A valóságban még elképesztőbb volt a Netflix sorozatának főszereplője, Lidia Poët

A történelem ritkán ad elégtételt azoknak, akik egész életüket egy ügy szolgálatába állítják. Lidia Poët mégis azok közé tartozott, akik megérhették munkájuk eredményét: 1946. június 2-án, amikor az olasz nők először szavazhattak országos választáson és népszavazáson, a kilencvenegy éves jogásznő személyesen láthatta azt a változást, amelyért évtizedeken át, gyakran ellenszélben dolgozott.

Nevét ma rendszerint Olaszország első ügyvédnőjeként említik. Ez a meghatározás igaz, de nem ragadja meg életének lényegét. Pályájának jelentősége nem pusztán abban állt, hogy elsőként lépett be egy férfiak uralta szakmába, hanem abban is, hogy akkor sem fordult el a jogtól, amikor hivatalosan megtiltották számára annak gyakorlását. Kitartása végül hozzájárult ahhoz, hogy a következő generációk előtt megnyíljanak azok a pályák, amelyek korábban elérhetetlenek voltak a nők számára.

A szakmai alkalmasság nem biológiai nem kérdése

Lidia Poët 1855. augusztus 26-án született a piemonti Traverse faluban. Családja a valdensek közösségéhez tartozott, amely évszázadokon át vallási üldöztetést szenvedett el. A kisebbségi lét megtanította tagjait arra, hogy a tudás és a műveltség a szabadság fontos eszközei. Édesapja polgármester volt, édesanyja pedig arra törekedett, hogy lányai ugyanolyan színvonalú oktatásban részesüljenek, mint fiaik. Ez a 19. század közepén korántsem számított általánosnak.

Különösen nagy hatással volt rá bátyja, Giovanni Enrico Poët torinói ügyvéd, aki felismerte húga tehetségét és egész életében támogatta. Később, amikor Lidiát kizárták az ügyvédi kamarából, Enrico biztosított számára lehetőséget arra, hogy továbbra is jogi munkát végezzen. Lidia Svájcban tanult, tanítói és nyelvtanári képesítést szerzett, miközben magas szinten megtanult franciául, németül és angolul. A biztos tanári pálya helyett azonban a jogot választotta.

A Miénk lesz a holnap lenyomta az Oppenheimert és a Barbie-t is, és nem véletlenül

A Torinói Egyetem jogi karán 1881-ben kitüntetéssel diplomázott. Doktori értekezésében már a nők politikai és alkotmányos jogait vizsgálta, hangsúlyozva, hogy az állampolgári jogok nem függhetnek a nemtől. 1883-ban a Torinói Ügyvédi Kamara tagjai közé választotta. Ezzel ő lett az első nő Olaszországban, aki hivatalos kamarai tagságot szerzett. A döntés országos vitát váltott ki. Sokan korszakos áttörésként ünnepelték, mások veszélyes precedenst láttak benne.

A kérdés valójában az volt, hogy a modernizálódó Olaszország hajlandó-e a nőkre is kiterjeszteni a törvény előtti egyenlőség elvét. A vita hamar eldőlt. Az ügyészség megtámadta a kamarai határozatot, a bíróság pedig megsemmisítette tagságát.

Nem szakmai hiányosságokra hivatkoztak, hanem arra, hogy az ügyvédi hivatás a nők számára állítólag nem megfelelő.

Az ítélet szerint érzelmi alkatuk, társadalmi szerepük, sőt az anyaság lehetősége is akadályozná őket a pályán. A ma nyilvánvaló előítéletnek tekintett érvek akkor hivatalos jogi indokolásként jelentek meg.

Elégtétel harminchat év után

Poët nem választotta a látványos tiltakozást. Bátyja irodájában tovább dolgozott: iratokat készített, ügyeket elemzett, ügyfelekkel foglalkozott és részt vett a perek előkészítésében. Gyakorlatilag ugyanazt a munkát végezte, mint férfi kollégái, csupán a bíróság előtt nem képviselhette ügyfeleit. Ezt az állapotot harminchat éven át kellett elviselnie. Ez az időszak mutatja meg leginkább személyiségének erejét. Számára az ügyvédi hivatás nem cím vagy társadalmi rang volt, hanem szolgálat.

A hivatalos elismerés hiányában sem mondott le arról, hogy tudását közösségi célokra használja. Érdeklődése fokozatosan a gyermekvédelem, a fiatalkorú bűnelkövetők helyzete és a büntetés-végrehajtás reformja felé fordult. Úgy vélte, az igazságszolgáltatás célja nem csupán a büntetés, hanem a társadalomba való visszavezetés lehetőségének megteremtése is. Nyelvtudásának köszönhetően bekapcsolódott a nemzetközi szakmai életbe, részt vett a Nemzetközi Büntetés-végrehajtási Kongresszusok munkájában, és kapcsolatba került korának jelentős jogászaival és kriminológusaival.

Rekordszámú nő ül a Parlamentben, emlékezzünk meg arról, aki nélkül ez nem valósult volna meg

Munkáját külföldön elismerték. Franciaország a Palmes Académiques kitüntetéssel jutalmazta, az első világháború idején végzett önkéntes vöröskeresztes szolgálatáért pedig ezüstérmet kapott.