Ez a módszer oldaná meg, hogy a gyerek többet ne féljen az iskolai feleléstől?

Az oktatási rendszerünk a 21. században ugyanúgy néz ki – kisebb szépítésekkel – mint 300 évvel ezelőtt. A formális oktatás megreformálásának szükségessége ma már egyik országban sem kérdés, mégsem fog hozzá senki. Sokszor mi, szülők vagyunk kénytelenek kezükbe venni az ügyet és alternatív megoldásokat találni, amennyiben szeretnék gyerekünket felkészíteni a 21. század kihívásaira. Egy opció lehet az úgynevezett unschooling.

Sokan elsőre megijednek a szótól, mert szó szerinti fordításban az iskoláztatás ellentétét jelenthetné. Ám nem így van, ez a mozgalom arra irányul, hogy a berögzött, intézményesült rendszerek mellett alternatívát keressenek a gyerekeik számára. Országonként különféle módszerek elterjedtebbek, lényege és célja azonban mindnek ugyanaz – olyan készségekre és kompetenciákra szeretnék megtanítani az odajáró gyerekeket, amik segítenek helytállni nekik a 21. század kihívásival szemben. Ferenc pápa is említette egyik beszédében, hogy az iskolának nem csak az elmére, hanem a szívre és a kézre is hatnia kell. A gyerekeknek meg kell tanulniuk érezni és cselekedni, hiszen a tudás nem elegendő.

Az unschooling nem hippimozgalom

Az intézményes keretek között még mindig túlsúlyban van a lexikális tudás átadása, ami bizonyos agyi területek (például a memória) fejlesztéséhez igen fontos, ám sajnos túlságosan hangsúlyos a mai világban. A gyerekek nagyon kevés olyan készséget tanulnak meg, ami valóban hasznos lehet nemcsak a munka világában, hanem a mindennapokban is. Az „unschooling” alapvetése, hogy a gyerek ki tudja alakítani saját tanulásának ütemét azon szigorú keretek nélkül, amiket az intézmény kényszerít rá.

Ahelyett, hogy egy adott struktúrát követnének, kíváncsiságuk és érdeklődési területeik szerint maguknak alakíthatják ki tanulmányaikat. Ennek az irányzatnak az úttörője John Holt, amerikai professzor volt, aki a Growing Without Schooling (Fejlődés Iskolai keretek nélkül) mozgalmat kezdeményezte. Nagy kritikusa volt az iskolai rendszernek és a kritikák mellé javaslatai is voltak, hogy hogyan lehetne másképp csinálni. 1977-ben egy magazint is indított ezzel a címmel és az ő nevéhez fűzödik az otthoni iskoláztatás kialakulása is.

Gyakori, hogy a bántalmazó gyermek, bántalmazó környezetből jár az iskolába - beszélgetés az iskolai bántalmazásokról Szajli Claudia pszichológussal

Napjainkban közel kétmillió diák tanul otthoni keretek között az Egyesület Államokban, Magyarországon csak magántanulói státusz van, amit különleges és indokolt esetekben lehet kérvényezni. Nálunk nem megengedett az otthoni tanulásra létrehozott tanulócsoportok indítása sem, míg máshol ennek helye és tere is van. Ebben a formációban több család közösen vállalja a gyerekek iskoláztatását a tanévre, beosztva, hogy ki melyik tárgyat tanítja és milyen időkeretek között. A diákok évvégén vizsgát tesznek a kihelyezett területi intézményben ahova tartoznak, így kezdhetik meg a következő tanévet.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

A formális oktatásban a magas létszámok miatt egyszerűen szinte figyelembe vehetetlen a a gyermekek különböző tanulási stílusa, hiszen az egy tanító nem tud egyszerre többféleképp tanítani. Pedig fontos lenne, hiszen a tanulási stílusok nagyban meg tudják könnyíteni a tanulás folyamatát. Az unschoolingban ugyanis nemcsak a tanítónak, hanem a szülőnek is sokkal nagyobb és aktív szerepe van, mint a hagyományos oktatásban. Segít a gyereknek irányítani a figyelmét, közösen alakítani vele a tananyagot és annak menetét.