálódni a közös ágyukról, viszont ha az éjszakáit a padlóra helyezett, speciális matracon tölti, sokkal jobban ébred. Ezért született meg a megoldás, miszerint a szobán osztoznak, de a bútoron nem.
Egy kolléganőnk sztoriját is érdemes itt előhoznom: „A férjem álmában rugdal. Nem szándékosan, hanem a „reflex-leg szindróma” nevű, központi idegrendszert érintő jelenség miatt – ami nagyjából annyit tesz, hogy az ő lábai éjszaka önálló életet élnek. Így mi ugyan egy szobában, sőt egy ágyban alszunk, de külön matracon, mert így legalább egyikünk sem ébred hajnalban egy váratlan karaterúgásra. Volt emiatt alvásvizsgálaton is, és bár fel akartak neki írni gyógyszert, őt ez cseppet sem zavarja – sőt, kiváló alvó: leteszi a fejét, és már félálomban is eljut a REM-fázisba. A kapcsolatunkat szerencsére ez nem befolyásolja, a pihenés mindkettőnknek megvan – csak épp kicsit távolabbról, de annál nyugodtabban álmodunk.”
De jó példa az a házaspár is, ahol az egyikük nappali, nyolctól fél ötig tartó irodai munkát végez, másikuk viszont három műszakban dolgozik, ezért van, hogy akkor ér haza, amikor párja még alszik. Magától értetődő számukra, hogy nem akarják egymást felébreszteni, így a hétvégék közösek alvás szempontból, hétköznap viszont külön szobában merülnek álomba.
„Az alvásod minősége a te felelősséged” – alvásszakértő avat be a kipihentség titkába
Alvás külön, élet együtt
Nemcsak külföldön, hanem itthon is egyre elterjedtebb az úgynevezett sleep divorce, ami annyit tesz, hogy a pár tagjai nem egy ágyban, sokszor nem is egy szobában töltik az éjszakákat. A vélekedéssel ellentétben nem arról van szó, hogy a kapcsolat megromlott, ez inkább egy tudatos trükk a jobb alvásért. Sokszor a különböző alvási szokások és jellemzők - horkolás, forgolódás, eltérő lefekvési idő - tehetőek felelőssé a legtöbb konfliktusért, így magától értetődik: ha külön alszunk, kevesebb a feszültség és az ingerlékenység, így a hangulat és a kapcsolat is javulhat.
Gyakran átmeneti megoldásról van szó, például stresszes időszakokban vagy amikor kisgyerek van a háznál. Sokan tartanak “együtt alvós” estéket is, hogy megmaradjon az intimitás - itt azonban fontos megemlíteni, hogy ez nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Van, aki utálja, ha a nyakába szuszognak, sokat forgolódik, épp ezért nem okoz számára örömet az összebújás, viszont egy közös reggeli vagy a kanapén egymás mellett ülve csendben olvasás sokkal nagyobb közelséget jelent neki.
A lényeg, hogy a sleep divorce mindkét fél beleegyezésével történjen, ne haragból vagy elkerülésből költözzünk éjszakára másik szobába. Kutatások szerint a külön alvás hosszú távon növelheti a kapcsolati elégedettséget és csökkentheti a stresszt, vagyis összességében egy praktikus, modern módszer arra, hogy a pár mindkét tagja kipihenten ébredjen.
Létfontosságú része a napunknak
Persze nem állítom, hogy mostantól mindenki aludjon külön a párjától, hiszen a közös alvásnak vannak egészségügyi előnyei is, például amikor két ember együtt alszik, a testük szó szerint összehangolódik – a szívritmusuk és a légzésük is képes szinkronba kerülni. A testkontaktus, akár csak egy apró érintés is oxitocint, vagyis „szeretethormont” szabadít fel, ami csökkenti a stresszt és segíti a mélyebb ellazulást. Érdekesség, hogy kutatások szerint a férfiak gyakran jobban alszanak a párjuk mellett.
A Hertfordshire Egyetem egy tanulmánya megállapította, hogy azok a párok, akik fizikailag közelebb vannak alváskor, érzelmileg is közelebb állnak egymáshoz. Ráadásul az alvás közben fizikai kontaktust létesítő párok 94%-a volt elégedett a kapcsolatával, szemben a nem érintkező párok 68%-ával.
„Mind az egészség és a szépség megőrzése szempontjából a háton alvás a legideálisabb” - beszélgetés dr. Simon Márta neurológussal
Ugyanakkor abban hiszek, hogy mindenki maga döntsön ebben a kérdésben, mert az alvás nem „szerelem performance”, hanem létfontosságú regeneráció. Az emberi test ilyenkor próbál pihenni, és nem mindig reagál kedvesen arra, ha valaki más testhőmérséklete, mozgása vagy horkolása megzavarja. A kutatások szerint a párok egy része rosszabbul alszik együtt, főleg, ha egyikük könnyen felébred vagy különböző alvásritmusuk van.
Tucatnyi cikket írtunk már arról, hogy miért fontos jól aludni, de úgy érzem, mégsem hangsúlyozzuk eleget, hiszen a magyarok jelentős százalékának alvásképe rettenetes állapotban van. A jó alvás nem luxus, hanem alapfeltétel ahhoz, hogy jól működjünk. Ha keveset pihenünk, gyorsan érezhető: nehezebben koncentrálunk, romlik a memória, és az immunrendszer is megsínyli. Az alváshiány könnyen felborítja a hormonokat, ami miatt nyűgösebbek és fáradtabbak leszünk napközben, ez pedig a döntéseinkre is kihat. Hosszú távon pedig komolyan rontja a mentális egészséget, sőt, még a demencia kockázatát is növelheti.
Vagyis, ha belegondolunk, nem szabadna a párkapcsolati boldogságunk indikátorának tekinteni az alvási szokásainkat, mert ha azokat felborítjuk csak azért, hogy egy ki nem mondott ideálnak megfeleljünk, megeshet, hogy pont azért jelentkeznek majd gondjaink a kapcsolaton belül.
