Az elmúlt években látványosan megváltozott, hogyan gondolkodunk az apaságról. Míg korábban az apa szerepe sok családban elsősorban az anyagi biztonság megteremtésére korlátozódott, ma egyre többen szeretnének érzelmileg is aktív részesei lenni a gyermekük mindennapjainak. A modern családmodellekben már természetesebb igényként jelenik meg az, hogy az apák ne csak „segítsenek”, hanem valódi társszülőként legyenek jelen.
Ezeket láttad már?
A gyakorlatban azonban még mindig sok kérdés és bizonytalanság övezi ezt a szerepet. Miért nehéz sok apának igazán bevonódni? Milyen hatással van a gyerekre és a párkapcsolatra, ha az apa inkább háttérszereplő marad? És mitől válik egy férfi valóban jelen lévő apává? Ezekről beszélgettünk Eisenbacher Dóra pszichológussal.
„Ma már sok apának van valódi kapcsolata a gyerekével”
Eisenbacher Dóra szerint az elmúlt években határozott változás figyelhető meg az apák szerepvállalásában. „Az elmúlt években egyértelműen látszik a változás. Az apák sokkal inkább vannak érzelmileg és fizikailag is jelen a gyerekeik életében, mint korábban. Ma már sok apának van valódi kapcsolata a gyerekével. Egyre több apa vesz részt aktívan az altatásban, a gondozásban, szeretné érteni a gyereke jelzéseit, és fontosnak tartja a kötődést is.”
A szakértő szerint mindez összefügg azzal is, hogy a legtöbb család kétkeresős modellben működik, tehát hosszú távon nem is kivitelezhető az, hogy az anya feladata csak a háztartás és a gyerekek legyenek, míg az apa a pénzkereső, hanem mindkét szülőnek helyt kell állnia mindkét szerepben. „Ugyanakkor a társadalmi minták szerintem sokszor még nem követték le teljesen ezt a változást. Sok családban még mindig automatikusan az anya válik a fő szülővé, aki fejben tart mindent, szervez, előre gondolkodik, miközben az apa inkább kiegészítő szerepbe kerül.”
Az első hónapok: amikor sok apa kívülállónak érzi magát
A szakember szerint az első hónapok különösen érzékeny időszakot jelenthetnek az apák számára. Sok férfi ilyenkor nehezen találja a helyét az új családi dinamikában. „Az egyik leggyakoribb elakadás az, hogy az apa eleinte kívülállónak érezheti magát az anya-baba egység mellett. Különösen az első hónapokban, amikor az anya fizikailag is nagyon szorosan kapcsolódik a babához, sok apa úgy éli meg, hogy nincs igazán helye vagy szerepe.”
Az apa hiánya mérgezheti a kapcsolataidat — anélkül, hogy észrevennéd
A bizonytalanság érzése gyakran a mindennapi gondozási helyzetekben is megjelenik. „Sok férfi fél attól, hogy rosszul csinál valamit, hogy nem érti a baba jelzéseit, vagy hogy az anya ügyesebb nála. És ha ilyenkor az anya automatikusan gyorsan megcsinál inkább ő maga mindent, az könnyen oda vezethet, hogy az apa egyre kevésbé próbálkozik.” A pszichológus szerint ezért különösen lényeges, hogy az apák is lehetőséget kapjanak a tapasztalatszerzésre. „Nagyon fontos, hogy az apának is legyen lehetősége próbálkozni, adott esetben hibázni és rutint szerezni.”
Pelenkázás, altatás, fürdetés – miért gondoljuk még mindig, hogy „az anya dolga”?
A mai napig sok családban él az a gondolat, hogy a pelenkázás, altatás vagy etetés inkább az anya feladata. Eisenbacher Dóra szerint ennek mély társadalmi gyökerei vannak. „Az eredete egyértelműen az előző generációk működéséből fakad, ahol nagyon világosan leosztott nemi szerepek voltak jellemzőek. Azonban ma már nem mondhatjuk, hogy a nőnek otthon van a helye a gyerekek mellett, mert a nők is dolgoznak, karriert építenek, önállóak. Illetve a legtöbb esetben nem elegendő az apa keresete a család fenntartásához, tehát szükség is van az anya bevételére is. Ez viszont a gyerekek körüli teendők terén is kiegyenlítettebb munkamegosztást igényel.”
A szakértő hangsúlyozza: a gondozási feladatok nem kizárólag női szerepek. „Másrészt a gondozási feladatok nem biológiailag női feladatok. Ezek egyben kapcsolódási lehetőségek mindkét szülő számára. Egy esti altatás, vagy egy fürdetés nemcsak praktikus segítség, hanem kapcsolatépítés is. A mostani generáció apái között ez már egyre inkább érték.”
A gyerekek pontosan érzik, ki mennyire van jelen
Az, hogy az apa milyen minőségben van jelen a családban, a gyermek érzelmi fejlődésére is erősen hat. „A gyerekek nagyon pontosan érzékelik a családi szerepeket és a kapcsolódási mintákat. Ha az apa inkább külső szereplőként van jelen, akkor a gyermek számára is az rögzülhet, hogy az érzelmi biztonság és a gondoskodás elsősorban az anyához kapcsolódik. Egy aktívan jelen lévő apa viszont más típusú kapcsolódást, játékosságot, érzelmi biztonságot tud adni a gyereknek.”
Az apa aktív jelenléte ráadásul nemcsak a gyermek szempontjából fontos. „Az apa és a gyermek kapcsolata is sokkal mélyebbé válik, ha az apa valóban része a mindennapoknak, illetve az anya is kevésbé lesz leterhelt, ami szintén kihatással van a gyermekre is.”
