előfizetésem
Hírlevél
Ezért kell nagyon vigyázni a munkahelyi szívességekkel: könnyen a munkaköröd részévé válnak
Egy átküldött Excel, egy átvállalt meeting, egy szívességből megírt levél vagy egy váratlanul nagyvonalú gesztus elsőre a munkahelyi együttműködés természetes részének tűnhet. A gond többnyire nem magával a segítséggel van, hanem azzal, amikor ezek az apró gesztusok nehezen kibogozható függőségekké alakulnak.
Dr. Szijjártó Linda szervezetpszichológus szerint a legtöbb ilyen helyzet nem klasszikus értelemben vett korrupció, mégis könnyen átcsúszhat olyan aszimmetrikus viszonyrendszerekbe, amelyek nyomást helyeznek ránk. Munkahelyen és magánéletben is ismerős lehet az a dinamika, amikor eleinte csak segítünk, később viszont azt vesszük észre, hogy valaki viszonzást vár.
A korrupció szóról a legtöbb embernek továbbra is politikai vagy gazdasági visszaélés jut eszébe, pedig a mindennapokban is léteznek olyan helyzetek, amelyek sokkal finomabban, nehezebben felismerhetően működnek. A szervezetpszichológus szerint a munkahelyi működést informális kölcsönösségi rendszerek szervezik. Ezekben nem úgy cserélünk szívességeket, mint egy pontosan elszámolt tranzakcióban: nem feltétlenül tudjuk pontosan, mikor, kitől és milyen formában kapjuk vissza amit korábban nyújtottunk.
Ez önmagában nem probléma, sőt a szervezetek működésének fontos alapja, hogy az emberek segítik egymást, információt adnak át, helyettesítik egymást, rugalmasan alkalmazkodnak egymáshoz, és érzelmi támogatást nyújtanak. Dr. Szijjártó Linda szerint ez részben szociálpszichológiai és evolúciós mechanizmusokra vezethető vissza. A reciprocitás normája – vagyis az a belső késztetés, hogy viszonozni szeretnénk– általában erősen működik bennünk. Ha valaki tesz értünk valamit, általában úgy érezzük, hogy tartozunk neki valamivel.
Magyar kutatók eredményei igazolják: hamarabb tudod, ki a domináns, mint hogy ránéznél
A szívesség nem mindig önzetlen
„A kölcsönösség rendszere azért is erős, mert gyakran érzelmileg jutalmazó. Jó érzés adni, jó érzés kapni, a hála és az elismerés pedig erősítheti a kapcsolatot. Ráadásul a segítség státuszt is adhat a csoporton belül, mert mi lehetünk azok, akikhez mások fordulnak, és akikről így könnyen kialakulhat az a kép, hogy kompetensek és befolyásosak” – mondja Szijjártó Linda, aki felhívja a figyelmet, hogy kutatások szerint, ha segítünk valakinek, hajlamosabbak lehetünk pozitívabban viszonyulni hozzá.
Ez a pszichológiai mechanizmus tovább mélyítheti azokat a kapcsolatokat, amelyekben később már nehezebb észrevenni, ha a kölcsönösség egy ponton felborul. Egy idő után ugyanis helyett: nem egyszerűen kölcsönös segítségről van szó, hanem arról, hogy bizonyos emberek rendszeresen többet kérnek, mások pedig rendszeresen többet adnak.
Szijjártó Linda szerint a munkahelyeken a kutatások alapján gyakrabban érintettek a nők, a kisebbségi csoportok, illetve az alacsonyabb státuszú munkakörökben dolgozók, hogy aránytalanul sok láthatatlan munkát végeznek. Ezek a segítségek nincsenek dokumentálva, ritkábban jelennek meg a teljesítményértékelésben, jellemzően nem jár értük külön kompenzáció, mégis energiát, időt és mentális kapacitást igényelnek. Ilyen lehet például egy kolléga rendszeres helyettesítése, egy háttérben elvégzett szervezési feladat vagy az érzelmi támogatás.
Mikor lesz a segítségből teher?
A fordulópont nem látványos: nem egyik napról a másikra kerülünk bele egy egyenlőtlen vagy torz kölcsönösségi helyzetbe. Ez fokozatos folyamat. Először természetesnek tűnik, hogy segítünk, később viszont azt vesszük észre, hogy bizonyos kollégák rendszeresen késnek a meetingekről, mindig nekünk kell összefoglalni nekik a lényeget, vagy mi visszük el helyettük a pluszfeladatot.
