előfizetésem
Hírlevél
Bármennyire is fáj, a viszonzatlan szerelemből is tanulhatunk, méghozzá sokat
Az érzelmeink nem mindig kerülnek viszonzásra, ám amikor egy romantikus kapcsolatról van szó, az egyoldalúság rendkívül fájdalmas lehet. A viszonzatlan szerelem témakörét vizsgálva most arra kerestük a választ, hogyan léphetünk ezen túl?
Viszonzatlan szerelmet valószínűleg mindenki átélt már. Akár gyermekkorban, az idealizált híresség, a jóképű színész vagy popsztár iránt, tinikorban, a középiskola legmenőbb pasija iránt, de az egyetemi és a munkahelyi évek alatt, sőt akár az életünk későbbi részében is bármikor érezhetjük. Olyan, mintha nem lenne tőle menekvés: előbb-utóbb biztosan mindenkit utolér és akkor ott vagyunk magunkban, összetört szívvel, reménykedve, újra és újra próbálkozva a szeretetért, aminek aztán ugyanaz a vége: a nagy semmi.
Van azonban az a pont, amikor belefáradunk a próbálkozásba és feladjuk: amikor az izgalmas idegen iránti fantáziálgatás inkább idegőrlő, stresszes dolog, ami belülről is felemészt minket. Ennek azonban nem kell így lennie. Szajli Claudia pszichológussal most elemeztük a viszonzatlan szerelem ördögi körét, és találtunk megoldásra arra, hogyan tudunk kilépni belőle hatásosan (és végérvényesen) úgy, hogy nekünk még jó is legyen.
Mi a viszonzatlan szerelem?
A pszichológus szerint „viszonzatlan szerelemről akkor beszélünk, amikor az egyik fél romantikus érzelmei nem találnak válaszra – vagy nem ugyanazon az érzelmi szinten. Ez lehet egy friss ismerkedés, egy barátságból jövő érzés, de akár egy hosszabb ideig tartó, reménykedéssel teli állapot is.” Nagy érzelmi terheket ró ránk, mivel a kölcsönös szerelemmel ellentétben a vágyakozáson alapul, ami képes egy olyan fantáziavilágba repíteni minket, ami csak a fejünkben létezik.
A szakértők öt különböző fajtáját különböztetik meg a súlyostól az egészen hétköznapiig:
- az első a paraszociális szerelem (amikor egy olyan valakibe, például hírességbe leszünk szerelmesek, aki teljesen elérhetetlen a számunkra, a kapcsolatnak pedig esélye sincs, mivel nincsen interakció)
- a második a közelünkben lévő viszonzatlan szerelem (amikor mély és csendes érzelmeid vannak valaki iránt, aki a közeledben van. Ilyen például a szomszéd srác, a suli legmenőbb pasija, a főnököd stb.)
- a harmadik kategória a romantikus viszonzatlan szerelem hajszolása, tehát mikor nyíltan flörtölsz valakivel, akivel már a jövődet is elképzeled, de ő még nem tart itt, sőt, igazából fogalma sincs róla, mit is érez irántad, ezért nem is viszonozza úgy az érzéseidet, mint ahogyan kellene. Ez az eset a randizáskor, az ismerkedéskor már egészen gyakran előfordul.
- negyedik kategóriaként ott van még a viszonzatlan vágyakozás az ex után, ami általában akkor történik meg, mikor a szakítás nem kölcsönös, csak ez egyik fél akar kilépni a kapcsolatból, a másik pedig ott marad összetört szívvel, tele vágyakkal. A szakítások legalább fele ilyen, tehát ilyet valószínűleg szinte mindenki átélt már.
- az ötödik kategória pedig az, ha egy olyan párkapcsolatban vagyunk benne, ahol az érzelmek nem kiegyenlítettek, nem viszonzottak. Ezt akkor tapasztaljuk meg, ha az érzelmek intenzitása a két fél között eltér, ami miatt „mennyiségi” aszimmetria jön létre kettejük között. Rendkívül gyakori eset: akkor is ez van, ha az egyik fél már készen áll a házasságra, gyerekre, a másik pedig randizgatna, utazgatna, semmi több. Ez is viszonzatlan szerelem.
Ilyen egy karmikus kapcsolat, amikor már az elején érzed, hogy dolgotok lesz egymással
Mit tegyél, ha nem viszonozzák az érzéseidet?
Nézzük, hogy mit tudunk akkor tenni, ha a viszonzatlan szerelemnek mi vagyunk az elszenvedői. Először is kommunikálni kell az érzéseidet. Ha ezt már megtetted és nem kerültek viszonzásra, akkor kár újabb körökbe bocsátkozni, ideje elengedned a dolgot. A másik felet nem tudod megváltoztatni és ha nem szeret viszont téged, hidd el, hogy nem ő a legjobb választás számodra.
