előfizetésem
Hírlevél
Ilyen volt nőként végignézni Brad Pitt minden elemében férfias új filmjét
Bár a kezdetektől kíváncsi voltam rá, tele voltam aggályokkal a film kapcsán: nem nézek akciófilmeket, nem érdekel a Forma-1, nem hatódom meg, ha hazai helyszíneket látok egy amerikai produkcióban, nem hallgatok pop, rockzenét és – bármilyen jó színésznek tartom –, önmagában Brad Pitt miatt sem ülök be a moziba, pláne, ha egy 160 perces filmről van szó.
De ez az alkotás messze túlmutat a Forma 1-gyel kapcsolatos kliséken: az akció, a dráma és a valóság tökéletes elegye, egyenletes dózisban adagolt adrenalinnal és nagyon ütős zenékkel – minden percét élveztem és úgy felpörgetett, hogy a székből felállva körbe tudtam volna futni a Hungaroringet. Spoileres filmajánlónk következik!
Maga az alaptörténet önmagában nem ígér sok újdonságot: Sonny Hayes (Brad Pitt) az 1990-es évek egyik legnagyobb feltörekvő Forma-1-es tehetsége volt, de egy versenybaleset véget vetett a karrierjének. Most egy furgonban él, szerencsejáték-függő, többször házasodott és vált el. Még mindig zseniális abban, amit csinál, de csak „beugróként”, bérelhető versenyzőként kamatoztatja a tehetségét.
Egykori csapattársa, Ruben Cervantes (Javier Bardem) megkeresi és szerződést ajánl neki, hogy segítsen megmenteni csőd szélén álló Forma-1-es istállóját, az APXGP-t. Ez tehát mindkettőjük számára egy utolsó lehetőség – Ruben megmenekül az erkölcsi és anyagi csődtől, Sonny pedig megszerezheti azt a címet, amire annak idején az életét tette fel.
Pitt és Clooney jutalomjátéka A két magányos farkas, amiben több a humor, mint a komoly akció
Ruben személye a film „érzelmi központja”, a Forma1, a sport szeretetét testesíti meg – ezért volt kiváló választás Javier Bardem, aki igazi spanyolként szívvel és szenvedéllyel formálta meg a csapattulajdonos figuráját. Sonny rövid vonakodás után elfogadja az ajánlatot, de nemcsak új lehetőséget, hanem csapattársa, a fiatal tehetség, Joshua Pearce (Damson Idris) személyében új vetélytársat is kap. Éles küzdelem alakul ki köztük, ami a végső küldetést, a csapat megmaradását is veszélybe sodorja. Pearce fiatal, rettentően gyors, forrófejű, elképesztően tehetséges és fogalma sincs a csapatjáték mibenlétéről, ami sajnos Sonnynak sem erőssége.
A Forma-1 ugyanis egy furcsa csapatsport: minden csapatban két pilóta versenyez és egyesített pontszámuk dönt az általuk képviselt istálló helyezéséről. Ugyanakkor a pilóták a világbajnoki címért egymás ellen is küzdenek – vagyis a csapattársad a legnagyobb riválisod is egyben.
A mellékszerepeket is kiváló színészekre osztották
Peter Banninget, az APXGP igazgatótanácsának egyik tagját, akiről végül kiderül, hogy korántsem az a laza csávó, akinek látszik, Tobias Menzies alakítja. Kim Bodnia, mint Kaspar Smolinski, az APXGP csapatfőnöke, elsőként látja meg Sonnyban azt, amiért Ruben behozta a csapatba és kezdi el támogatni a veterán versenyzőt, akitől kezdetben az egész stáb idegenkedik.
Az Oscar-jelölt Kerry Condon játssza a csapat műszaki igazgatóját, Kate-et, aki az autók tervezéséért és beállításáért felel:
egy briliáns nő a férfiak uralta világban,
akinek napi szinten meg kell küzdenie még a saját kollégái megbecsüléséért is, így ő alapvetően empátiával fordul Sonny felé, akivel a szezon előrehaladtával erős kötelék alakul ki köztük (a film egyik nagy hibája, hogy ezt a romantikus szálat nem bontották ki tökéletesen). Karakterét olyan valódi női mérnökök inspirálták, akiknek sikerült karriert építeniük ebben a maszkulin sportban – velük az írók korábban interjúkat készítettek és az ő valódi tapasztalataik formálták Kate karakterét.
