előfizetésem
Hírlevél
Te mit tennél, ha a gyermeked mindent hallana, ami csak eszedbe jut?
Az idei Berlinale legmegdöbbentőbb filmjéből kiderül, hogy a telepátia képessége nemcsak épít, rombolhatja is a családi kapcsolatokat. Milyen hatása van rövid és hosszú távon a „teljes átláthatóságnak”? Hogy alakul a kapcsolatunk az igazsággal, ha rá vagyunk kényszerítve, hogy szembenézzünk vele és ez hogy alakítja át az életünket? Frédéric Hambalek fesztiváldíjas filmjében ezekre a kérdésekre keresi a választ, mely a badeni születésű fiatal rendező második nagyjátékfilmje.
Persze, rendkívül kínos, főleg szülőként, ha az ember 12 éves lánya rendelkezik ezzel a képességgel, mely célzottan a szülei gondolataira, cselekedeteire és a velük történő eseményekre koncentrálódik… Marielle reggel átlagos kamaszként indult el az iskolába, ahol összeveszett a legjobb barátnőjével, pontosabban Marielle mélyen megsértette őt, aki frappáns válasz gyanánt lekevert neki egy pofont.
Az első pofont, amit életében kapott és ami mindent megváltoztatott: ennek hatására ugyanis Marielle telepatikusan rákapcsolódott a szüleire, ami talán lélektani szempontból egy rendhagyó segítségkérés, egy új védelmi vonal felállítása lehetett, de gyakorlatilag további frusztrációk forrásává vált, ami
kritikus hatást gyakorolt a család életére.
A felnőttek ugyanis mondanak, tesznek olyan dolgokat, amit egy gyerek nem érthet meg és ez félreértések tárházát nyitja meg. Másrészt otthon, a vacsoraasztal mellett nem feltétlenül a meztelen igazságot mesélik el a napjuk történéseiről, hanem azt, ahogy szerették volna, hogy alakuljanak a dolgok, vagy ahogy a jobbik énjük cselekedett volna, ha éppen nem szabadnapos…
Magyar származású színésznő a francia film legígéretesebb üdvöskéje, Mélissa Boros
Könnyedség és empátia
A főszereplő Marielle (Laeni Geiseler) az iskolai konfliktus után képes látni és hallani szülei minden gondolatát és cselekedetét, sőt, nem is tudja kizárni ezeket az információkat. Megtudja, hogy anyja, Julia (Julia Jentsch) titokban dohányzik és flörtöl kollégájával, apja, Tobias (Felix Kramer) pedig munkahelyén sokkal kevésbé magabiztos, mint ahogy otthon beállítja. A lány képessége átláthatóvá teszi a család titkait, és a látszólag harmonikus közegben tragikomikus szituációk alakulnak ki: a telepátia nem áldás, hanem inkább katalizátorrá válik a családi feszültségek kirobbanásához. Hambalek alkotása arra figyelmeztet, hogy a teljes őszinteség sokszor éppoly romboló lehet, mint a hazugság.
A film leheletnyi könnyedséggel, humorral és mély empátiával mutatja be, mi történik, ha egy gyerek hirtelen mindent tud a szüleiről, ráadásul egy olyan életkorban, ami a szülőkről való leválás folyamatáról szól és hitelesen bemutatja, milyen károkat okoz egy kamasz lelkében az, ha a szülők egyik pillanatról a másikra „lemeztelenednek” és egy nap alatt hull porba a gyerekkor szülő-mítosza. Ezen a ponton jut fontos szerephez Marielle bizalmasa, a nagymama, Julia édesanyja, aki a tisztulás folyamatát, az igazság elfogadását katalizálja.
A családi hazugságok felszínre kerülése a társadalmi normák összeomlásához vezet, átalakítja a szülő-gyerek kapcsolatokat nemcsak a szűk családon belül: az anya, Julia most érti meg, mennyi fájdalmat okozott a saját anyjának kamaszkori viselkedésével vagy azt, milyen szánalmas az a munkahelyi viszony, amit folytat.
Az apa, Tobias elkezd úgy viselkedni, ahogy mindig is szeretett volna és ez súlyos következményekkel jár. Az igazság felszínre kerülése komikus és groteszk helyzetekhez vezet, de mindenképpen elindul egy tisztulási folyamat a családon belül, mely végül közelebb hozza egymáshoz a családtagokat és megerősíti köztük az érzelmi kötelékeket.
Ez a film a bizonyíték arra, hogy több francia mozit kellene néznünk
A Marielle mindent tud (Was Marielle weiß) a Berlinale 2025 egyik kiemelt német filmje volt, amelyet a fesztivál versenyprogramjában mutattak be. A 14 éves Laeni Geiseler alakítja Marielle-t, aki 2011-ben született Berlinben és gyerekkora óta dolgozik a színházban és filmben. A Marielle mindent tud főszerepe hozta meg számára a nemzetközi figyelmet, és a Berlinale 2025 egyik legnagyobb felfedezettjeként tartják számon. A német sajtó kiemelte, hogy Geiseler „friss energiát és hitelességet” hozott a szerepbe, és a Berlinale közönsége különösen lelkesedett érte.
Az interjúkban Geiseler elmondta, hogy a szerepre való felkészülés során szülei is segítették, és tudatosan dolgozott azon, hogy a karakter belső világát megértse. A film egy gondolatkísérlet arról, milyen lenne egy élet hazugságok nélkül – éleslátó, szatirikus tükör a családi intimitásról és kontrollról: a „mindent tudás” nem feloldozás, hanem kegyetlen őszinteségi próba, amely egyszerre vicces és kínosan igaz.