A helyzetet az is bonyolítja, hogy időnként mi magunk is kérünk szívességet, ezért még nehezebb megszólalni, amikor a helyzet már kényelmetlenné válik. Így alakul ki az a sajátos munkahelyi gyomorgörcs, amikor nem érezzük jól magunkat, mégsem tudunk tiszta helyzetet teremteni. A szervezetpszichológus szerint az első lépés a tudatosság. „Érdemes felismernünk, mikor lépi át a küszöbünket egy-egy kérés. Nem feltétlenül kell nemet mondani, amikor valaki először kér segítséget. Akkor érdemes megállni, amikor a segítség aránytalanul gyakori, aránytalanul sok erőforrást visz el, vagy tartósan megterhel bennünket.”
Nagyot koppanhatsz, ha összekevered a szakmai ismeretségeket a barátságokkal
Miért olyan nehéz nemet mondani?
Azért, mert a munkahelyi szívességek ritkán két teljesen egyenrangú fél között zajlanak. A hierarchiában feljebb lévők nagyobb magabiztossággal kérnek, míg az alattuk lévők sokkal nehezebben húznak határt. Ha pedig valakitől függünk – például a főnökünktől vagy egy befolyásos kollégától –, a visszautasítás kockázatosnak tűnhet. Ehhez pedig bűntudat is társul. Ha valaki korábban segített nekünk, könnyen úgy érezhetjük, nincs jogunk nemet mondani,
holott a hála nem jelent korlátlan rendelkezésre állást.
Szijjártó Linda szerint a határhúzásnak lehet asszertív és tiszteletteljes módja. Egy jó szervezeti kultúra ebben sokat segít, mondjuk, ha egy munkahelyen van pszichológiai biztonság, vagyis lehet következmények nélkül kérdezni, visszajelzést adni, akkor könnyebb beszélni az aránytalan terhekről. Az is segíthet, ha láthatóvá tesszük a háttérmunkát. Egy teljesítményértékelés során érdemes megemlíteni, milyen, a formális feladatkörön túli támogatást nyújtottunk segítettünk másoknak. Már az is hozzájárulhat már az is változást hoz, ha a láthatatlan munka nevet és helyet kap.
A „csókosok” nem nyertesek
A kapcsolati korrupcióról is érdemes beszélni. Ismerős helyzet, amikor egy új munkatárs úgy kerül be egy munkahelyre, hogy „valakinek a valakije”. Kívülről ezt sokan automatikusan igazságtalannak látják. Szijjártó Linda szerint azonban az ilyen helyzet gyakran az érintett számára is nehéz. A kollégák hajlamosak kisebb kompetenciát feltételezni róla, még akkor is, ha valójában alkalmas a munkára. Így nem feltétlenül a személyét, hanem inkább a szakmai hitelességét kérdőjelezik meg.
„Ilyenkor két dolgot tehet az érintett: időt ad a közegnek, miközben következetesen megmutatja a szakmai tudását és megbízhatóságát. Ha pedig valaki nyíltan odaszúr, arra is lehet asszertíven reagálni: elismerni a kapcsolat tényét, de világossá tenni, hogy a pozíció betöltéséhez szükséges tudás is megvan.”
A túl nagy gesztus már gyanús
Nemcsak az problémás, amikor tőlünk kérnek túl sokat, de az is, amikor valaki indokolatlanul sokat ad. Egy drága ajándék, egy nagyvonalú kedvezmény vagy egy szabályoktól eltérő szívesség könnyen elbizonytalaníthat. „Ilyenkor érdemes több szempontot mérlegelni. Vannak munkahelyek, ahol pontosan meghatározzák, mekkora értékű ajándék fogadható el. Ez kapaszkodót adhat, mert a személyes visszautasítás helyett egy külső szabályra lehet hivatkozni.”
A szakértő szerint fontos jelzés lehet a saját rossz érzésünk is. Ha valami gyanúsnak tűnik, annak gyakran van alapja. Nem biztos, hogy visszaélésről van szó, de a helyzet feszegetheti a határainkat. Ilyenkor érdemes időt kérni, és azt mondani, hogy köszönöm, hadd gondoljam át, holnap visszajelzek. Ez segíthet abban, hogy ne az érzelmi pillanat hatására döntsünk.
Szívesség vagy manipuláció?
A mindennapi kölcsönösség önmagában nem káros, elvégre nélküle nem működnének a közösségek, a munkahelyek és a személyes kapcsolataink sem. A probléma ott kezdődik, amikor a segítség hallgatólagos kötelezettséggé válik, amikor nem merünk nemet mondani, vagy amikor aránytalanul sok terhet viszünk. Szijjártó Linda szerint érdemes óvatosan és kontextusfüggően használni a „korrupció” szót. Általában inkább aszimmetrikus, informális kölcsönösségi rendszerekről van szó, amelyek könnyen válhatnak manipulatívvá. Éppen ezért fontos komolyan venni a saját rossz érzéseinket, és ha valami túl sok, túl nagy vagy túl gyakori, érdemes megállni és ránézni a helyzetre.
