előfizetésem
Hírlevél
Ismétlődő párkapcsolati minták irányítják az életed - és észre sem veszed
Nem csak a véletlen műve, ha újra és újra hasonló kapcsolatban – és persze csalódásban is – találjuk magunkat. Talán már fel is tettük magunknak a kérdést: miért történik mindig ugyanaz velünk? A válasz a hozott mintáinkban, a generációs örökségben és abban keresendő, ahogyan önmagunkhoz viszonyulunk.
De hogyan ismerhetjük fel ezeket a mintákat? Miként szabadulhatunk meg tőlük? Ezekről mesélt Klajkó Szandra Léleklazító tanácsadó, aki szerint a belső munka nem csak minket változtat meg, hanem a környezetünket is.
Nem a véletlen műve: amit hozunk, azt vonzzuk be
Ahogyan a tanácsadó fogalmaz: „A vonzás törvénye szerint nem azt vonzod be, amire vágysz, hanem azt, amilyen belső állapotban vagy.” Ez a spirituális alapelv arra utal, hogy a bennünk lévő gondolatok, érzelmek és belső mintázatok rezgésszintként működnek, tehát ezekhez hasonló energiájú helyzeteket és embereket hívunk be az életünkbe.
A frekvencia, amin mozgunk, sokszor nem tudatos döntésekből fakad, hanem családi mintákból, mélyen gyökerező félelmekből vagy akár több generáción átívelő tapasztalatból. Ehhez kapcsolódóan sok nő újra és újra ugyanazokat a párkapcsolati mintákat és férfitípusokat vonzza be. A megszokott, akár fájdalmas dinamika biztonságosnak érződhet, ha azt láttuk otthon. A minta ismétlődik – egészen addig, amíg rá nem ébredünk, hogy ez „csupán minta”.
A mentális kimerülés új hulláma ütötte fel a fejét a harmincas nők körében
Amit nem oldasz fel, azt továbbadod
Sokszor azt hisszük, hogy a párkapcsolati nehézségeink kizárólag a jelenlegi élethelyzetünkből vagy saját hibáinkból erednek. Pedig előfordulhat, hogy olyan érzelmi minták szerint működünk, amiket szó szerint örököltünk – szüleinktől, nagyszüleinktől, akár generációkon keresztül. A szeretet kifejezésének módja, a konfliktuskezelés, a kötődés és elengedés mintái – mind olyan láthatatlan csomagok, amelyeket a családi rendszerből hozunk magunkkal.
Klajkó Szandra szerint ezek az örökségek nem mindig tudatosulnak bennünk: „Lehet, hogy egy párkapcsolati reakció, amit magadénak hiszel, valójában a nagymamád történetéből fakad. Ha felismered, hogy ez nem a saját működésed, máris egy lépéssel közelebb kerültél a változáshoz.” Ez a felismerés felszabadító lehet – de egyben felelősségteljes és esetlegesen fájdalmas is.
A döntés ilyenkor a mi kezünkben van: továbbadjuk, és újraéljük ugyanazokat a fájdalmas sémákat – vagy megtörjük a láncot. Ez nem azt jelenti, hogy megtagadjuk a múltat, vagy eltávolodunk a családunktól. Épp ellenkezőleg – elkezdjük tudatosan szétválogatni, hogy mi az, amit érdemes megtartani, és mely dolgokat ideje végre elengedni. A spirituális tanácsadó szerint ez egyfajta generációs rendrakás:
Megnézem, mi az, ami még szolgál, és a többit elengedem.
A változás kényelmetlen – de felszabadító
Sokan vágynak arra, hogy megszabaduljanak a visszatérő, mérgező párkapcsolati mintáktól, azonban a változás nem egyetlen varázsütésre történik meg. A mélyen rögzült, akár generációkon át cipelt sémák lebontása nemcsak bátorságot kíván, hanem időt, türelmet és sokszor fájdalmas belső munkát is. Ez a folyamat olyan, mint amikor egy régi családi házban szétválogatjuk a tárgyakat: van, amit megtartunk, mert értéket képvisel, de van, amitől meg kell válnunk, mert már nem visz előre.
„Meg akarom mutatni, mennyi nő él bennünk” – Sandra Poliakov világáról, nőiességről, anyaságról
A minták elengedése gyásszal jár – hiszen valaminek búcsút kell mondanunk, amit eddig önmagunk részének hittünk. Ebből adódóan jöhetnek fájdalmas felismerések: a szüleink sem voltak tökéletesek, és amit eddig szeretetnek hittünk, az talán inkább félelem vagy ragaszkodás volt. Az önvizsgálat ebben a folyamatban kulcsfontosságú. Ha felismerjük, hogy honnan jövünk, el tudjuk dönteni, merre szeretnénk tartani.
Két fél nem egy egész!
