előfizetésem
Hírlevél
Ami a Beckham családban történt, sokkal gyakoribb, mint gondolnád
A Beckham család botránya cseppet sem ritka: sokszor előfordul, hogy egy pár egyik tagja eltávolodik a családjától, mikor szerelme bekerül a képbe. De vajon miért bomlanak fel a családok egy új személy érkezésével és mit tehetünk az ellen, hogy ez velünk ne forduljon elő? Pszichológus szakértővel elemeztük véig a cseppet sem ideális helyzetet.
Tegyük fel, hogy egy új barát/barátnő személyében új tag érkezik a családodba. Felborul a dinamika, lehet, hogy egyre több lesz a félreértés, végül odáig fajul a helyzet, hogy a szülők és a pár már szinte nem is beszélnek egymással. Ismerősen cseng? Miután évekig pletykák keringtek arról, hogy Brooklyn Beckham és felesége, Nicola Peltz-Beckham mennyire nem jön ki Victoria és David Beckhammel, nemrég fény derült arra is, hogy teljesen megszakadt a kapcsolat a két pár között. Ez az eset azonban nemcsak a hírességek körében, hanem a való életben is előfordul, gyakrabban, mint gondolnánk.
De vajon kinek a hibája az, ha egy új partner érkezésével szétszakad család? A gyereké? A szülőké? Esetleg az új partneré? Nehéz kérdés, amire a téma összetettsége miatt nem lehet egyértelműen válaszolni, Tóth Laura pszichológussal kerestük rá a választ.
Ne ítélkezzünk
„Fontos kihangsúlyozni, hogy a családon belüli eltávolodás ritkán vezethető vissza egyetlen személy hibájára. Inkább egy olyan folyamatról beszélünk, ahol minden szereplő hozza a saját mintáit, sérüléseit és elvárásait. Ugyanakkor szakemberként hiszek abban is, hogy a felnőtt gyereknek joga van meghozni a saját döntéseit, és adott esetben az új családját választani – különösen akkor, ha az eredeti, saját családjában nem találja meg a helyét.” - kezdte a szakértő.
A pszichológus úgy gondolja, hogy nem szabad elítélni egy gyereket, vagy egy házaspárt azért, meg megszakítják a kapcsolatot valamelyikőjük családjával. Bár ez nem egy ideális szituáció, nem tudjuk, hogy mi történik a háttérben, és mindenkinek arra kell törekednie, hogy a lehető legharmonikusabb, legbékésebb módon rendeződjön a dolog. Próbálkozni lehet, de ha csak az egyik fél teszi, akkor a törekvések hamar kudarcba fulladnak. Eredmények nélkül pedig kevés igény lesz arra, hogy valamelyik fél újra és újra rendbe akarja hozni a kapcsolatot.
A sikeres párkapcsolat sokszor ezen az egy dolgon múlik, mégsem veszik észre a férfiak
Tóth Laura pszichológus épp ezért nem tudja elítélni Brooklyn Beckhamet. Szerinte ennek nem szabadott volna megtörténnie, mert „a szülők és az új kapcsolat közötti egyensúly ideálisan azt jelenti, hogy a leválás során új formába rendezzük, nem pedig megszakítjuk a kapcsolatot”, de ha ez végképp nem sikerül, hiába is próbálkozunk, akkor a leválás és az eltávolodás nem vétség. Hangsúlyozza, hogy bár ilyen esetekben
a felelősség megosztott, az autonómia nem bűn!
Egy új partner megzavarhatja a családi idillt
Valószínűleg olvasók ezrei meg tudják erősíteni, hogy ha egy új személy érkezik a családba, akkor mindenkinek kicsit más lesz a szerepe és a „funkciója” a rendszerben. Ez nem rossz dolog, sőt, ideális esetben a család növekedése egy kifejezetten örömöt adó, boldog esemény. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor ez a helyzet több vitát és félreértést szül, ami miatt hajlamosak vagyunk az új partnert okolni.
„Egy új pár megjelenése nemcsak egy addig idegen személy belépését jelenti a családi rendszerbe, hanem a családi kapcsolati egyensúly újraszerveződését is. Ilyenkor gyakran aktiválódik a szülők részéről a veszteségélmény: az addigi közelség megbomlik és ezt sokan fájdalmas elhagyásként élik meg, nem pedig természetes leválásként. Érdemes ezért tisztázni, hogy mi az, ami valóban rólunk szól, és mi az, ami a mások érzéseiből fakad” – mondja a pszichológus, aki szerint a szülők ilyenkor hajlamosabbak kicsit ellenségesek és kritikusok lenni, amit a házaspár negatív kritikaként élhet meg, nem véletlenül.
