Ha nem figyelsz oda, a túlgondolásnak komoly mentális következményei lehetnek

Mindenki került már túlgondolós szituációba. Olyan helyzetbe, ahol a félelem, a döntésképtelenség, a múltbéli traumák vagy a jövő következményeitől való aggódás egyszerűen leblokkolja az agyát. Ez nem is gond, ha csak pár percig, óráig tart: ha viszont már a mindennapi boldogságod is rámegy, lehet, hogy érdemes elengedned a dolgokat.

A túlgondolás különböző formában és fajtában van jelen az életünkben. Valakit nagyon, valakit kevésbé érint, egy azonban biztos: az emberek többsége nemcsak a nagy, drámai pillanatokban tapasztalja meg, hanem a mindennapi életben is. Van, akit a hétköznapi szituációk során érint meg, mást az apróságok foglalkoztatják, de olyan is akad, aki csak az életét befolyásoló döntések előtt torpan meg.

Persze, a társadalomnak létezik egy olyan szabadszellemű, magabiztosan gondolkodó rétege is, akik könnyen, minden nehézség nélkül döntenek. De van egy jó hírünk: ők csak nagyon kevesen vannak, az emberek többsége ugyanis a mindennapok során is megtapasztalja a túlgondolás fogalmát. A kutatások azt bizonyítják, hogy a felnőttek 73%-a esik bele ebbe a spirális csapdába, ami akár a különleges alkalmakat (házasság, születésnap, évforduló, ballagás) is érintheti – ellene pedig csak akkor tudunk tenni, ha megértjük ezt a gondolkodási mintát. Ebben Homoki Lilla pszichológus szakértő és holisztikus szemléletű női coach lesz a segítségünkre.

Mindenki hajlamos túlgondolni a dolgokat

A túlgondolás egy olyan gondolkodási minta, amiből csak nehezen lehet kimászni. Többek között miatta van az, hogy nem vagy képes a jelent élvezni, hanem a múlt történésein és a jövő lehetséges következményein aggódsz. Különböző ok-okozati összefüggéseket állítasz fel és sorra veszed a pro és kontra érveket, amiken minél többet rágódsz, annál jobban beleragadsz a fejedben. Akár még az is lehet, hogy egyáltalán nem tudsz megszabadulni ezektől a gondolatoktól és az alvásod is a kárát látja.

Minden eshetőséget figyelembe veszel, de ebben annyira kimerülsz, hogy a hétköznapi dolgoktól is elfáradsz. Ez a helyzet aztán fokozódhat az egész enyhe, pár percig tartó rágódásoktól (mi legyen a mai ebéd?) a napokon át tartó őrlődéseken (felhívjam vagy ne?) át egészen addig, hogy hónapokon át nem tudsz kilépni egy bizonyos döntéshelyzetből (menjek vagy maradjak?).

Azért olyan nehéz a „maradjak vagy menjek” kérdése egy párkapcsolatban, mert nem mindig egyszerű és egyértelmű a válasz

Az idő közben folyamatosan telik és minél többet gondolkodsz rajta, annál nagyobb félelem és szorongó érzés lesz úrrá rajtad, a kezdeti bizonytalanságod pedig még nagyobb nyugtalanságot szül, végül teljesen lebénulsz a vacillálástól. „Mindannyian szeretnénk a legjobb döntést meghozni, így ennek érdekében jó stratégiának tűnik, ha információt gyűjtünk, esetleg megkérdezünk olyan személyt, akinek már kellett hasonló döntést hoznia, vagy van tapasztalata az adott témában.

Így csökken a döntéssel kapcsolatos bizonytalanság és megnyugvást találhatunk, hogy mindent megtettünk a jó döntés meghozatala érdekében. A túl sok információ viszont döntésképtelenné tehet minket: akár arra is rádöbbenhetünk, hogy nem minden esetben tudunk egyértelműen jó döntést hozni, ami elbizonytalanít és összezavar minket, bénítóan hat az elménkre” – mondja Homoki Lilla, aki szerint a túlgondolás folyamata során elhisszük, hogy épp aktívan gondolkodunk valamin, pedig valójában a negatív gondolatok sokasága ismétlődik valódi megoldás nélkül. És ez vezet az igazi szorongáshoz.

„Ha azon kapjuk magunkat, hogy a gondolataink nem visznek előbbre, pedig már nagyon sok időt töltöttünk valaminek az átgondolásával, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban minket szolgál-e az adott témával való foglalkozás.”

Kitűnő példa erre a Buridan-paradoxon, amit John Buridan filozófusról neveztek el. A paradoxon szerint egy szamár két szénakupac előtt áll és nem tud dönteni arról, melyiket egye meg. A határozatlansága óráról órára, napról napra nő, döntésképtelensége miatt pedig semelyik felé sem mozdul, egyiket sem eszi meg, és a végén éhen hal a két szénakupac előtt. Ez a rövid mese az akaratgyengeséget, a választási képtelenséget és a határozatlanság következményeit hivatott mutatni, elképesztően zseniális módon.

Nem attól leszünk boldogok, hogy sohasem élünk át szomorúságot vagy haragot - az számít, hogyan tudjuk ezeket az érzelmeket kezelni

Hiszen, ha tényleg túl sokat gondolkodunk valamin, lehet, hogy később már esélyünk sem lesz a döntéshozatalra, mert megszűnik a választási lehetőség – arról nem is beszélve, hogy teljesen felemészthet minket a belső rágódás. És bár a mesével ellentétben kevés az olyan döntéshozatali kérdés, amiben két, egymáshoz nagyon hasonló választási lehetőség tárul elénk, be kell látni, hogy minden választási lehetőség rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal.

Nincs olyan, hogy teljesen tökéletes vagy helyes döntés, mert tökéletes élet sem létezik, az egész egy hullámvasút, a maga boldog és kihívásokkal teli perceivel.

Belső bizonytalanság és az önazonosság felvállalásának hiánya

Ezek alapján jogosan merül fel a kérdés: mégis, miért gondoljuk annyira túl a dolgokat? „Számos elmélet született arról, ami a túlgondolás mechanizmusát boncolgatja. A legelterjedtebb ezek közül a válaszstílusokról szóló elmélet, miszerint a túlgondolás mögött valamilyen veszteség, fenyegetettség vagy igazságtalanság érzés húzódik meg. Egy másik elmélet szerint a túlgondolás a kudarcos élményekre adott kognitív válasz, amely során megpróbálunk értelmet adni a történéseknek.