Olyan partner érdemelsz, aki szeret téged, mindenestül, ennél kevesebbel pedig ne elégedj meg. „Engedjük meg magunknak a gyászt. A viszonzatlan szerelem valójában veszteségélmény – nemcsak a másik embert, hanem a közös jövő lehetőségét is elveszítjük. Ebben segíthet a találkozások és üzenetváltások tudatos visszafogása (az érzelmi regeneráció miatt), az idealizáció lebontása, illetve annak vizsgálata, mi volt ismerős ebben a dinamikában. Fontos különválasztani az elutasítást az önértékeléstől. Az, hogy valaki nem szeret viszont, nem jelenti azt, hogy nem vagyunk szerethetők.”
Mi van akkor, ha te nem szeretsz viszont?
A helyzet természetesen teljesen más, ha a viszonzatlan szerelmet a másik oldalról nézzük, tehát, ha a mi nem szeretünk viszont. Szajli Claudia pszichológus szerint, ha ezt tapasztaljuk, akkor érdemes megnézni, hogy mennyire ismétlődő ez a mintázat a működésünkben, vagy csupán tényleg arról van szó, hogy a másik fél nem illeszkedik ahhoz, amit mi keresünk.
„Ebben a helyzetben az a legcélszerűbb, ha egyértelműen és empatikusan kommunikálunk: a bizonytalan, reményt fenntartó üzenetek ugyanis hosszú távon nagyobb fájdalmat okoznak. Ha időben kommunikáljuk az érzéseinket (vagy éppen azok hiányát), akkor a másiknak is megadjuk azt a lehetőséget, hogy időben el tudja gyászolni a kapcsolódást. És ne feledjük: a tiszta határhúzás nem kegyetlenség, hanem tisztelet. Nem a másik érzéseiért vagyunk felelősek, hanem a saját kommunikációnk tisztaságáért.”
Ha tehát te érzed úgy, hogy nem tudod viszonozni valakinek a romantikus érzéseit, akkor kommunikáld le azt tisztán, érthetően és empatikusan – így neki is jót teszel, meg persze, magadnak is. Nem lesz lelkiismeret-furdalásod, legalábbis nem olyan mértékben, mintha később, hetek-hónapok múlva tennél így.
Tombol a Bridgerton-láz: de miért imádjuk annyira a kiszámítható, slow burn típusú sorozatokat?
Nehéz rajta túllépni, de nem lehetetlen
Abban azonban kár hinni, hogy a viszonzatlan szerelmen pillanatok alatt, teljesen fájdalommentesen túl lehet lépni. „A cél inkább legyen az, hogy a fájdalom ne alakuljon át tartós önértékelési sérüléssé. A feldolgozás kulcslépései között szerepeljen a realitás elfogadása, az idealizált kép elengedése, az élmény jelentésének újra értelmezése, és a saját értékességünk stabilizálása.”
A viszonzatlan szerelem ugyanis nem bűn, sokat lehet tanulni belőle. Jelentősen befolyásolhatja a személyiségünket, a döntéseinket és jövőnket – sőt, akár párkapcsolatainkat is – ráadásul olyan formában, amire biztosan nem is gondoltunk volna. „Egy viszonzatlan szerelem gyakran aktiválja a korai kötődési mintáinkat. Ha például gyerekként azt éltük meg, hogy a szeretetért küzdeni kell, felnőttként is vonzóak lehetnek számunkra az érzelmileg nehezebben elérhető partnerek, tehát a viszonzatlan szerelmek. Azonban nem maga a viszonzatlan szerelem élménye formálja a személyiségünket, hanem az, milyen történetet mesélünk róla magunknak. Amennyiben a narratíva az, hogy nem voltam elég jó, és emiatt nem szerettek viszont, akkor sérül az önértékelés. Ha viszont az lesz a narratíva, hogy az érzések azért viszonzatlanok, mert ő nem tudott vagy nem akart szeretni, akkor stabilabb marad az énképünk. A tudatos feldolgozás, az élmény jelentésének újra értelmezése tehát a legfontosabb.”
A pszichológus szerint a viszonzatlan szerelemben létrejövő érzelmi kötődés egy teljesen egészséges működés, ami csak azért tűnhet károsnak és fájdalmasnak, mert a vágyott kapcsolat nem valósul meg abban a formában, ahogy azt szerettük volna. Ennek feldolgozása érzelmileg megterhelő lehet, de túl lehet rajta lépni, sőt, még előnyt is lehet belőle kovácsolni.
„Az érzés, amit szerelem plátói jellege ad, megterhelő lehet. Különösen igaz ez akkor, ha az elutasítást önmagunk értékének bizonyítékaként értelmezzük; ha újra és újra elérhetetlen emberekbe szeretünk bele; vagy ha hosszú időre beragadunk a remény és csalódás körforgásába, amiből nehéz kilépni. A viszonzatlan szerelem azonban paradox módon segíthet abban, hogy tudatosabban válasszunk a jövőben. Nem annak a bizonyítéka, hogy nem vagyunk elég jók. Sokkal inkább annak a bizonyítéka, hogy képesek vagyunk mélyen kötődni. Amennyiben hajlandóak vagyunk tanulni belőle, a viszonzatlan szerelem nem egy fájdalmas élmény marad, hanem egy lépés az érettebb, kölcsönös szeretet felé.”