Ez a film olyan, mintha a régi Poirot filmeket fűszereznénk a Szex és New York csajosságával
A forgatás a valódi nagydíjhétvégék helyszínein zajlott, így Pitt és Idris az F1 mezőnyének igazi óriásaival mérhették össze tudásukat – ugyanis mindkettőjüknek meg kellett tanulnia F1 autót vezetni és 320 km/h-val száguldoztak a felvételek során. Ez adja a film egyediségét – szinte dokumentarista formában dolgozták fel a cselekményt: mivel eredeti helyszíneken, a futamok során dolgoztak, egy-egy jelenetre 10-15 perc jutott a játékfilmeknél megszokott 1-2 óra helyett.
A színészek a velük készült interjúk alapján nagyon élvezték ezt a közeget, mert olyan volt számukra, mint egy színházi előadás – csak a közönség nem a nézőtéren ült, hanem mellettük-körülöttük kiabált és nem kellett egy jelenetet hússzor megismételni, mert csak egy vagy két felvételre volt idő. „Szent helyen voltunk, – mondta Brad Pitt egy interjúban – lenyűgöző érzés volt belépni egy olyan sportba, amit szinte vallásként tisztelnek. Csak azt szerettük volna, hogy ne zavarjunk senkit a dolgában, és közben elmesélhessük a saját történetünket.”
Valódi versenyzők, valódi helyszínek
Joseph Kosinski, a rendező fejében a film ötlete két, számára kardinális gondolat találkozásából született. Az első a Drive to Survive – a rendkívüli népszerűségnek örvendő F1-dokusorozat – iránti rajongása volt: „Ami az első évadban igazán megragadott, hogy nem a leghíresebb nevek és csapatok kerültek középpontba, hanem azok, akik a mezőny végén küzdenek. Ez egy tökéletes alaptörténet volt egy filmhez: a kiscsapatok története, akik megpróbálják beverekedni magukat a top tízbe vagy épp csak életben maradni” – meséli.
A második gondolata pedig Lewis Hamilton volt, akinek történetesen megvolt az e-mail-címe. „Írtam neki: ›Ebben a világban akarok filmet készíteni. A legautentikusabb versenyfilmet akarom megalkotni. Segítenél? ‹ Ő pedig igent mondott.” Így lett Hamilton a film legelhivatottabb producere és ennek köszönhetően olyan, korábban soha nem látott lehetőséget kapott a stáb, hogy a film gyakorlatilag beleszövődött a Forma-1 2023-24-es szezonjába, számos helyszínébe és szervezésébe.
Hadüzenet Hollywoodtól: Miért mellőzi az Akadémia Angelina Jolie-t? Vajon egy Oscar-jelölés is túl nagy ár Brad Pittért?
A képzeletbeli APXGP-csapat és a film stábja – több száz ember, jóval több, mint amennyit egy igazi versenycsapat szokott egy hétvégi futamon mozgósítani – zavartalanul be kellett, hogy illeszkedjen a valódi Forma 1-es verseny kontrollált káoszába. Két logisztikai pont volt számukra szigorúan kikötve: a forgatásnak minden körülmények között biztonságosnak kellett lennie, és semmiképp sem zavarhatta a verseny tisztaságát.
„Az összes ajtót megnyitották előttünk” – mesélte Brad Pitt –, versenyhétvégéken filmezhettünk, a dobogón, a himnusz alatt. Saját garázsunk volt. Még a boxunknál is dolgoztunk a verseny közben.” A film során szinte minden ismert pilóta feltűnik a vásznon – Hamilton és Verstappen; Leclerc és Sainz; Norris, Piastri, Gasly, Alonso, Tsunoda – valamint Stefano Domenicali, Christian Horner és Toto Wolff csapatfőnökök, David Croft és Martin Brundle kommentátorok, Will Buxton elemző és még sorolhatnám, ha mindenkit ismernék... Ezek nem pusztán cameók, rejtett poénok a rajongóknak, hanem a készítők egyik fontos eszköze a film hitelességének megteremtéséhez.
Az F1 nem egy fejlődés-, hanem egy megváltástörténet: a főhős beteljesíti a magának és a világnak tett, meghiúsulni látszó ígéretét, majd hátrahagyva az emiatt kínálkozó lehetőségeket – hűen önmagához – tovább sétál.