A párkapcsolatot olykor úgy képzeljük el, mint egy kirakós utolsó darabját: keresünk valakit, aki majd kiegészít minket, pótolja a hiányosságainkat, begyógyítja a régi sebeinket. Szandra szerint ez a romantikus kép azonban gyakran félrevezető – éppen ezért vezethet boldogtalan kapcsolatokhoz. Hiszen ha „félként” keressük a párunkat, valójában egy olyan kötelékbe lépünk, amely hiányra, nem pedig teljességre épül.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
„Ha csak két fél találkozik, az sosem lesz egy egész. Egy egészséges kapcsolat két egészséges lélek találkozása” – fogalmaz a szakértő. Vagyis a valódi, mély kapcsolódás nem arról szól, hogy valaki megment minket önmagunktól – hanem arról, hogy két önmagában is kiegyensúlyozott ember együtt még többet képes teremteni.
A belső egyensúly nemcsak a kapcsolat minőségére van hatással, hanem arra is, hogy egyáltalán kit vonzunk be. Amíg önbizalomhiányból, fájdalomból vagy elhanyagoltságból kapcsolódunk, szinte biztos, hogy olyan partnert vonzunk be, aki ezt a hiányt tükrözi vissza. Lehet, hogy ő sem tud szeretni – vagy épp olyan dinamikát hoz, ami újra és újra aktiválja a sebeket, amiktől szabadulni szeretnénk.
A belső munka három kulcsa
A párkapcsolati minták felismerése és feloldása tudatos önmunka. Mint minden mély belső változás, ez is gyakorlattal, kitartással és őszinteséggel jár. A tanácsadó három alapvető lépésben foglalja össze a folyamatot:
Naplóírás – őszinteség papíron: A legelső lépés az önreflexió. Kezdjük azzal, hogy leírjuk, mi az, ami nem működik. Melyek azok a visszatérő érzések, helyzetek, amelyek frusztrálnak, fájdalmat okoznak, vagy újra és újra ugyanabba a zsákutcába visznek? A napló nem ítélkezik – segít tisztábban látni. Sokszor már az írás maga is felismerésekhez vezet.
Tudáskeresés – tükör önmagadhoz: Ha egy téma „hívogat” – ha újra és újra visszatérünk például a párkapcsolati dinamika, a kötődés vagy a családi minták kérdéséhez –, kezdjünk el mélyebben kutatni. Olvassunk könyveket, cikkeket, hallgassunk podcastokat, vagy vegyünk részt önismereti workshopokon. Ez a tudásforrás nem csupán információt ad, hanem tükröt is tart – megmutatja, hol tartunk az életünkben, és merre léphetnénk tovább.
Segítségkérés – a belső munka mélyebb szintjei: Ha elakadunk, és esetleg úgy érezzük, hogy túl erősek az érzelmek, vagy nem látjuk tisztán a mintáinkat, ne féljünk segítséget kérni. A meditáció, a vizualizációs gyakorlatok vagy akár egy spirituális tanácsadó, pszichológus, terapeutikus segítő új nézőpontokat nyithat meg.
Örökségből jövő: mit tanulhat a világ az afrikai slow fashion márkáktól?
Az elengedés belső döntés – és egy fokozatos folyamat
A múlt elengedése, a rossz párkapcsolati minták elhagyása nem egyszeri döntés, hanem egy folyamat, amely időt, türelmet és őszinte belső munkát igényel. Klajkó Szandra három fázisra bontja ezt a folyamatot:
Az első lépés az, hogy felismerjük: bennünk él egy minta, amely már nem szolgál minket. Ez lehet egy visszatérő félelem, egy romboló kapcsolódási mód vagy egy olyan dinamika, amit újra és újra megélünk. A felismerést követi egy tudatos döntés: „El akarjuk engedni. Másképp akarunk működni.”
A valódi elengedés nem történhet meg anélkül, hogy ne engednénk meg magunknak a gyászt. Engedjük meg, hogy fájjon. A veszteség érzése természetes – még akkor is, ha valami rosszat engedünk el. Megszokott volt, ismerős volt – és most búcsút mondunk neki. A szakember szerint
a fájdalom nem ellenség, csupán a gyógyulás része.
A végső fázis az, amikor észrevesszük, hogy már nem kapaszkodunk. Nem magyarázzuk el a miérteket, nem elemzünk újra és újra – csak elengedünk valamit vagy valakit. Ez a „feladás” nem a szó szoros értelmében értendő feladást jelenti, hanem a megengedést: hogy megtörténjen az elengedés.
A párkapcsolati mintáink nem az ellenségeink – sokkal inkább tükrök, amelyek megmutatják, hol van még dolgunk önmagunkkal. Felismerni ezeket bátorság, elengedni őket felszabadulás. A valódi változás nem kívülről érkezik, és nem egy új partner hozza el – hanem belülről indul, akkor, amikor végre megtanulunk igazán kapcsolódni önmagunkhoz.
