előfizetésem
Hírlevél
Bármikor beszélhetünk a másikkal, paradox módon pont ezért beszélünk egyre kevesebbet
Valami megváltozott az utóbbi időben. Már nem csörög úgy a telefonunk, mint régen, és a baráti találkozók száma is jelentősen lecsökkent. Egyre gyakrabban mondjuk le az összejöveteleket, a közös vacsorák helyett pedig gyors, elharapott üzenetek érkeznek csak, mint a “Ma nem megy, túl sok a dolgom.” Egy idő után már nem csak a test, hanem bizony a kapcsolat is kimerül.
Mindenki túlterhelt, mindenki elfáradt
A “relationship burnout” nem új keletű jelenség, azonban egyre többek szájából hangzik el ez a kifejezés, avagy a kapcsolati fáradtság. Olyan érzelmi és pszichés kifáradásról beszélünk, amely nem csak romantikus kapcsolatokban, hanem a családban, barátságokban, sőt, gyakran még a munkatársak között is megjelenhet. Általában akkor jelentkezik, amikor minden résztvevő úgy érzi: érzelmileg kifacsarták. De vajon mi a különbség ezen jelenség, illetve a lustaság vagy elhidegülés között? Erről Bogár Zsuzsa pszichológussal beszélgettem.
„A kapcsolati fáradtságnál azt gondolom van még igény a felekben arra, hogy kicsit felrázzák a kapcsolatukat, visszataláljanak egymáshoz, míg az elhidegülésnél már inkább a közöny uralkodik közöttük és nem csak energiájuk nincs egymás felé fordulni, hanem kedvük sem, talán van, aki úgy gondolja, jobb is így. A lustaságot kevésbé tudom értelmezni itt, nem is szeretem ezt a szót, mert szerintem nagyon sokféle háttere lehet annak, ha valaki nem aktív valamiben vagy úgy tűnik nem tesz semmit. Fontos, hogy a motivációja veszett el ilyenkor vagy csak ereje és eszközei nincsenek a megvalósításhoz.”
A modern életforma persze gyakran diktál olyan tempót, amely nem hagy elegendő időt arra, hogy ápoljuk az emberi kapcsolatainkat. A munkahelyi elvárások, a pénzügyi nyomás, a családi nehézségek, logisztikázás, a “folyamatosan jelen kell lenni mindenhol” érzése nem kis falakat emel az emberek közé. Sokak szerint azonban a kapcsolati túlterheltség nem a szeretet hiányából fakad, sokkal inkább az energiahiányból.
A mentális kimerülés új hulláma ütötte fel a fejét a harmincas nők körében
Ha pedig valaki folyamatosan csak ad, de sosem kap vissza, esetleg kevesebbet, akkor az a személy előbb vagy utóbb érzelmileg kiég. A kiégés pedig egy alattomos dolog, hiszen nem robbanásról, kiabálásról, veszekedésről szól, sokkal inkább egy csendes elhűlésről. Érdekesség talán, hogy bizony vannak olyan személyiségtípusok, olyan emberek, akik hajlamosabbak arra, hogy kiégjenek egy kapcsolatban.
„Nekem elsőre az elkerülő személyiség jut eszembe, ami a kötődési stílushoz köthető: ha valaki elkerülő kötődő az a "nekem minden mindegy" kategória. Ezek a kliensek azok, akik kb. vonogatják a vállukat a párterápián, amikor a párjuk azon lamentál, hogy váljanak-e vagy sem. Ilyen típusú emberek könnyebben belesüppednek abba, amikor nem "élő" és aktív a párkapcsolatuk.”
Túl sok a kapcsolat, mégis túl kevés az interakció
A közösségi média paradox módon fokozza a kapcsolati fáradtságot. Egyszerre tartunk fent megannyi “kapcsolatot”, sokszor több száz emberrel is, miközben egyre ritkábban vagyunk jelen a szeretteink életében. Az állandó elérhetőség nem egyenlő azonban az intimitással, sőt, általában csak helyettesíti azt. A baráti csoportok csendes szétesése, a testvéri kapcsolatok elhalványulása, valamint a párkapcsolatok üres működése mind azt vetítik előre, hogy ez a jövőben sem lesz másképpen.
A túlélő üzemmód nem kedvez a kötődésnek.
A figyelem elaprózódik, eloszlik, ezzel együtt a türelem elfogy, eközben az érzelmi tartalékaink pedig teljesen kimerülnek. Vannak ráadásul olyan esetek, amikor csak az egyik fél érzi azt a bizonyos fáradtságot, a másiknak tulajdonképpen semmi problémája nincsen. „Az elkerülők mellett gyakran vannak szorongó-ambivalens kötődők (olyanok ők, mint a puzzle két darabja), akik sokkal szenzitívebbek arra, ha a kapcsolatban negatív irányú elmozdulás történik, és szenzitívebben is reagálnak rá.
