előfizetésem
Hírlevél
Továbblépnél, de valami visszahúz? - A pszichológus szerint így léphetsz ki a körforgásból
Az élet során sokszor találkozunk olyan múltbéli élményekkel és traumákkal, amelyek váratlanul, újra és újra felbukkannak a tudatunkban. Egy-egy ismerős illat, egy régi helyszín, vagy akár egy spontán érzés hirtelen visszaránt minket egy korábbi időszakba, mintha egy láthatatlan erő tartana fogva bennünket a múltban. Ezek a visszatérő emlékek gyakran erőteljesen hatnak ránk, és olykor úgy tűnik, mintha megakadályoznának abban, hogy teljesen tovább tudjunk lépni az életünkben.
Pedig a legtöbben vágyunk arra, hogy végre békére leljünk, hogy megszabaduljunk ezektől az ismétlődő fájdalmas érzésektől, ugyanakkor mégis gyakran újra meg újra ugyanazokat a kapcsolati mintákat éljük át, újra és újra belebonyolódva ugyanazokba a helyzetekbe. Mi lehet ennek az oka? Mi az, ami miatt a múlt mély sebei nem gyógyulnak be, hanem folyton visszatérnek, mintha soha nem engednék el a jelenünket?
Ennek a rejtélynek a kulcsa a tudat mélyebb rétegeiben keresendő, ahol emlékeink és érzéseink nem mindig a felszínre törve, nem mindig könnyen hozzáférhető módon, de annál erőteljesebben alakítják gondolatainkat, döntéseinket és viselkedésünket. Ebben a belső, gyakran rejtett világban zajlanak azok a folyamatok, amelyek irányítják, hogyan látjuk önmagunkat, a kapcsolatainkat és a világot körülöttünk – ezek a mélyben megbúvó belső mintázatok sokszor tudatos erőfeszítéseink ellenére is újra meg újra előtörnek, és arra késztetnek bennünket, hogy a múlt árnyai ismét belépjenek a jelenünkbe.
Mérő László: „A mesterséges intelligencia mindent elintéz helyettünk – és ez veszélyesebb, mint hinnénk”
A tudattalan mélységei: a jéghegy modell
Az emberi psziché egy láthatatlan jéghegyhez hasonlítható: a felszín, amelyet tudatosan érzékelünk, csupán töredéke annak, ami valójában zajlik bennünk. „Freud is úgy képzelte el a tudatot, mint egy jéghegyet, ahol a víz fölötti rész a tudatos én, míg a víz alatt rejtőzik a jóval nagyobb tudattalan tartomány” – magyarázza dr. Agócs Gabriella pszichológus.
Ebben a láthatatlan tudattalan rétegben őrizzük mindazokat az élményeket, érzéseket, tapasztalatokat, amelyek nem kerülnek a felszínre, mégis életünk minden pillanatát befolyásolják. „Ez a tudattalan az, ami irányítja reakcióinkat, érzelmeinket és a viselkedésünk mögött álló mintákat” – teszi hozzá a szakértő.
Sokszor a múltban átélt traumák, elhanyagolások vagy konfliktusok olyan mély nyomokat hagynak bennünk, hogy tudattalan szinten ismétlődő mintákat alakítanak ki. Ezek a minták abban a formában jelennek meg, hogy ugyanazokat a konfliktusokat vagy érzéseket éljük át újra és újra, akár egy-egy párkapcsolatban, munkahelyi helyzetben, vagy önmagunkkal vívott belső harcaink során.
„A korai gyermekkorban rögzülnek azok az alapvető viselkedésminták, reakciók és hiedelmek, amelyek később – ha nem dolgozzuk fel őket tudatosan – automatizmusokká válnak” – mondja dr. Agócs Gabriella. Például, ha valaki azt tapasztalta, hogy csak hangosan, erősen tud figyelmet kapni, akkor ezt a mintát követheti egész életében, még ha ezt már tudatosan nem is akarja.
Figyelemzavar, önértékelési válság, függőség – Mit tesz a TikTok a gyerekekkel?
Veszélyhelyzetek esetén a tudat automatikusan lekapcsolja az érzelmeket, hogy túlélhessünk. „Amikor a szervezet élete veszélyben van, az idegrendszer leállítja az érzelmi feldolgozást, hogy megkönnyítse a túlélést” – világít rá a pszichológus. Ilyenkor az élmény ugyan rögzül, de nem kerül feldolgozásra. Ez a mechanizmus később aktiválódhat hasonló helyzetekben, ami azt az érzetet kelti, mintha újra átélnénk a múlt traumáját, holott valójában egy aktuális helyzet váltja ki a régi emlékeket.
Ősi minták és a transzgenerációs örökség
Nemcsak a saját élményeink, hanem őseink feldolgozatlan traumái is hatással lehetnek ránk. „Ez az úgynevezett transzgenerációs örökség, amely során a családi történetek, múltbéli veszteségek és félelmek kódolódnak bennünk” – emeli ki. Így előfordulhat, hogy egy egészen más korból származó trauma is befolyásolja a jelenlegi életünket, akár tudat alatt is. Ezért fontos, hogy a múltat ne csak egyéni, hanem családi rendszer szintjén is megértsük, hogy szabaduljunk a régi minták rabságából.
Ahhoz, hogy a múlt traumái ne bénítsák meg a jelent, először meg kell ismernünk és azonosítanunk kell ezeket a tudattalan mintákat. „Ez az első lépés a gyógyulás útján” – hangsúlyozza dr. Agócs Gabriella. Amint feltárjuk az érzelmi blokkokat, lehetőség nyílik az érzelmek újraélésére – legyen az sírás, nevetés vagy düh –, ami felszabadítja az elfojtott energiát.
Ezután kezdődhet az integráció folyamata, amikor már nem áldozatként, hanem túlélőként és tanulóként tekintünk a múlt eseményeire, elfogadva azok szerepét a személyiségünkben. Ez a folyamat visszaadja az irányítást az életünk felett. Számos pszichoterápiás módszer segíthet ebben: a családállítás felismeri és oldja a generációkon átívelő mintákat, míg a testfókuszú terápiák csökkentik az idegrendszer túlzott veszélyre való reagálását. „Az önismeret és a belső erőforrásaink feltárása nem csak a gyógyulást szolgálja, hanem segít abban is, hogy örömmel és tudatosan éljük meg a ránk bízott életfeladatokat.”
A festőnő, aki megelőzte a férfiakat: Hilma af Klint 50 évig tartotta titokban a jövő művészetét - és a világ csak most kezdi érteni
A múlt visszatérő emlékei nem feltétlenül terhek, hanem útjelzők is lehetnek, amelyek arra hívnak, hogy jobban megismerjük önmagunkat és a családi történetünket. „Ha vállaljuk ezt az utazást, és megértéssel, türelemmel fordulunk belső világunkhoz, akkor nemcsak a múltat integráljuk, hanem a jelen és a jövő kapcsolatát is tudatosan alakíthatjuk” – zárja gondolatait a szakértő. Készen állunk arra, hogy a múltból erőt merítsünk a jelenhez, és felszabaduljunk az ismétlődő minták fogságából?
