Ha vesztél már össze a családoddal nyaralás közben, ez a film neked szól

Egy fájdalmasan ismerős családi abszurd a modern emberi kapcsolatok bonyodalmairól. Nincs is jobb, mint egy hétvége a tengerparti nyaralóban! A középkorú anya, Montse is erre készül: együtt tölteni néhány felhőtlen napot felnőtt gyerekeivel és az unokákkal, még elvált férjét is meghívja, hogy teljes legyen a családi idill - hát persze.

A Tűz a tengerparton egyik főszereplőjét, a fentebb említett Montsét még az sem tántorítja el, hogy indulás előtt idős anyját holtan találja a konyhában, miközben fia és annak új barátnője lent várják a kocsiban. A Costa Braván található tengerparti házban csatlakozik hozzájuk lánya a férjével és két gyerekükkel, majd az apa is megjelenik volt pszichoterapeutájával, akivel most egy párt alkotnak.

A tökéletes mozaikcsalád együtt hajókázik, meglátogatják az öblöket, ahol a gyerekekkel kiskorukban olyan szép napokat töltöttek, a fiú szólókoncertet ad a parti kocsma teraszán – mi ronthatna el egy ilyen jól megszervezett együttlétet? Például az, hogy a résztvevők egy idő után nem tudják a szőnyeg alá söpörni valóságot, hiszen búcsúhétvégére jöttek össze, hogy összeszedjék a személyes holmijukat, mert Montse el akarja adni a nagynénjétől örökölt, pazar nyaralót, amely nemcsak egy épület: a család életének és kapcsolataik leépülésének tanúja és szimbóluma is egyben.

Szép lassan kibontakozik a valóság és a családon belüli diszfunkcionális folyamatok működésbe lépnek.

Az érzelmi pokol, ami négyük kapcsolatát jellemzi, először a „tartozékok” – a két barátnő, a férj és a gyerekek számára válik elviselhetetlenné és a velük való konfliktusokban nyilvánul meg. Majd a mellékszereplők távozása (mondhatjuk: menekülése) után a négy főszereplő kénytelen szembenézni azzal a valósággal, amit megteremtettek és melynek mindannyian az áldozatává váltak. Közben pedig szép lassan kiderül, hogy a hétvége valójában Montse balul sikerült, manipulatív kísérlete a családegyesítésre, amihez pont azokat az eszközöket alkalmazta, melyek tönkretették az életüket: színlelést, megtévesztést és hazugságot.

Felnőttként a családdal nyaralni: megéri a nosztalgia, ha veszekedés lesz a vége?

Felszínre tör a családtagok közötti feszültség: a régi sérelmek, az elidegenedés és a különböző személyes problémák. Montse érzelmileg kimerült és valójában a gyerekeivel való kapcsolata sem jobb a saját anyjával való viszonyánál, akit gondolkodás nélkül ott hagyott holtan a konyhakövön, hogy mestertervét véghez vigye, amihez mindenkit csapdába csalt. A gyermekei – akik szintén nehéz élethelyzetekkel és belső konfliktusokkal küzdenek – eltávolodtak anyjuktól, és nekik is megvannak a maguk nézeteltérései és titkai.

A fia az értéktelenség érzésével küzd, harmincas éveiben még mindig keresi önmagát és a párkapcsolatai egymás után mennek tönkre. A lánya az anyai mintát követve családot alapított, de évek óta szeretőt tart és nem tudja elviselni a férjét és a gyerekeit. Az apa pedig titokban évekkel korábban, a felesége tudta nélkül, csalással a saját nevére íratta a nyaralót és valójában azért jött, hogy meghiúsítsa az eladást.

Azért érkeztek, hogy felelevenítsenek egy nosztalgikus, kozmetikázott múltat, de a családtagok közötti érzelmi távolság, az elfojtott sérelmek, és az egymás iránti bizalmatlanság a valóság ösvényére vezeti őket és ez az út mind a négy szereplő számára járatlannak bizonyul. Miközben szembesülnek a hazugságokkal, melyekkel egymást vezették félre, az önbecsapás súlya legalább annyira nehézzé válik számukra.

Nem szabadulsz a családodtól

A történetben a címben szereplő „tűz” egyszerre jelenik meg szimbolikus és fizikai értelemben, mint a drámai fordulat végeredménye és a családi kapcsolatok megtisztulásának eszköze. A film a maga szarkasztikus módján szépen árnyalva mutatja be a családhoz való kötődés nehézségeit, végtelenül emberi módon hangsúlyozva, hogy a család – bármilyen nehéz is – elengedhetetlen része életünknek és identitásunknak.