Tévhit, hogy csak a munkahely okozhatja a kiégést: ez valami nagyobb baj tünete
Ilyenkor párterápián mindig a megértést próbáljuk meg megteremteni: mindkét fél értse meg, hogy az ő valósága eltér a másikétól, és próbálja meg meglátni, megérezni a különbségeket. Egy párterápián mindig a "mi" azaz a kapcsolat a kliensünk, ami azt jelenti, hogy ha az egyik fél érez valami rosszat, akkor a "mi" már biztosan sérül, tehát segíteni kell rajta. Segíteni pedig úgy lehet, ha a pár két tagja is felfogja, hogy nincs olyan, hogy én problémám-te problémád, hanem egy kapcsolatban "mi problémánk" van. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy csak az egyik érzi ezt.”
Ami a probléma lehet még, hogy a kapcsolati fáradtságot gyakran kíséri krónikus bűntudat. Bűntudat amiatt, hogy nem jelentkezünk időben, hiszen lehet, hogy nem volt energiánk meghallgatni a másikat, esetleg elfelejtettünk egy fontos napot, születésnapot, évfordulót, de előfordulhat az is, hogy egyszerűen csak érzelmileg nem voltunk jelen az adott pillanatban. A bűntudat pedig csak tovább ront a helyzeten.
Az ember ugyanis saját magával való elégedetlenségében egyre inkább visszahúzódik, amivel elkerüli a konfrontációt, a megbeszélését, a félreértések tisztázását. Ezáltal a kapcsolat nem fog megszűnni, nem robban szét, szimplán megszűnik lélegezni. Ennek ellenére vannak bizony olyan helyzetek, amikor a kapcsolati fáradtság, az elhidegülés már nem igazán kezelhető.
„Ha valaki már teljesen motiválatlan, és nem is akar közeledni, nem is akar semmit tenni, hogy változzon a dolog, akkor a másik félnek érdemes azt végiggondolni, hogy ő tud-e így ebben a kapcsolatban maradni. Gyakran éveket töltenek el úgy emberek, hogy várják a másiktól a változást, pedig ő erre nem képes. Ezt egy ponton érdemes belátni és elengedni a kapcsolatot. Persze ez nagyon sok tényezős (pl. közös gyerekek, közös ingatlan) szóval nem csak ezen múlik. De ha valaki marad is a kapcsolatban, érdemes a fókuszt levenni arról, hogy a másik változzon, mert annak nincs értelme: azt kell megnézni, hogy mi hogyan tudunk változtatni magunkon és az életünkön, hogy élhető legyen számunkra a kapcsolat.”
A tökéletes párkapcsolat titka fájdalmasan egyszerű, mégis sokan elbukják
A lassítás mint gyógymód
Az ilyen nagymértékű problémák megoldása sosem bonyolult, azonban cseppet sem könnyű. Ebben az esetben az egyetlen módszer talán a tudatos lassítás. A minőség felé való elmozdulás, ami kevesebb kapcsolatot és több mély jelenlétet jelent. Ez lehet a kapcsolati burnout egyik legjobb ellenszere. Nem kell tehát mindig jelen lenni, de amikor megtesszük, akkor legyünk ott teljes valónkban. Egy őszinte beszélgetés mindig többet ér, mint tíz apró üzenet, amire aztán válasz sem érkezik.
A rendszeres kapcsolattartás - akár kis dolgokon keresztül is - sokat segíthet abban, hogy életben tartsuk a köteléket, hogy az ne szakadjon meg, vékonyodjon el. A párkapcsolatban ez jelentheti egy hetente adott “check-in” estét, amikor mind a két fél őszintén elmondja, hogy mi nyomja éppen a lelkét. A barátságban elég lehet egy közös filmes este, egy hosszú séta, míg a családi kapcsolatokban arra kell ügyelni, hogy néha ne csak “ügyeket intézzünk együtt”, hanem valódi időt szánjunk egymás érzelmeire, az ezáltal való kapcsolódásra.
A kapcsolati fáradtság tehát nem azt jelenti, hogy valami elromlott, sokkal inkább azt jelzi előre, hogy túl sokáig figyeltünk arra, ami számít. Ez nem bűn, hanem teljesen normális emberi működés, ezáltal kezelhető. Az érzelmi kiégésnek nem kell a kapcsolat végét jelenteni, de ha nem ismerjük fel időben, akkor bizony csendben elhozhatja azt.
