előfizetésem
Hírlevél
A tökéletes párkapcsolat titka fájdalmasan egyszerű, mégis sokan elbukják
A meséket azért (is) szeretjük, mert mindig „happy end” vár a végén, és „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Ha ilyen egyszerű lenne, akkor egészen biztosan kevesebb politikai beavatkozásra lenne szükség a családok és a népességnövekedés ösztönzésére. Azonban amikor kilépünk a gyerekkor védelméből, és a kamaszkori káosz is lassan oszladozni kezd, látjuk és tapasztaljuk, hogy egy párkapcsolat megtartásához sokkal többre van szükség.
Nagyon könnyű lenne azt állítani, hogy minden rajtunk és a választásunkon múlik. Ma azonban már tudjuk – számos kutatás és szakember munkája révén –, hogy egy párkapcsolatban sokkal többen vagyunk jelen. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Hozzuk magunkkal a mintáinkat, az örökségünket a felmenőinktől – olyan mintákat, amelyeket érdemes követni, de sajnos olyanokat is, amelyeket jobb lenne nem megismételni. A mintáink már a választásunkat is befolyásolhatják, és ezzel akár egy életre determinálhatjuk magunkat.
Fontos, hogy ebben is – mint sok másban az életben – a tudatosság legyen a kiindulópont, és megfelelő önismerettel rendelkezzünk. Amennyiben ez megvan, már egy hatalmas előnnyel indulhatunk egy kapcsolatban. A tudatos párválasztásban a nulladik lépést segíthet megtenni egy szakember (pszichológus vagy mentálhigiénés szakember), de akár csoportban is lehet dolgozni az önismeretünkön.
A hullámzó vonal a jó jel
Vadas János mentálhigiénés szakember szerint egyértelműen kirajzolódik, hogy a párkapcsolatok hosszú távú működése sokkal összetettebb, mint ahogy azt sokan elsőre gondolnánk. Az ő szemszögéből nézve a biológiai nem kevesebb jelentőséggel bír a kapcsolatok működése szempontjából, mint az öröklött minták és a személyiségbeli eltérések. Vadas János úgy véli, a férfiak és nők közötti kommunikációs különbségek nem abból fakadnak, hogy valamelyik fél biológiailag „alkalmatlanabb” a kapcsolódásra, hanem abból, hogy másképpen dolgozzák fel és fejezik ki az információkat.
6 elutasítás, ami ha nem történik meg, a világ ma nem itt tart
Saját példáján keresztül világít rá: míg ő délelőtt aktív, cselekvő és kreatív – „akkor vagyok az erőm teljében” –, estére jelentősen csökken az energiaszintje, ami megnehezíti, hogy komolyabb érzelmi kapcsolódásokat vállaljon a nap végén. „Este gyakorlatilag leáldoz a napom, mint a legtöbb férfi és apa társamnak.” Ezt azonban nem kifogásként, hanem felismerésként kezeli, amelyből kiindulva jobban lehet igazodni a partner igényeihez.
Arra a kérdésre, hogy vajon mi a hosszú távú kapcsolat alapja, Vadas János kissé ironikusan reagál: „Ha ezt bárki meg tudná mondani, már pirulában árulnák a boldogságot, és megszűnt volna a szakmám.” Ehelyett inkább „építő köveket” sorol fel, amelyek véleménye szerint elengedhetetlenek. Az első és legfontosabb a nyitottság – ez az a belső hajlandóság, ami lehetővé teszi, hogy a kapcsolat különböző életszakaszaiban újra és újra felfedezzük egymást, és újra szerződjünk a közös útra. Ez gyakran együtt jár a múlt fájdalmainak, régi kommunikációs mintáinak elengedésével is.
Az értékközösség szintén lényegi elem: ha két ember hasonlóan viszonyul például a kisebbségekhez, a környezetvédelemhez, a valláshoz vagy a spiritualitáshoz, az megerősíti az összetartozás érzését. Ebbe a dimenzióba természetesen beletartozik a szexualitás is – de nem a mennyiség, hanem a minőség és a kapcsolódás szabadsága számít. „Fontos, hogy őszintén, szabadon, önfelvállalva, szégyen és megfelelési kényszer nélkül tudjanak kapcsolódni egymáshoz.”
Egy szemléletes példával is él, amely gyakran felmerül előadásain: amikor a hernyó vádlón szól a pillangóhoz, hogy „Megváltoztál!”, a pillangó csak annyit felel: „Mindenkinek kellene.” E párbeszéd jól illusztrálja azt a belső dinamikát, amelyben a fejlődés nem veszély, hanem természetes része a kapcsolatnak.
Ő tervezi azokat a könyvborítókat, amik alapján megítéled a könyvet
Kihívásokból azonban bőven akad. Vadas szerint az egyik legnagyobb veszélyt a „B terv” gondolata jelenti – azaz az az érzés, hogy valahol mindig lehet jobb, mint ami épp van. „Ez az inger, hogy ‘lemaradok a jobbról’, folyamatos frusztrációként lebeg a párok fölött.” Emellett a közösségek visszaszorulásával minden elvárás a kapcsolatra hárul: a partnernek egyszerre kell lelki társ, edző, szülőtárs, szexpartner és gazdasági társ lenni. Ez olyan nyomás, amit nem lehet tartósan viselni.