Élethelyzetek, amikor különösen sokat számít az apa jelenléte
A pszichológus szerint nincs olyan életkor, amikor az apák szerepe ne lenne jelentős, mégis vannak érzékenyebb időszakok. „Szerintem minden életkorban sokat számít. Kiemelten fontos az első években, ugyanis akkor alakul ki a gyermek alapvető biztonságérzete, önmagáról és a kapcsolatokról alkotott képe. Ha ebben az időszakban az apa is aktívan jelen van, az nagyon stabil alapot tud adni.”
Brasch Bence üzent a magyar apáknak, ezt minél több embernek hallania kell
Különösen sokat jelenthet az apa jelenléte az átmeneti, nehezebb időszakokban. „Testvér születése, bölcsőde- vagy óvodakezdés, betegségek, családi nehézségek idején. Ilyenkor az apa jelenléte nem csak a gyereknek, hanem az anyának is hatalmas megtartó erő lehet.” A kamaszkorban szintén hangsúlyos szerepe lehet az apai jelenlétnek. „A határok meghúzásának idején megint csak fontos szerep hárul az apára.”
Amikor az anya fejben egyedül viszi a családot
A szakember arra is kitér, milyen következményei lehetnek annak, ha az anya marad egyedül a láthatatlan szervezési és érzelmi terhek nagy részével. „Hosszú távon ez nagyon komoly mentális és érzelmi túlterheléshez vezethet. Nemcsak fizikailag fárasztó, hanem pszichésen is, hogy az anya válik a család fő szervezőjévé: ő szervez, ő tartja észben az időpontokat: akár a mindennapi mikor evett utoljára a gyerek típusúakat, akár például az orvosi időpontokat, ő figyeli a gyermek fejlődését.”
Ennek érzelmi következményei is lehetnek. „Sok anya ilyenkor magányosnak érzi magát, még akkor is, ha párkapcsolatban él. Megjelenhet benne a túlterheltség, az ingerlékenység, a bűntudat vagy akár az a fájdalmas érzés is, hogy mindent egyedül kell vinnie.” A túlzott egyenlőtlenség a párkapcsolatra is hatással lehet. „Párkapcsolati szinten pedig könnyen kialakulhat egy szülő-gyerek dinamika a pár között is: az egyik fél menedzsel, a másik pedig inkább végrehajtó szerepbe kerül. Ez hosszú távon általában eltávolodást és feszültséget okozhat.”
Érzelmileg elérhetetlen volt az apám: nem véletlenül lettek ilyenek a párkapcsolataim
Nem segítség, hanem közös felelősség
Eisenbacher Dóra szerint ahhoz, hogy természetesebb legyen az aktív apaság, társadalmi és családi szinten is szemléletváltásra van szükség. „Az egyik legfontosabb dolog az lenne, hogy társadalmi szinten is természetesebb képet lássunk az aktív apaságról. Hogy ne különleges legyen egy apa, aki pelenkázik vagy otthon marad a beteg gyerekkel, hanem teljesen normális.
Emellett nagyon fontos lenne, hogy az apák már a várandósság alatt is valódi bevonódási lehetőséget kapjanak. Sokszor már ott eldől a dinamika, hogy mennyire érzik magukat kompetensnek és fontosnak ebben a folyamatban.” Az anyai oldal bizonytalanságai is szerepet játszhatnak abban, hogy az apák mennyire tudnak aktív részt vállalni.
„Másrészről sokszor az anyák is nagyon bezárnak, a saját férjükre sem szívesen hagyják a gyereket, ami szintén egy nagyon összetett háttérhez vezet: a külső-belső elvárások nyomán sokszor akkor is bűntudata van az anyáknak, ha a gyermekük nem velük, hanem az apjával van.” A pszichológus úgy látja, hogy a családoknak érdemes saját működésükre szabniuk a szerepeket. „Talán az is fontos, hogy a családok merjenek új szerepeket kialakítani a saját működésük szerint, ne pedig automatikusan régi minták alapján működjenek.”
Teljesen más egy férfiak dominálta háztartásban élni, az ok pedig elég összetett
„Nem tökéletes apának kell lenni, hanem jelen lévőnek”
Arra a kérdésre, mit tanácsolna annak az apának, aki szeretne jobban jelen lenni, Eisenbacher Dóra gyakorlati szemléletű választ ad. „Ne arra koncentráljon, hogy tökéletesen csinálja, hanem arra, hogy fenntartható kapcsolódási pontokat találjon. Az apa-gyerek kapcsolat nem attól épül, hogy valaki mindent jól csinál, hanem attól, hogy következetesen ott van.”
A rendszeres közös rutinok sokat segíthetnek az apai magabiztosság kialakulásában „Érdemes lehet kiválasztani egy-két olyan mindennapi helyzetet, amit teljesen átvesz és a saját rutinjává tesz, például az esti fürdetést, az altatást, vagy akár egy hétvégi játszóterezést. A magabiztosság ugyanis nem előfeltétele a bevonódásnak, hanem következménye.”
A szakember szerint az apáknak nem kell ugyanúgy működniük, mint az anyáknak ahhoz, hogy jó szülők legyenek. „És talán a legfontosabb: merjen kapcsolódni a gyerekéhez a saját módján. Nem kell mindenben az anyához hasonlóvá válnia ahhoz, hogy szeretetteljes apa legyen. Bátran találja meg a saját stílusát benne.”
Dr. Belső Nóra elmagyarázza, hogyan formálja a gyerekkori apahiány a párkapcsolatainkat
Mit jelent ma igazán jó apának lenni?
„Jó apának lenni szerintem azt jelenti, hogy az apa aktívan és kiszámíthatóan részt vesz a gyermeke életében, és a gyermeke számíthat rá” – hangsúlyozza végezetül Eisenbacher Dóra.