Arra azonban már kevesebben gondolnak, hogy felnőtt gyerek oldaláról ez a periódus sokszor pont az autonómia és az önálló identitás erősödésének az időszaka. Vagyis ha a szülők túlzottan kritikusak és ellenségesek, azzal csak eltolhatják maguktól a saját gyereküket, aki csak még jobban az új partner irányába fog kötődni.
„Konfliktus akkor keletkezhet, ha az eltérő megélések (tehát a szülő veszteségélménye és a gyerek önálló identitásának időszaka) nincsenek kimondva. A családtagok ilyenkor ugyanis könnyen egymásra vetítik félelmeiket és sérelmeiket anélkül, hogy tudatosítanák magukban és egymásban, miről is szól valójában a feszültség. Gyakori, hogy az új pár ezért bűnbakká válik a család életében – holott a konfliktus gyökere sokszor az új családtag érkezésénél már jóval régebbi, csak éppen, most derült rá fény.”
Ezt a TikTok-trendet ne próbáld ki, ha meg akarod őrizni a párkapcsolatodat
Valószínűleg ez a helyzet a Beckham családban is. Elsőszülöttként Brooklynnak biztosan olyan sok mindennek kellett megfelelnie, ami soha nem tette őt boldoggá, partnerének megtalálásával viszont erőt gyűjtött ahhoz, hogy még önállóbb legyen a saját családjában.
Mindenki egymást okolja, nem a családi egységet nézi
Ez valószínűleg felborította a családi dinamikát, a szülők nem tudták a helyzetet megfelelően kezelni, a dolgok pedig odáig fajultak, hogy a felek már nem arra törekedtek, hogy a kapcsolat rendeződjön, a kommunikáció pedig egészséges formában, határok meghúzásával folytatódjuk kettejük között, hanem hogy valamelyiküknek igaza legyen és befejeződjön az adok-kapok. Ami persze soha nem fejeződik be, hiszen a sérelmek tovább nőnek és mindenki a saját igazát bizonygatja ahelyett, hogy újra egységben akarná tartani a családot. Hogy mi erre a megoldás?
A pszichológus szerint az, hogy csökkentsük a fenyegetettség érzését. „A szülők gyakran félnek attól, hogy elveszítik a gyereküket. Segíthet, ha hangsúlyozzuk, hogy az új kapcsolat bővíti a családot (még ha ez időbe is telik). Gyakorlati szinten segítség lehet, ha kezdetben rövidebb, jól behatárolt találkozásokat szervezünk és nem várunk azonnali összhangot. Egy semleges közeg, például egy rövid közös program jó kezdet lehet, mert ott nincs nagy tét. Mindeközben teljesen természetes, hogy ambivalens érzések jelennek meg: egyszerre vágyunk szabadságra és önérvényesítésre, miközben bűntudatot és belső konfliktust élünk át.”
A pszichológus szerint ezek az érzések azonban nem zárják ki egymást, és nem is azt üzenik, hogy rossz döntést hoztunk a családi életünket illetően: a szabadság érzése ugyanis gyakran együtt jár veszteséggel. „Sőt, még gyásszal és bűntudattal is, amit fontos komolyan venni. Szakmai tapasztalatom szerint sokan ilyenkor próbálják elnyomni ezeket az érzéseket, pedig a feldolgozásuk nélkül később más kapcsolatokban térhetnek majd vissza.
A családtól való távolságtartás lehet ideiglenes önvédelmi lépés, nem pedig egy végleges ítélet, a folyamat feldolgozásában pedig segíthet az önreflexió, az írás, a támogató kapcsolatok is. Fontos, hogy a párunkat egyenrangú felnőttként mutassuk be a szüleinknek. Ugyanígy a szülők felé is kijelölhetőek határok (például mi az, ami még belefér egy beszélgetésbe, és mi az, ami már nem). A konfliktuskezelés sokszor pont ezekről a keretekről szól. Ha viszont a dilemmák és nehéz érzések tartóssá válnak, a terápia biztonságos tér lehet annak megértésére, hogy mi az, amit valóban elvesztettünk, és mi az, amit nyertünk azzal, hogy elveszítjük a saját családunkat és egy újat építünk helyette.”
