előfizetésem
Hírlevél
„A tanyasi életnek hála az ember már nem vágyik vissza a városi nyüzsgésbe”
Aki városban él sóhajtozik, ha legalább négy percet kell várnia a villamosra. Három kattintás, és húsz percen belül csenget a futár az ebéddel. Sosem tapasztalja meg az egyedüllétet, mert még az éjszakain is másokkal utazik… És persze alig várja, hogy egy kicsit kiszabaduljon a természetbe. Milyen lehet az élet a város komfortján túl?
Rajna Nóri húszas évei végén úgy döntött, hogy férjével egy erdőszéli tanyán folytatják, és építik fel új életüket. Mit is jelent ez? Egyfelől őzeket a kert végében, madárcsicsergős reggeleket a verandán kávéval, ropogó tűzifát. Másfelől végeláthatatlan kert és házgondozást, elszigetelődést és folyamatos előre gondolkodást, kihívásokat. Nóri ezúttal meghívja az olvasót a tanyára, ahová minden nehézség ellenére, már holnap odaköltöznénk, olyan meleg otthont faragtak belőle:
Egyszerre vagy a nő, aki helytáll, otthont teremt a tanyán, pezseg, érvényesül a nagyvárosban. Benned hogy dolgozik ez a kettősség?
Úgy érzem, több szempontból is egyensúlyba kerültem, amire már régóta vágytam, csak nem volt meg az eszközöm hozzá, hogy valóban elérjem. Korábban is sokszor okozott nehézséget, hogyan teremthetek harmóniát az életemben. Egyszerre szerettem volna feltöltődni a saját csendességemben, mégis aktívan részt venni azokban a dolgokban, melyeket szeretek, ugyanakkor közösségi életet igényelnek. Ha bármelyik irányba túlzottan eltolódott az egyensúly, könnyen kimerültem.
A tanyára költözéssel valahogy minden természetesen a helyére került. Bennem is letisztultak a prioritások, és a környezetem is ehhez igazodott. Megtaláltam az összhangot ebben a kettősségben, ami egyébként érdekes módon az életem minden területére kihat – beleértve a határaim meghúzását vagy annak felismerését, hogy mi számít igazán.
„A legkedvesebb ország, ahol valaha jártam” - Túl sok lett számukra a nagyvárosi impulzus, ezért belevágtak és a skót tengerpartra költöztek
Mesélj, mi a tanya története?
2022-ben, két évvel az esküvőnk után eldöntöttük, hogy saját otthont szeretnénk. Tele voltunk reményekkel, de hamar szembesültünk a valósággal: a kínálat nem találkozott az igényeinkkel, és az ingatlanárak sem tükrözték a valódi értéket. Hónapokon át keresgéltünk így, de minden alkalommal csalódottan távoztunk. Már fél éve tartott ez, amikor egy online hirdetés felkeltette a figyelmem: a képen egy piros-sárga Kádár-kocka volt az erdő közepén, négyezer négyzetméteres telekkel, fúrt kúttal, a legközelebbi szomszéd kétszáz méterre, a város pedig még annál is távolabb.
Humorosnak szánt üzenetben küldtem el Tominak a hirdetést: „Nézd csak, végül itt fogunk kikötni!”, de hamar kiderült, hogy ő ezt komolyan gondolja. Már azon a hétvégén megnéztük a házat. Mivel Tomi tanyán töltötte a gyerekkorát, számára azonnal otthonosnak tűnt a hely. Én pedig – bárhogy is próbáltam – nem találtam benne semmi kivetnivalót. Így végül vegyes érzésekkel, de elindítottuk a folyamatot. Ha akkor, azon a pünkösdhétfőn előre tudtuk volna, milyen hosszadalmas bürokratikus út vezet még a kulcsok átvételéig, talán bele sem vágunk.
De visszatekintve épp ettől lett szép és kerek a történet: a rengeteg kezdeti nehézség ellenére ma már semmiért sem cserélnénk el az otthonunkat.
Mennyire volt nehéz elhagyni a városi komfortot?
Számomra hatalmas jellemformáló változás volt, hogy közel harminc év után – amit egy társasház második emeletén töltöttem – egy erdő közepén folytassam az életem. A tanyán nincs vezetékes víz, helyette kút, illetve sajátos emésztőgödör-rendszerünk van, és vegyes tüzelésű kazánnal fűtünk – mindezekről korábban semmilyen tapasztalatom nem volt. Gyakorlatilag újra kellett tanulnom mindazt, ami addig észrevétlenül körülvett, hiszen korábban elég volt egyetlen mozdulattal feltekerni a termosztátot. Itt azonban semmi sem történik magától.