Segítséget kérni ér!
A praxisában szerzett tapasztalatok alapján a legtöbb pár az első gyermek születése után fordul hozzá segítségért. Ez az időszak különösen kritikus: „A párok úgy érzik, mintha az egyikük kínaiul, a másikuk németül próbálna kommunikálni.” A gyermek érkezése felforgatja a jól működő mintákat, felszínre hozza a mélyebb, eddig elnyomott problémákat. Az ilyen időszakban megjelenő párok nagyon sokfélék: akadnak, akik a második gyermek érkezése előtt keresik a megerősítést, másokat a lombikprogram próbál meg, egyre többen pedig a meddőséggel való megküzdés során érkeznek.
Természetesen saját kapcsolatukban is voltak mélypontok. János ezt nem titkolja: „Nálunk is megvannak, voltak és lesznek a nagy hullámvölgyek, föntökkel és lentekkel.” Hozzáteszi, hogy az EKG is akkor jelez rosszat, ha egyenes a vonal. A párkapcsolat is addig élő, amíg hullámzik – ez a hullámzás viszont sok férfit kimerít.
De ez tanulható képesség.
A mélyből való közös felemelkedés ereje pedig elképesztő erőforrás lehet a továbbiakhoz. Tanácsai az elakadásban lévő pároknak egyszerűek, de mély értelműek. A legfontosabb, hogy a segítségkérést ne halogassák. „Minél előbb érdemes elkezdeni a közös munkát, mielőtt nagyon elbarikádozzák magukat a párok.” Bár a „lövészárkokból” is vissza lehet jönni – és látott is már ilyen példát –, de ez nagy munka: idő, könnycseppek, új tettek, új szokások és beszédmódok kellenek hozzá. Amikor valaki elkezd bezárni, az már figyelmeztető jel. Ekkor jön el az idő a szeretetszervizre – fogalmaz mosolyogva.
Világvége hangulat 2025-ben? Így őrizd meg a mentális egészséged a krízisek közepette
A hosszútávú kapcsolatok titkai
Bár az ellentétek vonzzák egymást, hosszú távon mégis nagyobb stabilitást ad, ha egy kapcsolatban a hasonlóságok kerülnek túlsúlyba. Talán elsőre furcsának tűnhet, hogy a fenntartható világot és egy párkapcsolatot párhuzamba állítsunk, pedig mindkettő egy élő rendszer, amely alapelvek mentén működik.
Ezek az élő rendszerek – mint a bolygónk vagy egy kapcsolat – különféle elemekből épülnek fel, amelyek egy nagyobb egészet támogatnak. A diverzitás is kulcsfontosságú: ahogy a természet alapját is a változatosság adja, úgy egy kapcsolatban is építi az ellenálló-képességet. Egy másik fontos szempont, hogy próbáljuk meg holisztikusan szemlélni a kapcsolatot. Nem lehet egyetlen tényező alapján ítéletet mondani – minden részlet számít.
A kapcsolatok összetettségét gyakran figyelmen kívül hagyjuk. Minden szinten – bennünk és a másik félben is – különféle folyamatok zajlanak, amelyek hatással lehetnek egymásra. Ezt felismerve türelmesebbek és megértőbbek lehetünk. A kapcsolatok egyik legfontosabb eleme – amit gyakran elfelejtünk –, hogy mindkét fél fejlődik, változik és alkalmazkodik. Ezért nem várhatjuk el ugyanazt, mint a kapcsolat elején.
A plasztikai műtétek lehetősége egyre inkább hazavágja az önértékelésünket és uniformizálja a normális vagy szép testről alkotott képünket
Végül, de nem utolsósorban: ahogy a természetben, úgy a kapcsolatokban is előfordulnak viharos időszakok. Ezek a kaotikus periódusok egy komplex folyamat részei, amelyek lehetőséget adnak a fejlődésre és a növekedésre. Egy hosszú távon fennmaradó párkapcsolat sokkal több, mint csupán együtt lenni. A fenntartható kapcsolat arról szól, hogy közösen egy szövetséget építünk, és idővel egyre mélyebben tudunk kapcsolódni egymáshoz. Egy olyan közösség, ahol boldogan, valódi jelenléttel tudunk időt tölteni, miközben mindkét fél növekedhet és fejlődhet.
Ennek alapja a nyílt kommunikáció, a kölcsönös bizalom és az egymás iránti tisztelet. Fontos a támogatás is – amikor a másik fél segít céljaink, álmaink elérésében. Végül elengedhetetlen az alkalmazkodóképesség, hiszen az élet folyamatosan új kihívások elé állít, és egy kapcsolatnak is tudnia kell ezekhez igazodni.