előfizetésem
Hírlevél
Nem csak Károly, hanem már saját családja is gyötörte Diana hercegnét
A világ Diana hercegnőt úgy ismeri, mint a bájos, törékeny, mégis bátor nőt, aki a brit monarchia legfagyosabb falai közé vitt emberséget. Azt viszont kevesebben tudják, hogy Diana nem a semmiből érkezett a Buckingham-palotába. Ő egy régi, befolyásos arisztokrata család, a Spencer-dinasztia sarja, amely generációk óta kötődik az angol királyi udvarhoz, hol kegyből, hol botrányok révén.
Családneve, a Spencer név egyszerre jelentett előjogot, felelősséget és terhet. Diana életében pedig mindhárom arcát megtapasztalta, és ezzel ő maga lett a dinasztia legikonikusabb, ugyanakkor legtragikusabb alakja. Nézzük, mit köszönhet családjának, és milyen hátrányokat jelentett számára az arisztokrata neveltetés.
90 szobás kastélyban nevelkedett
A Spencer család története több mint ötszáz évre nyúlik vissza. A 15. században még tehetős földbirtokosként éltek Northamptonshire-ben, és főként gyapjúkereskedelemből gazdagodtak meg. A Tudor-korban már a nemesség soraiba emelkedtek, és VIII. Henrik idején több Spencer is udvari tisztséget töltött be. A család befolyása az évszázadok során egyre nőtt, olyannyira, hogy az 1700-as években Diana egyik őse már Anna királynő legközelebbi bizalmasa volt.
Ezzel együtt a Spencerek politikai befolyása is erősebb lett, így végül egész nagy szerepet kaptak a brit történelem színpadán. Ez pedig a család minden tagját átitatta, köztük Dianát is. A magabiztosság terén nem voltak problémái. De hogyan is lehettek volna? Ő ugyanis abban a tudatban nőtt fel, hogy Anglia egyik leglátványosabb vidéki birtokán él. Diana családjának híres otthona, az Althorp House egy 13 ezer hektáros park közepén álló, tégla építésű kastély volt, benne 90 szobával, falain felbecsülhetetlen értékű portrékkal.
Prostituáltak mellett várta a bécsi vonatot Sisi, a magyarok kedvenc királynéja?
Minden négyzetmétere a brit arisztokrácia dicsőségét hirdette, és annak zártságát is. Ebben a környezetben született 1961. július 1-jén Diana Frances Spencer, John Spencer, későbbi 8. gróf és Frances Roche harmadik gyermekeként. A ház tágas volt, a gyerekkor viszont szűkös. A Spencerek szigorúan neveltek. A gyerekek nem szólhattak az asztalnál, a szolgálók jelenlétében mindig egyenes háttal kellett ülniük, és a „viselkedés” szó többet jelentett, mint bármilyen érzelem.
Kívül pompás, belül borzasztó
A rideg neveltetés csak egy a Diana gyermekkorát beárnyékoló tragédiák között. Szülei házassága ugyanis fogantatásától boldogtalan volt. Amikor pedig a későbbi hercegnő hétéves lett, a házaspár elvált, és évekig tartó gyermekelhelyezési per kezdődött. A bíróság végül az apának ítélte Dianát és testvéreit, a görcsös és zord nevelés immár egy csonka családban folytatódott.
Ez az érzelmi üresség magyarázza, miért vágyott felnőttként annyira szeretetre és elismerésre, és miért viselte nehezen a hideg, hierarchikus királyi udvart, amelyet átvitt értelemben megörökölt a felmenőitől. Elvégre a Spencer család tagjai különösen fontos szerepet töltöttek be az angol társasági életben. Lady Cynthia Spencer, Diana apai nagyanyja például a királyi ház hölgye volt, és személyesen Erzsébet királynő anyjának udvarhölgye.
A királyné többször is igazi úri hölgyként emlegette őt. Míg Lady Fermoy, Diana anyai nagyanyja, a királynő anyjának közeli barátnője és tanácsadója volt. Érdekesség, hogy egyben ő volt az, aki később összehozta unokáját Károly herceggel. Diana tehát udvari hagyományok közé született, és nem volt ismeretlen számára az a világ, amelybe később bekerült. Már gyerekkorától tudta, mit kell mondani és mit kell elhallgatni. Korán megtanulta, hogyan kell megfelelni, mindig mosolyogni, mindig csinosnak lenni és mindig a mások igényeihez igazodni.
Mindezt saját boldogsága rovására.
Galéria
Érdekházasság lett volna?
Amikor 1980-ban Károly herceg (a nagymama hatására) felfigyelt a 19 éves Dianára, az udvarban mindenki megkönnyebbült. A királyi család ugyanis a “megfelelő lányt” kereste, akinek családja kifogástalan, akinek felmenői ismerik az etikettet, és aki nem okoz botrányt. A Spencer-név pedig garanciát jelentett. A házasságra az udvar tökéletes szövetségként tekintett, amely a jövőbeli király és egy ősi nemesi család lánya között köttetett. A valóság azonban nem volt ilyen idilli.
Diana a jegyesség idején alig látta vőlegényét, miközben a királyi család rideg protokollja már a kezdetektől nyomasztotta. A házasság – amelyet a világon több mint 750 millió ember nézett élőben – inkább politikai esemény volt, mint szerelmi történet. A Spencer-család hűvös büszkeséggel fogadta az esküvőt, hiszen abban látták, hogy Diana beteljesíti azt, amire minden Spencer nőt neveltek.
Lázadás a hallgatás ellen
A házasságkötés után Diana önmaga lett. A családjától generációkon át tanulta, hogyan kell hallgatni, tűrni, és fenntartani a látszatot, ő ezzel szemben beszélni kezdett. A nyolcvanas évek végén, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy házassága Károllyal menthetetlen, úgy döntött, hogy megszólal. A királyi családot és a Spencereket ez sokkolta. A családtagok közül többen próbálták visszafogni, de Diana úgy érezte, elég volt a hallgatásból. A BBC-híres interjújában, amikor azt mondta: „Három ember volt ebben a házasságban”, a világ megértette, hogy az arisztokrata lányból önálló nő lett.
Soha nem lehetett igazán boldog minden idők legstílusosabb nője, Jackie Kennedy
A Spencer-vérből fakadó tartás és fegyelem megmaradt, de kiegészült valamivel, amit a család addig sosem ismert: bátorsággal. Ezzel ő lett az első Spencer, aki nyíltan szembement a királyi udvar hallgatási kultúrájával. Nemsokára testvérei is csatlakoztak hozzá, akik szintén reflektorfénybe kerültek. Sarah volt az, aki egykor Károllyal is randizott, mielőtt a herceg figyelme Dianára terelődött. Jane, később Lady Fellowes, a királyi udvar közelében maradt, míg a legfiatalabb, Charles Spencer örökölte az Althorp-birtokot, és máig ő a család feje. Charles 1997-ben, nővére temetésén elmondott beszéde történelmi jelentőségű lett.
Nyíltan bírálta a királyi udvart és a sajtót, már-már őket okolta Diana halála miatt. A beszéd után a Westminster apátságban álló közönség sírva tapsolt. Innentől a Spencerek számra a hűség helyett a kiállás lett a család új erénye.