Mindenhez kellünk mi is – így élünk egyfajta szimbiózisban nemcsak a természettel, hanem magával a házzal és a telekkel is. Kezdetben ez rengeteg kihívást jelentett számomra, és nehezen éltem meg a változást. Megviselt, amikor víz nélkül maradtunk, de olyan reggel is volt, hogy 11 fokra ébredtem. Ahogy lassan beleszoktam, a tanya egy másik arcát is megmutatta: nemcsak gyakorlatias, kézzel fogható dolgokra tanított meg, de olyan belső értékekkel is gazdagított, melyek ma már meghatározó részei az életemnek.
Sokat tanultam az öngondoskodásról, a türelemről, a kitartásról – de még hosszan sorolhatnám. A tanyának hála teljesen más szemüvegen keresztül tudok ránézni magamra és a környezetemre. Nehéz ezt így megfogalmazni, itt kell élni ahhoz, hogy az ember érezze ezt a mindenre kiterjedő szemléletváltozást.
Milyen új teendőid lettek a váltás által?
Ez minden évszakban más, a házban és a telken is. Mivel a korábbi életem gyökeresen különbözött attól, ahogyan most élünk, a munkámon kívül gyakorlatilag minden mást érintett a tanyával járó változás. A telek hatalmas, harminchat gyümölcsfával, szőlővel, fóliasátorral és magaságyásokkal, így a termesztés az egyik legidőigényesebb és legösszetettebb új feladatom. Igyekszem hatékonyan gazdálkodni, hogy semmi ne vesszen kárba – például nyáron van olyan időszak, amikor két héten át szinte csak befőzéssel telnek a napjaim.
De nemcsak a termelés, a mindennapi élet apróságai is új kihívások elé állítanak. Innen máshogy kell megoldani például a bevásárlást, és a komfortot is magunknak kell megteremteni, ami szintén rengeteg új teendőt hozott. És akkor ott vannak még a kutyáink is. Korábban sosem volt háziállatom, itt viszont rögtön kettő is lett. Ma már el sem tudom képzelni, hogyan élhettem eddig Zsömi és Csoki nélkül. Idéntől pedig szeretnénk tyúkokat és kecskéket is tartani, ami újabb izgalmas kihívás lesz, hiszen jelenleg rajtuk kívül még nincsenek állatok a tanyán.
Van olyan része a tanyasi életnek, amire nem számítottál?
Azt hiszem, arra nem voltam felkészülve, hogy egy ház az erdő közepén – bármennyire is igyekszünk civilizált hellyé varázsolni – mindig az erdő része marad. Mi csak annyit tehetünk, hogy beilleszkedünk ebbe a jól működő rendszerbe. Ez például abban is megmutatkozik, hogy az erdő állatai nem tesznek különbséget a ház és a természet között. Eleinte bosszantott ez, mostanra már, így két év után mondhatom, hogy hozzászoktam.
Nem lepődöm meg, ha hajnalban őzeket látok pihenni hátul a kertben, fácánok mászkálnak az ablak alatt vagy az ajtón kilépve épp egy cselőpókba botlok. Ennek is, mint mindennek, van jó és rossz oldala – a darázscsapdákat például már most, februárban kihelyezzük – de idővel sikerült elfogadnom, és már magunkra is a természet részeként tekintek. A városi életben erről könnyen megfeledkezünk, pedig otthonos érzés megélni, hogy szerves része vagy a körforgásnak. A belső ritmusod is összhangba kerül a környezeteddel.
Modern tündérekként segítenek visszatalálni a természethez
Sokszor úgy él a fejemben, ha kiköltözöm a városból, utána sokkal nehezebb kimozdulni, „elindulni” otthonról. Ebben van igazság?
Nehezebb, igen, de nem feltétlenül úgy, ahogyan azt sokan elsőre gondolják. Persze a tanya önmagában is ad egyfajta elszigetelődést, de ha letelik az átállás időszaka, utána valami átkattan az emberben. Egyszerűen már nem vágyik vissza a városi nyüzsgésbe, megszűnik az az érzés, hogy távol mindentől lemarad valamiről. Miután megtapasztalod, mennyivel nyugodtabb és természetesebb itt kint létezni, már nem esik jól visszatérni a régi ritmusba.
De hangsúlyozom, ez is emberfüggő – nem mindenkinek való a tanyasi élet, és nem is kell, hogy mindenkinek való legyen. A mai napig hangoztatom, mennyire szerettem a városban élni, mert így igaz. Olvasni az erkélyen, a főtéri cukrászdában kávézni délutánonként az anyukámmal, este még átszaladni a moziba egy filmre. Hogy minden egy percre volt tőlem, rugalmas, könnyű és mozgalmas volt, kulturálisan is sokszínű. Ezek most is megvannak, csak már ritkábban, mert eleve lassabb ütemben élünk. Eljárunk színházba, moziba, hagytuk itt több napra a tanyát nyaralás miatt, de ma már semmi sem fogható ahhoz az élményhez, amit az ad, ha egyszerűen csak itthon maradhatunk.
Szenvedélyes az olvasás és emellett az írás is. Milyen hatással van a kreativitásodra ez a környezet?
A kettősség itt is megjelenik: bár a nyugodt környezet miatt hatékonyabb vagyok az írásban, a tanyával járó plusz teendők jobban behatárolják az időmet. Szerencsém van a munkámmal, mert nagyon szeretem és igyekszem is a lehető legtöbb feladatot elvállalni, cserébe viszont kevesebb időm marad a szabadidős tevékenységekre. Amióta kiköltöztünk, kevesebbet olvasok, de nagyon sok múlik az aktuális időbeosztásomon és a hozzáállásomon.
Hogy ne legyen hiányérzetem, próbálok kompromisszumot kötni, és összhangba hozni a kellemeset a hasznossal. Az utóbbi időben például sok hangoskönyvet hallgattam, amit kutyasétáltatás, favágás vagy egyéb teendők közben is élvezhetek.
Kész tud valaha lenni egy családi ház? Úgy tudom aprólékosan haladtok és sok mindent saját kézzel csináltok meg a ház körül…
A tanyát nagyon jó állapotban vettük azokhoz a házakhoz képest, amelyeket korábban megnéztünk, de így is rengeteg feladat vár ránk. Burkolás, szigetelés, ajtócsere, kútakna, télikert, kerítés – és ez még csak a kezdet, bár van, amit már ezek közül magunk mögött tudhatunk. Ráadásul mindezt a férjem egyedül végzi, ami miatt természetesen lassabban haladunk a megszokottnál.
Vannak napok, amikor könnyebben kezelem a helyzetet, amikor el tudom engedni a körülményeket, de van, hogy ez nem sikerül. Ilyenkor, ha a mentális állapotom épp engedi, próbálom ezt is tanulási folyamatként felfogni. Megérteni, hogyan lehetek elégedett akkor is, ha nem minden tökéletes körülöttem, hiszen a kettő egyáltalán nem feltételezi egymást.
Van valamilyen projekt vagy hobbi, amit kifejezetten a tanyán élve kezdtél el?
Bár talán közhelyes, valóban sütöttem már kenyeret a tanyán, és összességében is a konyhai és háztartásbeli hobbikat említeném. Gyerekként szerettem „tüttyögni”, ahogy a családtagjaim mondogatták, ez az ő olvasatukban annyit tesz, hogy szeretek egyedül lenni, elmerülni a kreatív, összpontosítást igénylő munkákban. A tanyasi élet pedig rengeteg ilyen jellegű feladatot ad, mindemellett én is folyamatosan keresek új projekteket. Nyáron egy erdei tanyán jártam egy riport kapcsán, ahol belekóstolhattam a fermentálásba, amit aztán itthon is folytattam.
De főztem lekvárt, szörpöket, kompótokat, elraktam szárítva fűszernövényeket, legutóbb pedig a kovásszal is tettem egy próbát. A kerti teendőket is élvezem, Tomitól sok mindent ellestem a metszéstől kezdve a veteményezésig. Elképesztő látni, hogyan lesz egy picike magból a segítségünkkel érett termés, ez a folyamat minden egyes alkalommal lenyűgöz. Egyébként itt a környéken sok fiatal él, mi is jó kapcsolatot ápolunk egy másik fiatal házaspárral, akikkel szintén vannak közös időtöltéseink.
Milyen módon próbálod fenntartani a fenntarthatóságot és az önellátást a tanyán?
A házi termesztéssel igyekszünk megvalósítani valamennyit az önellátásból, bár a mai világban teljes mértékben ezt már szinte lehetetlen kivitelezni. Mindkettőnknek van egy nyolcórás munkája, így ebben a részében megelégszem azzal, hogy a gyümölcsöket és a zöldségeket magunknak termesztjük, amit pedig lehet, elrakom hagyományos módon a következő évszakokra.
A fenntarthatóságot azonban az első perctől kezdve szem előtt tartjuk, mivel nem vagyunk csatornázva, minden, amit használunk, a természetbe fut. Éppen ezért lecseréltem a tisztítószereket és egyéb kemikáliákat is házi készítésű vagy ökotermékekre, minden, amit használunk, az természetes. Próbálunk maximálisan odafigyelni a környezetünkre, hogy még sokáig élvezhessük a tanya ajándékait.
